Bár a megkérdezettek többsége elsősorban a politikai csatározás részének, s nem valódi járatmegszüntetési veszélynek tartja a történteket, azért voltak, akik már a legrosszabbra is próbálnak készülni.
– Kistarcsáról járok be mindennap, és nem könnyítené meg az életem, ha nem jönne ki hozzánk a HÉV. A legközelebbi budapesti megálló, Ilonatelep pár kilométerre van az otthonomtól. Nyáron még csak-csak eltekerek odáig az öreg Csepel biciklimmel, de ősszel és télen macerás lenne – mondja egy ötvenes éveiben járó asszony. Némi hezitálás után folytatja csak:
– Van azért valami, ami engem személy szerint nagyon bánt ebben az ügyben. Az én fiam autista, a világ dolgai közül kevés érinti meg. Ezek egyike a közlekedés.
Szereti a kocsikat, a buszokat, a HÉV-eket. Nagyon izgatott lett, amikor a hírekben azt hallotta, hogy leállhat egy csomó járat.
Nem sokkal nyolc óra után újabb szerelvény fut be Gödöllőről. A legtöbben, kérdésünkre, csak futtában vetik oda véleményüket: „Abban bízom, hogy ezt azért mégsem merik megcsinálni!"; „Remélem csak valami vicc ez az egész!"; „Idióták!"; „A vége úgy is az lesz, hogy mi fizetünk majd többet."
|
| Fotó: Veres Viktor / Népszabadság |
A HÉV-vel utazott egy harmincas évei végén járó pár is. A férfi csöndesen, mégis érezhető indulattal mondja el véleményét: – Úgy beszélnek odafent az agglomerációs járatokról, mintha szívességből ők maguk, saját pénzükből fizetnék. Pedig mi, utasok, megfizetjük az árát. A feleségem és az én bérletem együtt úgy 33 ezer forintba kerül havonta, a két gyereké további öt-ötezerbe. Szóval a mi családunk több mint negyvenezer forintot fizet havonta.
Ennyiért már autóval is ingázhatnánk. Csakhogy az állandó dugók és a hiányzó budapesti parkolóhelyek hiánya miatt ez valójában nem alternatíva.
Azt, hogy fizetni senki nem akar, szerda délután az egyetlen biztos pontnak tűnt az agglomerációs közlekedés bizonytalan jövője miatt kialakult vitában. Pontosabban annyi talán még rögzíthető, hogy az összes érintett a másikra hárítaná a felelősséget. Az ügyet az robbantotta ki, hogy Tarlós István főpolgármester kedden világossá tette: mivel az állam az eddigieknél is kevesebbel járul hozzá a kötelező önkormányzati feladatok ellátásához, „Budapest a jövőben nem foglalkozik az agglomerációs közlekedés finanszírozásával." Közölte továbbá, hogy az agglomerációban lévő településeknek az állammal kell tárgyalniuk.
Ehhez képest a Nemzetgazdasági Minisztérium részben megcáfolta Tarlós kijelentését. A tárca azt írta, hogy az elővárosi közlekedés biztosítása nem kötelező feladat ugyan a főváros számára, de „egy hatályos megállapodás szerint a BKK-n keresztül azt 2022-ig szükséges megszerveznie." Vagyis – írta lapunk megkeresésére a minisztérium –
„elsősorban a Fővárosi Önkormányzat és az érintett Pest megyei önkormányzatok párbeszéde lehet a mérvadó."
Kerestük a Fővárosi Agglomeráció Önkormányzati Társulás elnökét, Gyál fideszes polgármesterét, Pápai Mihályt is, ám nem értük el, asszisztense közlése szerint már megkezdte karácsonyi szabadságát. Pápai ugyanakkor kedd este az ATV-ben arról beszélt, hogy nem nekik kellene tárgyalniuk a kormánnyal, már csak azért sem, mert érvényes szerződések alapján a fővárosnak kell biztosítania a szolgáltatást.
Ráadásul – tette hozzá –, a szerződésekre hat hónapos felmondási határidő érvényes. Pápai egyébként 400 ezerre tette a naponta ingázók számát, és hangsúlyozta: az agglomerációs települések is fizetnek a járatokért, azok használói pedig drága bérleteket vesznek. Erre hivatkozva is mondta azt, hogy biztosan nem állnak le az agglomerációs járatok. Mindenekelőtt azért nem, mert hirtelen több milliárd forintot kellene költeni arra, hogy a buszok és a HÉV-ek visszafordulhassanak a főváros határában. De azért sem aggódik, mert tudomása szerint januárban folytatódik a főváros és a kormány közötti tárgyalás.
