Halmos Gábor, a 169 évvel ezelőtt alapított cég vezérigazgatója nem is titkolt büszkeséggel sorolja az adatokat az utasszám-növekedésről. A személyhajókon tavaly 630 ezren utaztak, ez mintegy 17 százalékos növekedés a 2013-as szezonhoz képest. Többen szálltak kompra is: míg két éve „csak” 773 ezren utaztak Szántód és Tihany között, addig tavaly 837 ezren. És akkor még ott a Bahart „legfiatalabb”, de leggyorsabban fejlődő üzletága: a vízen szédítően soknak érezhető, negyven kilométeres tempóra képes gyorshajók forgalma ötszörösére nőtt.
Tavaly összesen 30 ezren fizettek be erre az élményre: a 13 személyes Calypsón egy Fonyód–Badacsony oda-vissza száguldás fejenként háromezer forintot kóstált. A forgalomnövekedés a bevételeken is látszik: a hajók százezreket visznek és már milliárdokat hoznak. A cég 2013-ban 2,1 milliárd forintot kasszírozott, tavaly ennél 100 millióval többet, az adózás előtti eredmény pedig 88 millióra rúgott.
Negyvenéves újdonság
A tavalyi jó szezonnak is szerepe volt abban, hogy a Bahart – a kikötőfejlesztések után – a 21 személyszállító hajóból és négy kompból álló flottájának modernizálására is többet áldozhat. Vásárolnak például egy új, „Európában úttörőnek” számító, környezetkímélő, hibrid hajtású hajót, amely képes csak villanymotorral haladni. A fejlesztésből többet érzékelnek majd az utasok a várhatóan júliusban forgalomba álló Siófok nevű nagy katamaránon, amelynek belső terét egy elismert dizájnstúdió tervei alapján modernizálják.
Mindezek mellett folytatják a jelenleg még hatdarabos – elavult technológiájú – vízibuszállomány megújítását. Nemrégiben vettek egy „új” hajót, amiért kapott is hideget-meleget a cég. Miután kiderült, hogy az egyelőre inkább romra emlékeztető hajó 1977-ben épült, támadások kereszttüzébe került a társaság. Halmos Gábor szerint azonban nagyon is megéri a vételárral és felújítási költségekkel együtt összesen mindegy 125 milliós beruházás. „A hajók nem olyanok, mint az autók.
|
| Fotó: H. Szabó Sándor / ORFK |
Megfelelő felújítás után évtizedeken át jól, biztonságosan, költséghatékonyan használhatók” – fogalmazott a vezérigazgató, aki megjegyezte azt is, a Bahart két legidősebb hajója, a Helka és a Kelén például már évszázadosnál is idősebb, és mindkettő kiválóan szolgál ma is. Itt érdemes feleleveníteni az idén 124 éves Kelén legendás kapitányának egykori értékelését a „hajójáról”: „Avatatlan kezekben makrancossá válik a gőzösből dízellé átépített vízi jármű, hozzáértő irányításával viszont a legbiztonságosabb a tavon.”
Bár most minden „rózsaszínnek” tetszik a Bahartnál, a vezérigazgató óvatos: a rossz idő bármikor keresztülhúzhatja a számításokat – szeles, hideg, esős napokon éppúgy nem akar hajózni a nyaraló, mint a rekkenő forróságban. Ráadásul akadnak olyan vállalkozások, amelyek ha nem is nagy, de azért jól látható szeletet hasítanak ki a piaci tortából. Sorra jelennek meg ugyanis azok a kisebb cégek, amelyek tematikus programokkal, például bulijáratok vagy gyerekeknek „kalózhajó” indításával – ráadásul az igényekhez, kereslethez gyorsan igazodva – csábítanak magukhoz utasokat.
Erre reagálva egyébként a Bahart is változtatott: különféle programokkal vagy épp rossz időben „helyi”, azaz az adott kikötőkben meghirdetett egyedi kedvezményekkel, akciókkal készül a szezonra. Csak jelzésképpen: a Fonyód–Badacsony-járat, egy kétgyermekes családnak oda-vissza 6000 forintba kerül.
Telt házas kikötők
A nagy hajózás mellett a balatoni vitorláséletben is főszereplő a Bahart. A társaság ugyanis tizenegy kikötőt működtet, amelyekben összesen 1886 vitorlásnak van hely. Pontos statisztikák híján csak becsülni lehet, de ez a balatoni kapacitás harmada lehet: a tó 74 kisebb-nagyobb kikötőjében összesen úgy 6000 vitorlásnak akad hely. A forgalomra aligha lehet panasz, tekintve, hogy a Bahart kikötői közül a legrosszabb kihasználtság Balatonszemesen is „csak” 77,9 százalékos... Siófokon, Balatonföldváron, Balatonlellén, Fonyódon, Csopakon pedig már most telt ház van.
