Más szempontból viszont a Jobbik ugyanazt játszotta el, amit négy évvel korábban. A szélsőjobboldali párt hiába szerepelt várakozáson felül (2010-ben mintegy 850 ezer vokssal közel 17 százalékot szerzett, ezúttal kis híján egymillió szavazatot és több mint 20 százalékot kapott), a szimpatizánsok most is meglehetős letargiával fogadták az eredményt.
|
Szinte vereségként élték meg április 6-át, holott középpárttá váltak
Földi Imre / Fotó |
Becsületből megtapsolták a második helyen álló jobbikos jelölteket, de üdvrivalgás csak elvétve törte meg a dermedt csendet.
Bár Vona Gábor pártelnök az elmúlt hetekben arról beszélt, hogy a Jobbik képes leváltani a Fidesz-kormányt, a hívek ezt alighanem betudták az ilyenkor szokásos nagyotmondásnak. Komolyan gondolták viszont, hogy pártjuk megelőzi a „kommunistákat”, azaz a baloldalt. Nem jött össze. Ahogyan négy éve sem. A különbség még nőtt is a baloldal javára.
Vona azt mondta, az egyik szeme sír, a másik nevet. Pedig sejtésünk szerint ő is pontosan tudja: sokkal több oka van nevetni, mint sírni.
A törvényhozásban eltöltött évek a Jobbik számára nem hoztak diadalmenetet, ősszel még úgy tűnt, az is bravúr lenne, ha a párt közelébe jutna a 2010-es eredménynek. Ehhez képest alacsonyabb választási részvétel mellett növelni tudta szavazói számát.
|
Gárdista mellényt hiába keresnénk
Földi Imre / Fotó |
Egyéni körzetben ugyan egyik jobbikos sem tudott nyerni, de több helyen – például Vona Gyöngyösön – megizzasztotta a győztest. Méretét tekintve a Jobbik középpárttá vált.
A Jobbik felismerte: cigányellenes és antiszemita jelszavakkal, gárdistamasírozásokkal nemhogy gyarapítani nem lehet, megtartani is nehéz a szavazótábort. A stílusbeli váltás azonban önmagában nem lett volna elegendő a jó szerepléshez.
Azon túl, hogy a kampány során a Jobbik többé-kevésbé igyekezett kerülni a szélsőséges megnyilvánulásokat, főként a szociális gondokra, a megélhetési problémákra koncentrált.
A Jobbik a Fidesznek is hálás lehet. A kormánypárt a baloldalt tekintette elsődleges ellenfelének, az összefogás pártjaira tüzelt. Ezután kérdéses, hogyan alakul az elkövetkező négy évben a Fidesz és a Jobbik viszonya.
Ha abból indulunk ki, hogy Orbán Viktor miniszterelnök a választás éjszakáján tőle szokatlan határozottsággal kiállt Magyarország uniós tagsága mellett, akkor feltételezhetjük: a Fidesz talán elérkezettnek látta az időt, hogy kegyeskedjen szembefordulni a Jobbikkal.
