|
| Csökkenő számsorrend - Kurucz Árpád / Népszabadság |
A jegybanki kommunikációs stáb csak akkor adott életjelet magáról, amikor a Matolcsy György gazdaságpolitikai sikereit dokumentáló (?) Wiedermann Helga könyvből feketén-fehéren kiderült, hogy a jegybankelnök még nemzetgazdasági miniszterként a forintárfolyamát befolyásoló információkat kotyogott/fecsegett ki a Goldman Sachs bankáraival elköltött munkaebéd során, még 2011 novemberében. A baklövést a nyilvánosság elé táró, tankönyvnek szánt ténykönyvet az MNB saját hatáskörében fikciós írássá minősítette át, de ezzel az ügy még nem zárult le.
Ahogy a kamatcsökkentési ciklus végére sem tettek pontot Matolcsyék a mostani tíz bázispontos vágással, bár az elemzők többsége szerint az újabb csökkentésekkel már fogpiszkáló vastagságúvá faragják az előző jegybanki vezetés által rájuk hagyományozott – valóban - ormótlan törzset.
Az ülésről kiadott közlemény nem jelent egyértelmű elköteleződést a kamatcsökkentési ciklus leállítására, az olló egyelőre kézben marad, nem teszik vissza az asztalra. A megfogalmazás nem zár ki egy újabb kamatvágást, de „a nemzetközi pénzpiaci környezet jelentős romlása esetén” erre már nem lát lehetőséget. A tagok úgy értékelik, hogy az alapkamat érdemben megközelítette azt a szintet, ami az inflációs cél középtávú elérését és a reálgazdaság – értsd: beruházások - ennek megfelelő mértékű ösztönzését biztosítja. A gumifogalom kategóriájába tartozó „érdemi” és „jelentős” jelzők mibenlétének megfejtését a tanács a piac képzeletére bízza.
Mindenesetre a forinteszközökön elérhető hozam a fogvájóéhoz hasonló méretűre karcsúsodott, ami a költségvetés és az államadósság finanszírozásában váratlan bonyodalmakat okozhat, például azzal, hogy a külföldi befektetők kiviszik a pénzüket vagy csökkentik az állományukat, mert azt érzékelik, hogy a kamatprémium nagysága nincs arányban a kockázatokkal.
Nem véletlen, hogy a kormány újabb és újabb kötvényakciókkal igyekszik a lakossági megtakarításokat az állampapírpiac felét terelni, csökkenteni ezzel nemzetközi függésünket. A külföldi tőke itt tartásához komoly erőfeszítéseket kell tennie a kormánynak, különösen azután, hogy közeleg az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve (Fed) likviditásbővítő-gazdaságélénkítő célú kötvényvásárlási programjának kivezetése, áprilistól már újabb tízmilliárddal havi 55 milliárd dollárra szűkült a 2012 szeptemberében 85 milliárd dollárral indított program kerete.
A hallgatás, a kivárás mindig kifizetődik – ez a jelenlegi jegybanki vezetés legnagyobb szerencséje. A kamatdöntő ülések időben rendre a válsághelyzetek csillapodásakor esedékesek, s előttük hogy, hogy nem hirtelen elsimulnak a forintárfolyam-ábrán mutatkozó rángások. Kis túlzással csak a nemzetközi fejleményeket, a feltörekvő piacokon észlelhető mozgásokat kell figyelnie a kilenc tagú monetáris tanácsnak, akik közül februárban ketten – Cinkotai János és Pleschinger Gyula – ellenezték a 15 bázispontos csökkentést, amivel akkor 2,70 százalékosra vitték le az irányadó rátát.
Az infláció ugyanis gyakorlatilag befagyott, és addig nem mozdul el a nulla százalék környékéről, amíg a kormányzati rezsicsökkentések hatása ki nem múlik. A másik a véglet a hazai fogyasztási forradalom kitöréséhez köthető, akkor a kereslet hirtelen megugrása törvényszerűen felrántja az árakat is – de felpörgeti a gazdasági növekedést is. Erre azonban a még egy ideig várni kell.
