|
A kabinet ügyfélbarát hatóságot akar, de nem világos, hogy ezt mivel érné el
Darnay Katalin |
Az más kérdés, hogy nem lesz éppen mindennapi, hogy egy államtitkárság húszezer fővel működjön. Államtitkárságként a NAV elveszítené jelenlegi önállóságát – a szabályok szigorú keretek között, de engedik a minisztériumi beleszólást a protokollt betartva, de a mindennapi ügykezelésre nincs hatása a tárcának. Ezzel nyilván sokkal könnyebben menne az átalakítás, hiszen a munkáltató és döntéshozói jogkörök egyaránt a minisztériumhoz kerülnének.
Kérdés, hogyan őrizhető meg ezt követően a hatóságon belüli ügyintézési szintek viszonylagos önállósága, mi lenne a garancia arra, hogy az államtitkárság ne utasítsa az első fokon eljáró ügyintézőt közvetlenül. A kormány többször megfogalmazott kritikája, vagyis hogy a NAV eleve minden adózóról a legrosszabbat feltételezi, persze nem csak úgy kezelhető, hogy államtitkársággá alakítják a szervezetet.
Ezen a jelenlegi követelményrendszer átalakítása is javíthatna: pillanatnyilag ugyanis a hatóság az előírások miatt abban érdekelt, hogy évről évre produkálni tudja az elvárt behajtási, végrehajtási és egyéb bevételeket. Ezt legkönnyebben úgy tudja teljesíteni, hogy ahol tud, bírságol. Sem idő, sem kapacitás nincs jelenleg arra, hogy a türelmes és szolgálatkész kiszolgálás mellett egy dörzsölt és kemény ellenőrzési csapat hajkurássza a csalókat.
Ezt a különbségtételt ráadásul a szabályozás sem igen teszi lehetővé, hiszen itt az ügyintéző saját szakállára kellene értelmezze extrém szabadon a törvényt, ami komoly aggályokat is felvethet. Ezen az is segíthetne, ha a szabályozást a kormány annak fényében alakítaná át, hogy külön intézkedést ír elő a megbízható és a nem megbízható adózók esetében, ilyen azonban jelenleg nincs, illetve roppant szűk mezsgyén van erre mód.
Ami a másik elképzelést illeti, vagyis hogy a kabinet kormányhivatalokba sorolná az elsőfokú adóhatóságot, a másodfokút pedig lényegében megszüntetné azzal, hogy azonnal a bírósági szintre emelné az ügyintézést, reálisan nem valósítható meg. Jövő januári kezdéssel legalábbis bizonyosan nem, de még a másfél éves átmenet sem tűnik reálisnak. Az elsőfokú hatóság kormányhivatalokba sorolása önmagában is komoly kérdéseket vet fel, hiszen a tulajdonképpeni szolgáltatást nyújtó hivatali ügyektől nagyon távol van az adófizetés.
Akkor is, ha annak 80 százaléka önkéntes alapon megy. Ez az arány ugyanis jelentős részben azért ilyen magas, mert a NAV – és korábban az APEH – nem puszta szolgáltató hivatal. A jogosítványokban, adatkezelésben, nyilvántartásban nagymértékben üt el az adóhatóság a kormányhivataloktól, nehezen képzelhető el, hogy valódi integráció menjen végbe. Ha pedig ez nem történik meg, ha csak helyrajzi kérdés, hogy éppen hol ül az adóhatóság munkatársa, akkor semmi értelme az átalakításnak.
A valódi kihívást ráadásul nem is ez, hanem a másodfok jelenti. Ha ezt a szintet a bíróságokhoz rendelik, akkor az az ügyszám nagyon jelentős növekedését eredményezi, amely miatt elengedhetetlen a bírák számának emelése. Elviekben szó lehet arról, hogy az adóhatóságnál jelenleg a másodfokon eljáró, bírósági ügyeket vinni képes munkatársak vegyék fel a bírói talárt, ezzel meglenne a szükséges létszám és tudás is.
Csak az a gond, hogy a szabályok szerint a közigazgatásból áttért bíró a saját korábbi területén évekig nem bíráskodhat, különben jó eséllyel találná szembe magát a saját határozatával, amely összeférhetetlenséget eredményez. Ennek fényében évekig jelentős hiány alakulna ki adószakmai ügyekben jártas bírákban, amely komolyan befolyásolná az egyes ügyek kimenetelét.