Noha a kereslet nagy, Halmos Gábor szerint azért a vitorláspiacon sem szabad tétlennek maradni, hiszen a verseny lassan, de biztosan élesedik a gyarapodó magánszereplők miatt. Ráadásul az igények is változnak: folyamatosan nő az átlagos hajóméret, ráadásul a szolgáltatások száma, minősége – például a víz- és villanyellátás, a makulátlan környezet – is egyre nagyobb szerepet kap. Annak ellenére is, hogy már most évi 500 ezer és 676 ezer forint közötti tarifát fizet bérlőik többsége. A vezérigazgató megemlítette azt is: egyik nagy vonzerejük például az, hogy a bérlőik – akiknek csupán négy százaléka külföldi – az állandó „állomáshelyük” mellett más Bahart-kikötőbe is betérhetnek ingyen, ha épp túrázni támad kedvük.
|
| Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság |
A Bahart statisztikái alapján egyértelműen kimutatható a balatoni hajózás, vitorlázás népszerűségének növekedése, a Magyar Vitorlás Szövetség főtitkára, Holczhauser András pedig arra is felhívja a figyelmet, az utóbbi években nem csupán mennyiségi, hanem „minőségi” változás is történt. Hogy a ma érzékelhető sportági folyamatok érthetőek legyenek, messziről indul a főtitkár. Mint mondja, a rendszerváltás gyökeres változásokat hozott a balatoni vitorláséletben is: az addig javarészt állami klubokban, állami cégek egyesületeiben nagy tömegek próbálhatták ki a vitorlázást szinte ingyen.
Ezt az idillinek tetsző állapotot dúlta fel a rendszerváltás: a klubok, kikötők sora került magánkézbe, piaci alapon kezdtek működni, ami törvényszerűen az árak emelkedését és a versenysport támogatásának visszaesését hozta a kilencvenes években. A korábbiakhoz képest és abszolút értékben véve is drága sporttá vált a vitorlázás – mondja Holczhauser András. Ennek következtében pedig ahogy a társadalomban, úgy a vízen is kinyílt az olló: sok megszállott, de kevésbé jómódú vitorlázó ragadt a parton, közben pedig megjelentek azok, akik felkészületlenül, divatból, magamutogatásból bontottak vitorlát. Utóbbiak nagy károkat okoztak, sokan sajnos velük azonosították a sportot – jegyzi meg a főtitkár.
Vitorlásóra a suliban
Holczhauser András szerint mára sokat változott a helyzet, legalábbis elindultak olyan folyamatok, amelyek révén évről évre többen érhetik el ezt a sportot. A főtitkár azt nem vitatja, hogy továbbra sem olcsó a vitorlázás, hiszen – a kisebb, olcsóbb hajókat leszámítva – a tavon legnépszerűbbnek számító 7–12 méteres, kajütös, tőkesúlyos túravitorlások ára használtan hárommillió forintról indul, a kikötői díjak pedig évi minimum 250-300 ezer forintba kerülnek. Szerinte azonban ma már egyre többen ismerik fel: ha valaki nem tud évente legalább 25-30 alkalommal vízre szállni, akkor nem is feltétlenül érdemes saját hajót tartania, jobban jár a bérléssel.
Napi 25-30 ezer forinttól már bérelhető olyan hajó, amiben akár aludni is lehet: így kiváltható a nyaraló, a szálloda, ráadásul bejárható a tó... Igaz persze az is: a „vitorlásjogosítvány” megszerzése – a tanfolyam és a vizsgadíj – több mint százezer forintba kerül, ráadásul a „tanuló vezetőknek” nem ajánlott rögtön egyedül vízre szállniuk. Holczhauser András megemlíti azt is, mind több vitorlástábort hirdetnek gyerekeknek: akad olyan ajánlat, amelyben az egyhetes turnus edzővel, tanítással, vitorlással és szállással, étkezéssel együtt 55-60 ezer forintba kerül.
Mit több: vannak klubok, egyesületek, amelyek már kifejezetten áldoznak a bérleti díjakból arra, hogy fiatalokkal szerettessék meg a vitorlázást – részint a versenyzői, részint a jövőbeli bérlői utánpótlás kinevelése miatt. Egy balatonfüredi iskolában „köznevelési típusú sportiskola” beindítását is tervezik 2016-tól, egyfajta próbaképpen jelenleg szakkörökön ismertetik meg a vitorlázással, más vízi sportokkal, a tó jelenével, múltjával, sajátosságaival, veszélyeivel a diákokat. Ha a visszajelzések kedvezőek, akkor kiterjesztenék az oktatást: elsőként a tó körüli falvakban, városokban.
Miközben a szövetség főtitkára szerint a „szabadidős” vitorlázók köre folyamatosan bővül, a Balaton rendre otthont ad – nem mellékesen jelentős helyi turisztikai bevételeket generáló – nemzetközi versenyeknek. A Kékszalag is jelzi, hogy óriási potenciál van a versenyekben. Csak két adat a sok közül: legutóbb közel 550, összességében mintegy négymilliárd forint értékű hajó állt rajthoz...
|
| Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
S bár óriási sportdiplomáciai sikernek számít például az, hogy 2018-ig minden évben rendezhet Magyarország – különféle hajóosztályokban – Európa-bajnokságot a Balatonon, Holczhauser András szerint akad tennivaló:mindenekelőtt a versenyeket támogató kikötőkapacitás bővítésére lenne szükség. Jelenleg ugyanis hiába lehetne könnyedén idecsábítani a világ minden részéről a vitorlássport színe-javát, ha hajóik egész egyszerűen nem férnének be a balatoni kikötőkbe.
