A múlt heti Kormányinfón Lázár János a kérdés kapcsán kifejtette: a kabinetben erről vita volt, de végül elvetették a vissza nem térítendő támogatás lehetőségét. (Valójában a kabinet azt megelőzően már döntött a lakosság vissza nem térítendő támogatásáról, hisz erre igényelt pénzt az EU-tól. Ám valami miatt ezt a döntését tavaly megváltoztatta.) A miniszter szavai szerint „ne kerülgessük a forró kását, a vissza nem térítendő támogatás célcsoportja a panelprogram volt”. Szerinte ugyanis csak a társasházak kaphatnak támogatást, magánszemélyek nem, ez a pályázati rendszer nem ad lehetőséget társasházak támogatására. A kormány igazságos és méltányos döntést hozott akkor, amikor a magán-lakástulajdonosok számára visszatérítendő támogatás nyújtását tette lehetővé – fogalmazott.
Lázár azonban számos ponton valótlanságokat állít
Szalai Gabriella, a Magyar Energiahatékonysági Intézet Nonprofit Kft. munkatársa szerint. Elméletileg lehetne magánszemélyek számára is vissza nem térítendő támogatást adni. Az EU elvei szerint támogatást közösségek kaphatják, legyen szó társasházakról, lakásszövetkezetekről, vagy családi házak tulajdonosainak közvetítő szervezeteiről. Az unió e rendszer kidolgozására kérte fel a magyar kormányt, ám a Miniszterelnökség azzal visszakozott, hogy az „túl bonyolult és rugalmatlan” lenne.
Az Európai Bizottság illetékesei szívesen nyújtanának ehhez támogatást, ha megkérdeznék őket – fogalmazott Szalai. A költségvetésben van hazai forrás is lakossági energiahatékonysági fejlesztésekre, hiszen a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium szervezésében jelenleg is létezik pályázat az Otthon Melege Program keretében családi házakra. Tehát egyedileg is támogathatóak a családi házak például a szén-dioxid-kvótabevételekből. Az EU-támogatások elosztásakor komplex szemléletre lenne szükség, aminek érdekében például létrehozhatnának egy energiahatékonysági alapot.
Kifejezetten a csak hitelalapú finanszírozás igazságtalan és méltánytalan – véli a MEHI munkatársa. Ez ugyanis a szociálisan érzékeny rétegeket kizárja a támogatásból,
holott Magyarországon mintegy egymillióan energiaszegénységben élnek.
Ha tényleg az energiamegtakarítás lenne a cél, akkor számításaik szerint kifejezetten lakóépületeket kellene vissza nem térítendő forrásokból felújítani. A Nemzeti Épületenergetikai Stratégia szerint középületben 1 PetaJoule (PJ) energia megtakarítása átlagosan 95 milliárd forintba, lakóépület esetén 42 milliárd forintba kerül.
Annál is kevésbé tartja indokoltnak a lakosság számára elkülönített forrásokat középületekre költeni, mert eddig is létezett középületek számára 152 milliárd forint elkülönített vissza nem térítendő EU-támogatás. Szalai Gabriella úgy véli: amennyiben tényleg vita zajlott a kormányülésen a kérdésről, akkor a szakmai érvek a jelek szerint végül „könnyűnek találtattak”.
