Ugyanakkor a „tagállamok egy vagy két kedvezményes adómértéket alkalmazhatnak”. Az uniós norma azt is tartalmazza, hogy az eltérésre mely területeken van lehetőség. Kedvezményes kulcsú adót állapíthatnak meg a tagállamok például az élelmiszerekre – így a tőkehús áfájának csökkentése nem kifogásolható –, a könyvekre, a kulturális szolgáltatásokra, a temetkezésre, az orvosi és fogorvosi ellátásra, a háztartási hulladék elszállítására és feldolgozására, a vízszolgáltatásra, mi több, a sportlétesítményekbe szóló belépőkre is. Kétségkívül szintén ebbe a körbe tartozhat a lakás: az irányelv szerint „a szociálpolitika keretében biztosított lakás, lakásépítés, -felújítás és -átalakítás”, továbbá „magánlakások felújítása és javítása” esetén ugyancsak kisebb lehet az adó.
Az ügyvéd ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy az Európai Unió Bíróságának gyakorlata szerint
az olyan rendelkezéseket, amelyek az általános szabályoktól eltérést engedélyeznek, igen szigorúan kell értelmezni.
Az új lakások áfacsökkentésére nincs precedens, de más ítéletek azt mutatják, hogy a legkisebb mértékére vonatkozó szabálytól csak akkor lehet eltérni, ha arra az irányelv kifejezetten felhatalmazást adott.
A most elfogadott hazai törvénymódosítás szerint az új építésű lakások értékesítése esetén az áfa – családi házaknál háromszáz, társasházaknál 150 négyzetméterig – 2016 és 2019 között 27-ről öt százalékra csökken. Első ránézésre viszont Magyar szerint ennek nincs köze a szociálpolitikához; a jogalkotó is csupán azzal érvel, hogy a „nemzetgazdaság növekedése érdekében új lakások építésének elősegítése szükséges”.
Igaz, a törvénytervezet indokolásában az is olvasható, hogy ezzel növelik az otthonteremtés esélyét is, de a szociális elem Magyar szerint így is hiányzik. Álláspontja szerint a háromszáz, illetve 150 négyzetméteres ingatlanok megszerzéséhez nyújtott kedvezmény nem tekinthető szociálpolitikai intézkedésnek.
Nehezen képzelhető el, hogy valóban támogatásra szoruló rétegek ilyen méretű családi házra vagy társasházi lakásra tarthatnának igényt.
Nem tartja kizártnak, hogy népes családok esetében ez indokolt lehet, de a jogszabályban erre – illetve valamilyen jövedelemhatárra – utalni kellett volna. Az irányelvben megfogalmazott jogi fordulat szerinte azt jelentheti, hogy kifejezetten a rászorulók elhelyezésére szolgáló ingatlanok létesítése esetén lehet eltérni az általános szabályoktól. Például akkor, amikor az állam, az önkormányzatok, az egyházak, esetleg nonprofit szervezetek hoznak létre szociális célú lakóingatlanokat. Azt sem tartja kizártnak, hogy a kedvezmény címzettjei magánszemélyek legyenek, de akkor meg kellett volna határozni, hogy az alacsonyabb áfa kiket és milyen szempontok alapján illet meg. (Valójában a lakásépítéshez nyújtott támogatás esetében ezt megszabták, de az áfacsökkentés általános.)
Magyar Gábor ezért feltételezi, hogy a kormány előzetesen egyeztetett az Európai Bizottsággal és engedélyt kapott arra, hogy az irányelvben foglaltaktól eltérő különös intézkedéseket vezessen be. Ennek hiányában kötelezettségszegési eljárást kockáztat.
