galéria megtekintése

Az Orbán-kormány olyasmiről beszél, amihez nincs is köze

3 komment


Marnitz István

A nagy hazai energiafogyasztók továbbra sem látják, mit érthet a kormány ipari rezsicsökkentésen. A fideszes ígéretáradat másfél évvel ezelőtti kezdete óta a hazai ipari energiaárak alig változtak, a kevéssé rezsiharcos környező országokban viszont negyedével estek. Noha, egy titokzatos ártétel csökkentésével mérsékelhetőnek tartják az árakat.

A hazai ipar nagy része eddig talán a szinten maradó energiaáraknak is örült, de a térséginél jelentősen magasabb szint káros hatásai egyre inkább kiütköznek. Ezt jól mutatja, hogy a kormány ismét elővette az „ipari rezsicsökkentés" szlogenjét. A Fidesz 2014 óta visszatérően ígéri ezt. A továbbra is rejtélyesnek tetsző fogalmat még fejlesztési miniszterként Németh Lászlóné közműszolgáltatásokért felelős államtitkár a 2014-es választások előtt dobta be a köztudatba, mintegy a lakossági rezsicsökkentés folytatásaként. Szakértők már akkor figyelmeztettek,

a kijelentés esetleg szlogenként lehet ötletes, mivel az ipari energiaárak alig függnek a kormány akaratától. Eme tarifák jó része ugyanis a szolgáltatók szabad versenyében alakul ki, és jellemzően követik a nemzetközi tőzsdéket.

Az ügyben azóta az ígérgetésen túl – amit sajtójuk örömhírként szétkürtölhetett – érdemi előrelépés nem történt. A kép se vált tisztábbá: Németh Szilárd fideszes rezsibiztos eddig annyit árult el – legutóbb például a Magyar Hírlapban –, hogy tíz százalék körüli, piacszerű árcsökkentést terveznek. 2016-ot egyenesen az ipari rezsicsökkentés évének nevezte Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, jelentsen az bármit is.

 

Az eltelt több mint másfél év során

a leginkább érintetteket, vagyis a legnagyobb hazai energiafogyasztókat nem vonták be az egyeztetésekbe

– tudtuk meg Nagy Zoltántól, az e cégeket képviselő ­Ipari Energiafogyasztók Fóruma (IEF) elnökétől (képünkön). Aki szerint a magyar ipar villamosenergia-árai jóval magasabbak – kilowattóránként (kWh) mintegy három forinttal, körülbelül harminc százalékkal – nemcsak a német, de a cseh szintnél is.

Fotó: Kurucz Árpád / Népszabadság/archív

A gazdaság versenyképességének a növelése érdekében ugyanis ezekben az országokban inkább a lakossági árakat terhelik. Igaz, az EU épp az aránytalanul magas lakossági árak miatt kezdeményezett kötelezettségszegési eljárást eme államok ellen,

míg Magyarország eseté­ben pont az ipar lakossággal szembeni túlterhelése miatt indult meg – fideszes szóhasználattal élve – a „támadás".

A 2013–2014-es lakossági rezsicsökkentés során Európában egyedülálló módon több számlatétel megfizetését a lakosságról az iparra terhelték át, ami önmagában tízszázalékos többletterhet jelent – magyarázta az elnök

Hogy ez a végső árakban végül nem jelenik meg, azt a nemzetközi árcsökkenésnek köszönheti az ipar. Igaz, azt is, hogy ennek nyomán a végárak nem követték a piaci áresést. Míg Nyugat-Európában és a térség államaiban az elmúlt két év során akár harminc százalékkal is leestek az árak, nálunk szinten maradtak. Ez komoly nemzetközi versenyhátrány a jelentős energiaköltséggel üzemelő ipari létesítményeknek, mint a cement-, üveg- vagy a vegyipar.

A hazai energiaárakon lévő többlet fele még magyarázható, a másik fele nem – véli az IEF. Meglátásuk szerint ugyanis nem váltotta be a hozzá fűzött árcsökkenési reményeket a cseh, a szlovák, a magyar és a román árampiacok tavalyi összekapcsolása. A magyar–szlovák határon átívelő vezeték használati jogáért zajló árverseny egyre inkább elszakad az értelmezhető szinttől. Ez az egybenyitott piac közepén, Magyarországon jóval magasabb árakat eredményez a környező államokénál. Nagy Zoltán szerint az okok vizsgálásával, új vezetékek építésével e tétel csökkenthető lenne kWh-nként 1,2 forinttal, vagyis a nettó ár tíz százalékával.

Drágítanak az „egyéb tételek"

Magyarországon a főbb termelők ma kWh-nként körülbelül nettó 21 forintért vásárolják a nagyfeszültségű áramot. Ebből 12-13 forint maga a termékár. A fennmaradó 9 forint a hálózatra, támogatásokra vagy a nyugdíjas iparági dolgozók árkedvezményére megy el. A cseh és a lengyel kormány nemrég az áron felüli tételek mérsékléséről döntött.

Noha a rendszer karbantartására szolgáló ártételeket a kormány határozza meg, azok érdemben nem csökkenthetők a rendszer biztonságos működésének veszélyeztetése nélkül. Szakmai egyeztetéseken hallottak néhány további, piacszerűnek tűnő kormányígéretet, de a balul elsült hasonló kezdeményezések miatt e tekintetben borúlátó.

Ilyen pél­dául, hogy egyes cégek jelentős kedvezményeket kaphatnak, ha beleegyeznek, hogy ellátásuk időnként esetleg megszakítható.

(E piacszerű megoldást a Fidesz ellenzékből politikai ütőkártyaként használta Gyurcsány Ferenc ellen, akinek cége, a Motim hasonló konstrukcióban jutott kedvezményes áramhoz.)

A kormányzati nyilatkozatok szerint az ipari rezsicsökkentés az ENKSZ nevű állami közműközponton keresztül valósulna meg. Ennek kapcsán Nagy Zoltán kérdésesnek nevezte, hogy ma bármely kereskedő kigazdálkodhat-e a piaci szabályok betartásával tízszázalékos árkedvezményt.

Támogatják az atomerőművet

A térségi árzuhanást az olykor rendkívül olcsón termelő német megújulóenergiás egységek okozzák – ismeri el Nagy Zoltán. Igaz, a német zöldáramot a piaci ár kétszeresére rúgó, az ottani lakosságra terhelt támogatás segíti. Az európai áresést tehát lényegé­ben a német polgárok fedezik. A szakma szerint ez sokáig nem tartható. A módosított EU-szabályok csak 2020-tól éreztetik hatásukat. Ezért viszont nem támogatnák, ha az árak leszorítása érdeké­ben a jelenlegi 30-40 százaléknál több olcsó külföldi áram jutna be Magyarországra. Ez ugyanis már veszélyeztetné a hazai áramtermelők – például a Mátrai Erőmű – létét, ami hosszú távon visszaüthet – véli. A szervezeti elnök elvben kiáll az atomerőmű-bővítés mellett. Nagyra törő fantáziára vall azonban, aki a régi és az új blokkok együttes működtetésétől gazdaságos áramkivitelt remél – tette hozzá.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető