Putyin múlt heti bécsi látogatásához időzítve írták alá a Gazprom és az osztrák állami energiavállalat, az OMV vezetői azt a már áprilisban körvonalazódott megállapodást, amely szerint az ausztriai Baumgartenig építik meg a Déli áramlatként ismert, összesen 2400 kilométer hosszú gázvezetéket.
|
Politikai akarat - Vlagyimir Putyin orosz és Heinz Fischer osztrák államfő Bécsben
Szabó Bernadett / Reuters |
Az Ukrajna kikerülését célzó csőrendszer a tervek szerint 2017-ben már 32 milliárd köbméter gázt juttat a szlovák határ közelében levő Baumgartenbe. Ezáltal az osztrák ellátás biztonsága növekszik, s innen mehet tovább a szénhidrogén Németország, Olaszország vagy éppen Franciaország felé. Baumgarten eddig is stratégiai jelentőségű gázközpont volt, a technikai fejlesztéseknek köszönhetően ma már megfordítható a gázszállítás iránya akár Magyarország felé is. (Az osztrák gáztőzsdén vásároló magyar cégek rendszeresen Baumgartenból hívják le rendelésüket.)
Az OMV (amely, mint emlékezetes, 2009-ben egy orosz cégnek, a Szurgutnyeftyegaznak passzolta át a tulajdonában levő, a magyar kormány által azóta már visszavásárolt, több mint 20 százaléknyi Mol-részvényt) évekig élharcosa volt a szintén Ukrajna kikerülésére, részben uniós támogatással tervezett Nabucco gázvezeték építésének. A Nabucco az orosz Déli áramlat konkurense lett volna, így nem kis diplomáciai ügyességre volt szüksége az OMV vezetőinek és az érintett osztrák politikusoknak, hogy az ellenprojekt bukását követően Baumgartenig édesgessék az oroszokat.
|
Üzleti megvalósítás - Gerhard Roiss és Alexej Miller aláírja a Déli áramlatról szóló megállapodást az OMV és a Gazprom részéről
Heinz Peter Bader / Reuters |
„A Gazprom nélkül nem lehet Európa gázellátását tartósan garantálni” – válaszolt az uniós kritikákra Gerhard Roiss OMV-vezér, megjegyezve, hogy Brüsszel nem adott elég pénzt a Nabuccóhoz, ha Ukrajna kiesne, a Déli áramlatnak nem lenne alternatívája.
A bécsi Format című hetilap úgy értesült, hogy az orosz–osztrák vezetéképítési szerződés aláírásakor Roiss az OMV baumgarteni részesedéséből 25 százaléknyi tulajdont, három osztrák – Schönkirchen, Tallesbrunn, Thann – gáztárolóból pedig összesen egymilliárd köbméter kapacitást ajánlott fel a Gazpromnak.
A Gazprom ma is számos osztrák tároló résztulajdonosa, s egy csereügylet révén hamarosan a felső-ausztriai Haidachban levőből is 35,4 százalékot mondhat majd a magáénak. Bent lenni Baumgartenben, s közelről ellenőrizni a gázszállítások útját, életbevágóan fontos lehet az orosz fél számára. Az ügylet létrejöttét nyilván nem hátráltatja, ha az OMV állami hányadát ellenőrző ÖIAG-ban a Putyinnal is jó viszonyban levő Wolf áll a kormányrúdnál.
De az utóbbi napokban még ennél is jelentősebb Gazprom-befolyás előkészítéséről szólnak a hírek. Állítólag az orosz gázóriás közvetlen tulajdont is szerezne az OMV-ben. A tőzsdén is jegyzett osztrák cégben 24,9 százalékos részesedése van Abu Dzabi állami alapjának, az IPIC-nek. Az arab érdekeltség eddig mindig hűségesen együtt szavazott a 31,5 százaléknyi állami OMV-hányaddal. Az IPIC azonban, mint hírlik, elégedetlen az OMV irányvonalával, szívesen túladna a részesedésén, amellyel jól is járna, mert a részvények értéke a kezdetekhez képest több mint megnégyszereződött.
A Gazprom beszállását illetően mindenki cáfol, orosz és osztrák illetékesek egyaránt, az viszont tény, hogy a 2,7 milliárd eurós részvénycsomag borzasztóan drága. Az OMV és az IPIC közötti szerződés elővételi jogot biztosít az osztrák államnak, amelynek azonban enélkül is több mint 20 milliárd eurós hiányt kell két év alatt ledolgoznia. Ha a Gazprom az osztrák falóba bújva bejut – Trója helyett – az Európai Unióba, az eddiginél is erősebb pozícióból tárgyalhat Brüsszellel az európai energiaellátásról.
Egy mosolyszünet vége
A mostani ügylet kétéves mosolyszünet végének tekinthető a Gazprom és az OMV – az orosz és az osztrák kormány – között. 2012-ben az EU úgymond teljesíthetetlen feltételekhez kötötte, hogy a Gazprom megvásárolja a bécsi gáztőzsde kereskedőcégének felét az OMV-től. Erre válaszul a Gazprom úgy döntött, mégsem éri meg neki az Ausztriába irányuló gázútvonal, és csak Olaszország lesz a célpont. Azóta sok víz folyt le a Dunán, az olasz gázigények csökkentek, Bécs újból Moszkva barátjává vált, így ismét asztalra került az amúgy földrajzilag kétségtelenül ésszerűnek nevezhető osztrák leágazás terve. (Igaz, Németország gázellátását az azóta átadott, Oroszországgal közvetlen tenger alatti kapcsolatot biztosító Északi áramlat jórészt megoldotta.)
A Gazprom egyszersmind, mint látható, ismét eséllyel jelentkezhet be a gáztőzsde-részvényekre. Kérdés, mit szól ehhez az unió, amely a Déli áramlat ügyében továbbra is sarkosan az oroszokéval ellentétes álláspontra helyezkedik. A változás Magyarország szempontjából értelemszerűen kedvező, hisz így hazánk nyomvonalként már kevésbé kerülhető meg. Noha a Gazprom az olasz végpontú (továbbra is talonban lévő) szállítás nyomvonalszakaszaként is Dél-Magyarországot választotta, az akár Horvátországon keresztül is haladhatott volna. A gázszállítások beindulását két éve még 2015-re ígérték, a különböző változtatások nyomán azonban az üzemkezdetet ma már 2017-re teszik. (M. I.)