Átírta legújabb negyedéves inflációs jelentésében az inflációs és növekedési mutatókat a jegybank. A távolabbi kilátások és a monetáris politika szempontjából iránytűként használt jelentés részletei a héten ismertetik, előzetesen a legfontosabb mutatókat azonban közreadta az MNB. Eszerint az infláció 2014-es szintje 0,7 százalékos lesz, szemben a decemberi előrejelzésükben felvázolt 1,3 százalékkal. Ehhez képest a kormány által az idei költségvetésben a számítások alapjául vett 2,4 százalék rendkívül magas, s mint ismert, a törvény ehhez méretezi a nyugdíjemeléseket is.
Csak megnyugtatásul: amiatt nem érheti kárt a nyugdíjasokat, mert a kormány durván elszámolja magát. Ez történt tavaly is, akkor az 5,7 százalékos nyugdíjemelésnek örülhettek az idősek, holott az infláció ennek még a harmada sem volt (1,7 százalék). A gazdasági növekedés idei ütemét számszerűsítő 2,1 százalékos adaton nem változtattak, míg a jövő évit 2,4-ről 2,5 százalékosra javították. A kormány kétszázalékos növekedéssel kalkulált, a makrogazdaági mutatókat az áprilisi, Brüsszelbe kiküldendő konvergenciaprogramból ismerhetjük meg Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter ígérete szerint.
Bebesy Dániel, a Budapest Alapkezelő portfóliómenedzsere szerint az újabb csökkentés ugyan kisebb mértékű, mint a korábbi 15 bázispont, azonban a vágás azt üzeni, hogy az MNB legfrissebb inflációs előrejelzése szerint a gyengébb forint, és az éledező belső fogyasztás ellenére továbbra sem látja veszélyeztetve a 3 százalékos inflációs célt. A monetáris tanácson belül az óvatosabb tagok egyelőre nem győzték meg az elnök köré csoportosuló „kemény magot”, dacára a elmúlt hetekben tett, az óvatosságot előtérbe helyező jegybanki kommunikációval.
A környező országokban egyébként már zajlik a helyzetátértékelés – mutat rá Bebesy –, Romániában a jegybank februárban közölte, hogy egyelőre befejezte a kamatcsökkentő ciklusát, és Lengyelországból is egyre megosztottabb a tanács a kilátásokat illetően. Ezek a változások az MNB mozgásterét is meghatározzák majd. A kilátások szempontjából fontos lehet, hogy az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed a legutóbbi ülését követően jelezte, hogy a korábbi várakozásokkal szemben lehet, hogy hamarabb, már 2015 első negyedévében elkezdi a kamatemelést. Az év második felében emelkedésnek induló hazai infláció, és a globális kamatszint emelkedése az év vége felé az MNB-t is szigorításra kényszerítheti. A nyomás azonban csökkenhet a magyar jegybankon, ha az Európai Központi Bank a deflációs veszélyek miatt a fejlett piaci vezető jegybankoktól eltérően az év során újabb enyhítő lépések meghozatalára kényszerül.
Pesuth Tamás, a Nézőpont Intézet vezető gazdasági elemzője pozitívan értékelte a kamatdöntést, mert az a kockázatok fokozottabb figyelembe vételéről szól, miközben a piacok számára nem szolgál jelzéssel a kamatcsökkentési ciklus leállításáról. A múltkori 15-ről 10 bázispontos csökkentésre történt váltással az MNB érzékeltette, hogy tisztában van az orosz-ukrán válság kockázataival. Pesuth szerint a jövő szempontjából a következő kamatdöntő ülés kiemelkedő jelentőségű, hiszen egy újabb 10 bázispontos mérsékléssel a kamatcsökkentési ciklus minden bizonnyal véget ér, és 2,50 százalékos szinten állapodhat meg az irányadó ráta. A szakértő szerint az alacsonyabb kamatszint a vállalati hitelezés megkönnyítése szempontjából is fontos, és úgy vélte, a jegybank növekedési hitelprogramja mellett a kereskedelmi bankok is aktivizálódni fognak e téren, segítve a gazdasági növekedés tartóssá válását.
