Kocsis András Sándor, a Kossuth Kiadó elnöke reagál a bírálatra. A könyv drága, de az ár fele a terjesztőknek megy, és a jogok megszerzése sem volt olcsó, több mint fél évig tárgyaltak róla. A konferenciáról készülő videót feltöltik a YouTube-ra, hogy azok is meghallgathassák, akiknek nem futotta a belépőre.
Thomas Piketty könyve felfoghatatlan siker. Tóth István György, a Tárki vezérigazgatója egy karikatúrát mutat: a metrón mindenki azt olvassa. Egy másik rajzon Marx is.
A siker okáról Andor László azt mondja, az érdeklődés középpontjában van az egyenlőtlenségek kérdése. Szerinte Ferenc pápának éppúgy része van ebben, mint Obama amerikai elnöknek. Reméli, hogy a könyv magyar kiadása a szellemi és a politikai életre is hatással lesz. A volt EU-biztos arról beszél: a válság idején a tagállamok felében nőttek a jövedelmi különbségek. Magyarország a krízis előtt a kiegyenlítettebb társadalmak közé tartozott, de a transzferek átalakítása, szűkítése miatt drasztikusan nőtt a szegénység. A helyzet csak ott rosszabb – Görögországban és Spanyolországban –, ahol eleve nagyok voltak a különbségek. Pedig nemcsak Piketty, hanem az OECD is azt mondja: a kiegyenlítettebb társadalmak gazdaságai jobban teljesítenek.
– Nem szeretem ezt a könyvet – mondja Bokros, akit a baloldali pártok tavaly egy punk gesztussal a főpolgármesteri posztra ajánlottak. Szerinte a kötet ellentmondásokkal terhelt, közpolitikai javaslatai karcsúak, és „nincs szépen megírva”. Címével ellentétben nem a tőkéről szól, hanem a vagyonról, és egy sor kétes kimenetelű jóslatot tartalmaz. Azt sem válaszolja meg, milyen mértékű egyenlőtlenség elfogadható.
Bokros fájlalja, hogy az egyik fejezetcím a demokrácia ellenségeinek nevezi azokat, akik tőkéjük járadékából élnek. Ez szörnyű állítás, a demokrácia elfogadja a nem megérdemelt, hanem örökölt vagyonokat is – mondja. Hozzáteszi: Piketty kimutatta, hogy a jövedelmi különbségek 1915 és 1945 között csökkentek, ám ehhez két világháború is kellett.
Csaba László, a Corvinus egyetem professzora azt hangsúlyozza, Piketty nem ezoterikus szerző, műve jelentős tudományos teljesítmény, nem spekulál, hanem adatokat vizsgál, előrejelzései inkább figyelmeztetések. Ferge Zsuzsa szociológus remeknek tartja a könyvet, erényének, hogy közérthető, ami fontos egy demokrata szerzőnél, megmutatja a tényeket, és az olvasóra bízza a következtetést, ami óhatatlanul az: baj van.
Társadalomtudományi superman – jellemzi a francia tudós sztárt Tóth István György, aki szerint a sikerben közrejátszik, hogy a baloldal keresi az ikonjait. A Tárki vezetője hibának tartja, hogy Piketty nem foglalkozik azokkal az új milliárdosokkal, akik nemrég kerültek a leggazdagabbak közé, mint a taxipiacot ostromló alkalmazás, az Uber megalkotói és a lakások bérbeadására szolgáló portál, az Airbnb tulajdonosai. A világ 1826 dollármilliárdosának kétharmada self-made man, csak kétszázan vannak, akik csakis az örökségükből élnek. Ez ellentétben áll azzal az állítással, hogy a gazdaságot tehetséges emberek helyett mindinkább dinasztiák uralják.
Tóth szerint a Piketty-könyvből sokat lehet tanulni, és talán átgondoltabb megoldások is következhetnek belőle, mint a szerző által szorgalmazott globális vagyonadó.
Mit mond Piketty?
A kapitalizmus velejárója, hogy a magántőke hozama meghaladja a jövedelmek és a gazdaság növekedésének ütemét. A múltban felhalmozott vagyon is gyorsabban nő, mint a kibocsátás és a munkabérek. Ezért a vállalkozó járadékossá válik, és egyre inkább fölébe kerekedik azoknak, akiknek nincs másuk, mint a munkaerejük. Emiatt a vagyoni egyenlőtlenségek világszerte növekednek. Csökkentésükre Piketty globális, progresszív vagyonadó bevezetését javasolja.
