Gyilkos taktikába kezdtek, de ez még nagyon visszaüthet

Az olcsó olaj nem csak áldás: vékony jégen kell ügyeskedni, hogy az energiahordozók ­árelőnyét maradéktalanul kihasználjuk, ám a hátrányaiból kevés jusson. A gazdaságra tovagyűrűző hatása van az alacsony olajárnak, a kormányok adóemeléssel is reagálhatnak.

Gyilkos taktikába kezdett az olajexportáló országokat tömörítő szervezet, az OPEC legmeghatározóbb tagállama, Szaúd-Arábia, így szétcsúszott az olajpiac. Termelése felfuttatásával egyre lejjebb akarja szorítani az árakat, amellyel azokat a termelőket szeretné kivéreztetni, amelyek drágábban hozzák felszínre az energiahordozót. A piac reakciója távolról sem egyszerű, mindenki nagyobb eladásokkal igyekszik pótolni a kieső bevételeit, így annyi olaj dől a piacra, amennyire nem is lenne szükség. Ezért az elmúlt másfél évben kevesebb mint felére esett a kőolaj ára.

Az alacsony olajár a hétköznapi felhasználó számára áldás, hiszen olcsó az energia. Ám ez azon gazdaságoknál visszaüthet, amelyek most élvezik az olcsó nyersanyag előnyeit, s dolgoznak azon, hogy csökkentsék kitettségüket az olajszállításoktól és az áraktól. Hiszen pazarló magatartáshoz vezet, elmaradhatnak a hosszú távú és biztonságos ellátást garantáló beruházások – vélik kockázatként az elemzők. Ez azért baj, mert az olcsó olaj sem tart az idők végezetéig, s ha újból felfelé indul az ár, pörölyként üthetik ki a tékozló államokat. Akkor már a szükséges beruházások sokkal drágábbak lehetnek. Nem beszélve arról, hogy a növekvő felhasználás miatt növekedhet az üvegházhatású gázok kibocsátása.