Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség helyettes államtitkára a Magyar Nemzetnek azt mondta: az érintetteket hamarosan értesítik, s nekik kell bizonyítaniuk, hogy átláthatóan működnek. Szerinte ha ezt nem teszik meg, akkor az eddig kifizetett támogatási összeget kamataival együtt kell visszautalniuk az államnak. Mások arra hívják fel a figyelmet: ez a 2012 előtt felvett pénzekre aligha vonatkozhat, hiszen akkor ez a szabály nem élt. Az érintett szerződések többsége ilyen, bár akadnak kivételek.
Például az a csoport, amelytől a legtöbbet követelik. A furcsa előtörténetű, egy körhöz tartozó Ponet, Pannon és Pátria Optikai Hálózatfejlesztő Kft.-től összesen 5,26 milliárd forintnyi uniós támogatást kérnek vissza, az átláthatatlan háttérre hivatkozva. A három informatikai cégnek – melynek összesen nyolc pályázatát találták problémásnak – az Opten cégadatbázisában fellelhető kivonatok szerint résztulajdonosa az Enternet 2001 Kft., amely mögött egy magyar társaságon keresztül zömmel ciprusi cégek állnak.
A céghálózatban névvel megjelenő társtulajdonosok között a legismertebb Nyúl Sándor, Demján Sándor üzlettársa. Igaz, ő – illetve a hozzá köthető ciprusi Mogul Consulting – állítólag már tavaly eladta néhány százalékát, de az ügylet a vételár beérkezte híján még nem zárult le. A Mogul Consulting – amely mögött tehát Nyúl állhat – a többi között 2012-ben résztulajdonosa volt annak a Gránit Holdingnak, amelyet azóta mások mellett Demján Sándor és Nyúl Sándor egy magyar kft.-je jegyez. Az Enternet 2001 tulajdonosi hálójában BauerRóbert játszik meghatározó szerepet. Korábban a sajtó arról cikkezett, hogy a három – két másikkal együtt 2012-ben egy napon és egy címen alapított – társaság 12,5 milliárdot nyert a széles sávú fejlesztésre kiírt húszmilliárdos közbeszerzési pályázaton. Az érintett cégcsoport korábban azt közölte, hogy a pályázatokon projektcégek indultak.
A 277 tételből a legnagyobb egyedi pályázati pénzt, csaknem másfél milliárd forintot a mosonszolnoki SMR Automotive Mirror Technology Bt.-n kérik számon, ez a cég az összesített listán a negyedik. A vád, hogy az SMR háttere nem átlátható, azért különösen furcsa, mert a cég minden elérhető adat szerint az évi egymilliárd dollár forgalmú nemzetközi autóipari beszállító, a Samvardhana Motherson Reflectec (SMR) leányvállalata, és ezt a multi internetoldala is egyértelműen alátámasztja. A cégkivonat nem ilyen tükörtiszta, de 2010-ben beltagként a – különösebb oknyomozást nem igénylő elnevezésű – ciprusi SMR Automotive tulajdonában álló kft.-jük jelenik meg, a kültag pedig közvetlenül a ciprusi cég. A listán található nevek közül az ismertebbek közé tartozhat a Columbian Tiszai Koromgyártó közel 400 millióval vagy a Fűzfői Papír közel 70 millióval.
