Atletico, Real: stop!

És mi ez a három lehetséges kiskapu? Az egyik, hogy a fiatalkorú játékos szülei a szerződtető klub országába költöznek, a futballhoz nem köthető okból. Ezt rendszeresen kijátsszák azzal a klubok, hogy a gyerek szüleinek ténylegesen vagy papíron intéznek valamilyen polgári munkahelyet. A másik kitétel arról szól, hogy Európában az Európai Unió vagy az Európai Gazdasági Térség területéről származó játékosok esetében nem 18, hanem 16 év az alsó korhatár, amennyiben a klub vállalja, hogy iskolai lehetőséget biztosít a fiatal játékosnak. A harmadik – miszerint engedélyezett az átigazolás 18 éves kor alatt is, amennyiben a labdarúgó nem él 50 kilométernél távolabb az államhatártól és a fogadóklub sincs távolabb 50 kilométernél ugyanezen határ másik oldalán – földrajzi okból nem érintheti a madridi klubokat. Tehát a ­Realt és az Atleticót most azon kapták, hogy az első két kitétel valamelyikével trükköztek.

Az eltiltás mellett a piros-fehéreket 900, míg a „királyiakat” 360 ezer svájci frankra is megbüntette a ­FIFA. A jelenlegi játékosok természetesen a tilalmi időszak idején is elszerződhetnek máshová, mint ahogy a klubok is visszarendelhetik azokat a játékosaikat, akiket kölcsönbe adtak oda más csapatoknak.

Az persze gyanítható, hogy nem csak a három spanyol óriásnál élnek vissza rendszeresen a transzferszabályokkal, inkább az a csoda, hogy a FIFA illetékeseinek nem szúrja ki a szemét: a nemzetközi átigazolási ­piac sokszor leginkább gyerekkereskedő rabszolgapiacra hasonlít. Korábban, 2009-ben például a Chelsea-t is vizsgálták Gaël Kakuta szerződtetése miatt, de a londoniakat akkor bizonyíték hiányában felmentette a nemzetközi Sportdöntőbíróság, a CAS. Az a CAS, amely ugyanakkor a Barcelonát nem húzta ki a csávából, és ezek után a madridiak is halványan reménykedhetnek abban, hogy van értelme fellebbezniük.

Hacsak tényleg nem egyenlőbbek az egyenlőknél.