Az OTSZ végül célt ért. Bene Lajos az Ab döntéséig egyrészt felfüggesztette a pert, másrészt megtiltotta az említett részvények átruházását. A bíró indoklása szerint az integrációs törvény több ponton sérti az alaptörvényt, vagyis alapvető jogokat korlátoz, így például szükségtelenül és aránytalanul csorbítja a tulajdonhoz való jogot, összeférhetetlen a tisztességes gazdasági versennyel, valamint sérti a szerződési szabadságot.
Az állam kihasználta a jogalkotási hatalmából eredő erőfölényét, amikor korábbi kisebbségi tulajdonrészét többségire növelte a Takarékbankban – hívta fel a figyelmet a bíró, aki arra utalt: az államnak, a Magyar Fejlesztési Bankon (MFB) keresztül korábban kisebbségi részesedése volt a pénzintézetben, az integrációs törvényben azonban előírta, hogy a Magyar Posta tőkeemeléssel szintén tulajdont szerez, és ezzel az állam többségbe kerül.
Jogszabállyal nem lehet beavatkozni egy társaság alapszabályába, s bár az integrációs törvény ezt formailag nem is teszi meg, ám az arra az esetre kilátásba helyezett szankciókkal, ha a takarékok nem járulnának hozzá az alapszabály módosításához és a Magyar Posta tőkeemeléséhez, olyan kényszerítő erőt jelent, amely mellett a szövetkezetek nem dönthettek szabadon. Ezen az alapon az állam bármely társaság felett átvehetné az irányítást – mutatott rá Bene Lajos.
|
Nem gondolták, hogy a Takarékbankhoz vezető út ennyire rögös lesz
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Az integrációs törvény indoklása szerint a takarékszövetkezetek, illetve tulajdonosaik jogainak átmeneti korlátozására a szektor átalakítása, fejlesztése, a szolgáltatások színvonalának emelése, és nem utolsó sorban a tőkehelyzet megerősítése miatt van szükség. A bíró szerint azonban az alapvető jogok korlátozása átmeneti jelleggel sem indokolható (példaként a személyi szabadság korlátozását hozta fel), de ráadásul, a jogszabály állításával szemben ezek a jogok nem átmenetileg, hanem tartósan csorbulnak.
A szolgáltatás színvonalának emelése közös érdek, ám ha a takarékszövetkezeti rendszer átalakítása ellen ilyen sok szereplő tiltakozik, akkor megkérdőjelezhető, hogy valóban közös érdekről van szó. Kérdéseket vet fel az is, hogy az állam szerint szükség volt a takarékok tőkehelyzetének megerősítésére, akkor miért nem a betétvédelem már létező rendszerét, vagy a takarékok meglévő saját integrációs szervezeteit erősítette meg. (A jogszabály ezeket felszámolta, vagyonukat pedig beolvasztotta az államilag létrehozott és irányított új integrációs szervezetbe.)
Problémásnak találta azt is, miért kellett kötelezően az integráció alá rendelni olyan hitelintézeteket, amelyek ugyan korábban szövetkezeti formában működtek, de már bankká alakultak, illetve olyan takarékokat, amelyek nem csatlakoztak egy integrációhoz sem vagy ugyan tagok voltak valamelyik szervezetben, de már kiléptek. Ezzel szemben a törvény kivételt is tett: azoknak a takarékoknak, amelyek a törvény elfogadása előtt jelezték bankká alakulási szándékukat, és ezt a folyamatot 2013 végéig le is zongorázták, nem kellett csatlakozniuk a rendszerhez. (A lehetőséggel négy takarék tudott élni, köztük Orbán Viktor ismerőse, a Videoton-tulajdonos Garancsi István érdekeltségébe tartozó Duna Takarék.)
A magyar jogrendszerben a tulajdonjog a történelmi és jogtörténeti előzmények miatt kiemelt védettséget élvez, nagyobbat, mint az a nemzetközi gyakorlatban megszokott, az integrációs törvény azonban ez utóbbinál is tovább menve korlátozná e jogokat – utalt a második világháborút követő kommunista időszak államosításaira Bene Lajos. Az alapvető jogok korlátozását pedig nem lehet a gazdasági célszerűséggel igazolni, a XX. századi munkatáborok létrehozása is hasznos volt gazdaságilag, ám ettől még elfogadhatatlan, hogy léteztek ilyenek – húzta alá.