Szerepel a listán a Csányi Sándor OTP-vezérhez köthető, 2012-ben 220 milliót elnyerő Bonafarm-Bábolna Kft. is, holott nem nehéz rábukkanni a tulajdonosra. A céget a Bonafarm Zrt., azt pedig a Csányi Sándor tulajdonában lévő vagyonkezelő cég, a Bonitás 2002 Zrt. birtokolja. A Bonafarmnál azonnal közleményben határolódtak el az „átláthatatlanság” vádjától (hangsúlyozva, hogy a pénzt nem is egyedül nyerték, hanem a Kaposvári Egyetemmel közösen kapták kutatásra). Egyszersmind kérték az adatbázis helyesbítését az OTP-vezérrel nem épp baráti viszonyt ápoló, Lázár János vezette Miniszterelnökségtől. Nem feledkeztek meg arról sem, hogy a korábbi listán is szerepelt egy másik társaságuk. Hangsúlyozzák, hogy a csoport jó hírét sértik ezekkel a közlésekkel. (Megfigyelésünk szerint a listára több olyan vállalkozás került fel, amelynél a tulajdonos egyértelműen azonosítható ugyan, de a részesedést fedezetként használták egy hitelügyletben, ezért arra jelzálog került. Vagyis a tulajdonos ily módon akár bizonytalan is lehet. A Bonafarm-Bábolna esetében is van jelzálog az üzletrészen.)
|
| Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Baráti cégek is szerepelnek a listán: az A38 Nonporofit Kft. például, amely 300 millió forintos uniós támogatás segítségével új kiállítótérrel bővítette az ismert Duna-parti állóhajót. (A 300 tonnás új úszómű 2010. novemberi átadása ma is az uniós fejlesztésekről szóló kormányzati szakportál eredményei között szerepel.) A probléma itt valószínűleg az lehetett, hogy a beruházás idején a nonprofit céget birtokló társaság (a Zászlóshajó Kft.) egyik tulajdonosának tulajdonosa egy panamai bejegyzésű cég volt. Igaz, a beruházás után a vállalkozás átláthatóvá lett, és a panamai tulajtól Patonai Péter, a Magyar Fejlesztési Bank egykori vezére, a kormányzati megrendelésekről híres I.M.G. Inter Media Group reklámcég birtokosa vette meg.
Az A38-nál kérdéseinkre válaszolva azt közölték: a sajtóból értesültek a problémáról, majd érdeklődésükre küldte át a Miniszterelnökség, hogy valóban a panamai résztulajdonlás volt a probléma (hangsúlyozták azonban, hogy ez a tulajdonlás 2011. május 25-én "megszűnt"). Úgy vélik, a pályázaton a jogszabályoknak megfelelően indultak, vállalásaikat teljesítették, az elszámolás megtörtént, a monitorozás azóta is folyamatos – március 30-án részesei voltak a közép-magyarországi régiós pályázati nyertesek nyílt napjának is, amit maga a Széchenyi 2020 program is büszkén hirdetett. Két nappal később meglepődve értesültek arról ezek után, hogy a céget átláthatatlannak minősítették. Álláspontjuk szerint a támogatást nem kell majd visszafizetniük, hiszen a rendelkezések nem visszamenőleges hatályúak.
|
| Az A38-at üzemeltető társaságot is átláthatatlannak minősítették – Móricz Simon / Népszabadság |
Tízmillió alatti tételt követelnek a Horváth Rudolf Intertransport Kft.-n (kérdés, e cég hátterét elnevezése nem fedi-e), a Hotel Azúron, a Várgesztesi Villaparkon vagy az Efeb oktatási kft.-n. A legkevesebb pénzt, 578 ezer forintot a Domainteam Kft.-n szeretnének behajtani.
A legtöbb, nyolc pályázaton keresztül 183 milliót a Kedvenc-JM Kft.-n kérnek számon, amely 2007-2011 között kétségtelenül egy Seychelles szigeteki cégé volt, azóta viszont már magyar magánszemélyek jegyzik. A második legtöbb, hat problémás pályázat a korábbi közbeszerzésekből ismert, informatikai profilú Montana Tudásmenedzsment Kft.-hez kötődik, amelytől így 730 milliót kérnek vissza. A cég 2009 óta a luxemburgi Yes Investmenté. Szintén hat pályázaton keresztül 444 millió forintot kérnek számon a Szaktudás Kiadón, amely a cégpapírok szerint 2009 óta egy olyan luxemburgi cég tulajdonában áll, amelyet a korábbi tulajdonos és jelenlegi vezető képvisel.
