De tízmillió forintért és ugyanennyi kedvezményes hitelért már megéri. Ezért modellünkben tízezer fővel számoltunk. Elképzelhető, hogy eleinte ennek többszöröse is lehet a jelentkezők száma, de
még a konzervatívnak tűnő tízezer támogatási szerződés is brutális számokat hoz.
Öt év alatt 500 milliárd forintot visz el a tízmillió forint direkt támogatás, emellett pedig tízmillió forint összegű hitellel számolva több mint 95 milliárd forintot emészt fel a kamattámogatás. Ez évekre bontva nem durva, az első esztendőkben a kamattámogatás aprópénznek tűnik a direkt támogatáshoz képest. Ám míg a direkt támogatás költsége nem emelkedik évről évre – hiszen az egy fix, egyszeri kiadás –, addig a kamattámogatás az évek előrehaladtával egyre nagyobb kiadást jelent.
Egy adós után húsz évig nyújt kamattámogatást az állam, ez a mostani kamatszintek alapján nagyjából három százalék. Piaci alapon a húszéves hitel ötéves fix kamat mellett hat százalék feletti kamatozású, vagyis az állam ennek felét vállalja át azzal, hogy legfeljebb háromszázalékos kamatot garantál.
Ekkora támogatás egy tízmillió forint összegű hitel esetében húsz év alatt 3,3 millió forint hitelenként, az első évben 280 ezer, az utolsóban alig tízezer forint. Ám a támogatások összeadódnak, hiszen amikor az első adósok hitele kifut, az eltelt 19 év alatt belépett hitelek támogatását is fizetni kell.
S húsz év elteltével a fenti számítás szerint az államnak már több mint 440 milliárd forint kamattámogatást kell fizetnie.
Ehhez jön még az a százmilliárd, ami a fix támogatás összege, vagyis mire a rendszer csúcsra ér, évi 540 milliárd forint kiadást követel meg.
Azzal nem számoltunk, hogy jelenleg rendkívül kedvező a kamatkörnyezet, vagyis az állam mindössze három százalékot fizet. Ám ha az MNB kénytelen lesz kamatot emelni, s az átgyűrűzik a hitelkamatokba – márpedig húszéves távlatban ennek esélye teljesen bizonyos –, akkor az állam kamattámogatási terhei csak nőni fognak. Egy százalékpontos kamatemelés százmilliárd forintos nagyságrenddel emelheti az egyébként is kigazdálkodhatatlan 440 milliárd forint kiadást. Ma úgy látjuk: rendkívül jó hír lenne, ha húsz éven át csak ennyivel emelkednének a kamatok.
Nem alaptalan azzal számolni, hogy a fix támogatás záros határidőn belül meg fog szűnni,
hiszen ezzel jelentősen le lehet faragni a kiadásokat az első években, arról nem beszélve, hogy az újlakás-építés kezdeti felpörgetése után nem is biztos, hogy lesz ennek létjogosultsága. A kamat más történet, hiszen aki egyszer leszerződött, annak fizetni kell a támogatást. Vagyis az államnak jó időben kell ebből kiszállni ahhoz, hogy valamilyen módon még finanszírozható legyen.
A költségvetési kiadások a rendszer ötödik évében 141 milliárd forintot tehetnek ki, ebből 41 a kamattámogatás. Tíz év elteltével – minden évben tízezer új belépővel számolva – már 140 milliárdot tenne ki csak a kamattámogatás, a 15. évben ez a kiadás már elérné a 280 milliárd forintot. Ez már nagyon komoly finanszírozási kockázat –
főleg annak fényében, hogy ez még mindig nagyon messze van a maximális költségtől.
Első körben az várható, hogy a fix három százalékban maximált kamat helyett adott mértékű kamattámogatást vezet be a kormány, így a kamatemelést a lakosság fogja fizetni. Később azonban – ha a támogatott hitel népszerűsége nem csökken – reális lesz az egész rendszer felszámolása. A korábban hatalmas sikerű támogatott lakáshitel évi 300 milliárd forint feletti költségvetési kiadást jelentett, amikor az akkori kabinet 2009-ben a megszüntetése mellett döntött. A támogatás lezárását követően azonban még évtizedekig fizetni kell a megkötött szerződések után a támogatást, igaz, ez egyre kisebb terhet jelent már a költségvetés számára.
