A lapunknak névtelenséget kérve nyilatkozó férfi azt nem tudja, mikor tehette az italába a Ginát, vagy valami ahhoz nagyon hasonló szert. Csak arra emlékszik, hogy hirtelen érezte, valami nincs rendben vele. Lement a parkolóba, ahol máskor a kocsijának kellett volna állnia, de akkor nem volt ott.
Az idegen, akit később némi magánnyomozással a parkoló biztonsági kameráinak felvételei alapján Cs. Ákosként azonosítottak, felajánlotta, hogy hazakíséri, bár a sértett erre pontosan már nem emlékszik, de a parkolóban készült felvételekből erre lehetett következtetni – mondta. Állítása szerint ismeretségi körében közreadta és a szórakozóhely törzsvendégeinek is megmutatta a parkolóban készült fotót, többen felismerni vélték a férfit, mint aki rendszeresen más társaságokhoz csapódik.
Majd mindenki úgy emlékezett rá, hogy a vele való találkozás után hirtelen rosszul érezte magát, vagy eltűnt valamije. Volt, aki állítólag utóbb a rendőrséghez fordult, a legtöbben azonban csak legyintettek. Nem emlékeznek semmire, nem tudják, mikor fosztották meg őket értékeiktől, és még arra sincs semmiféle bizonyítékuk, hogy bárki bármit tett volna az italukba. Az újfajta, úgynevezett dizájner drogok többsége a hatása elmúltával már gyakorlatilag nem mutatható ki a szervezetben, napok múltán pedig már garantáltan nem – az érintettek többsége legalábbis ebből indul ki.
A szakemberek szerint azonban egy vizeletvizsgálatot megérne a dolog, hátha mégis hagyott valamiféle nyomot a szervezetben az italba kevert drog. Ez esetben pedig már nem arról van szó, hogy valaki túlságosan felöntött a garatra és ezt az állapotát kihasználva valaki kifosztotta (ami persze önmagában is bűncselekmény), hanem rablásról, mivel előre kitervelten, tudatosan hozták az illetőt védekezésre képtelen állapotba.
Azt nem tudni, hogy a belvárosban hány embert rabolnak ki naponta, hetente vagy havonta különféle drogokkal. Két éve nagy port kevert annak a két 17 éves lánynak az esete, akit droggal elkábítottak, majd egy belvárosi hotelben megerőszakolta őket két külföldi férfi. Az egyik lány meghalt a drog miatt, barátnője csak pszichológus segítségével tudta feldolgozni a traumát. Előtte is, utána is történtek hasonló esetek. Az internetes fórumokon többen is beszámoltak saját vagy ismerőseik megerőszakolásáról, miután elfogadtak egy italt egy idegentől.
Jó ideig a hivatalosságok úgy kezelték az efféle eseteket, hogy „aki nem tudja, hol a határ, vessen magára”. Némely esetekben, amikor az erőszaktevők videóra vették a droggal kiütött lánnyal bonyolított légyottot, a „felvételek elemzése alapján”, meg is kérdőjelezték, hogy az aktus erőszakkal történt-e, hiszen „a felvételeken is látható, hogy a sértett nem ellenkezett”. Persze mindezen megjegyzések dacára a rendőrség minden esetben igyekezett azonosítani a feltételezett erőszaktevőket, többnyire sikerrel. A baj csak az, hogy a megerőszakolt és megalázott lányok többsége nem fordult a rendőrséghez.
Ettől függetlenül országos kampány kezdődött, amelyben a dizájner drogok veszélyeire hívták fel a figyelmet. Hasonlóra van, vagy lenne szükség az újabb esetekben is, amikor már nem (vagy nemcsak) lányok megerőszakolásához, hanem rabláshoz is használják az új típusú drogokat. Bár a rendőrség hivatalos közlése szerint „az eset nem jellemző”, Berár Iván V. kerületi rendőrkapitány abban azért egyetértett munkatársunkkal, hogy a témáról beszélni kell. Már csak a megelőzés érdekében is. Minden pohár ital mellé nem állíthat rendőrt a BRFK, de belváros például tele van térfigyelő kamerákkal, így jó eséllyel azonosítható az, aki egy szórakozóhelyről hazakíséri későbbi áldozatát – mint az az esetünkben is történt.
Persze Berár szerint is a megelőzés a legfontosabb. Hogy senki ne fogadjon el italt idegentől. De még a pincértől se. Ha olyan italt kérünk, amit a pultnál mérnek ki (rövidet vagy mondjuk fröccsöt) menjünk oda és várjuk meg, amíg előttünk kitöltik az italunkat. Persze néhány pohár után ez már nem egy életszerű magatartás egy hétvégi „ereszd el a hajam” során. „Nem kell annyit inni” – mondják a „megérdemli a sorsát, aki nem ismer mértéket”-nézet képviselői. De vajon a szemébe mondanák-e ezt annak az egyetemista lánynak is, akit tavaly ütöttek ki az italába kevert droggal egy fesztiválon? Neki a második itala után „jött a filmszakadás”, és azóta sem sikerült kinyomozni, hogy kik és hol erőszakolták meg.
Berár Iván, úgy is mint az V., a VI. és a VII. kerületi rendőrkapitányság munkáját koordináló Broadway-projekt tagja, úgy véli, hogy a nyári turista szezon előtt mindenképpen tudatosítani kell az éjszakai szórakozóhelyek látogatóiban, ideértve a romkocsmák és hasonló helyek közönségét is, a veszélyt. S mivel aligha várható el, hogy az önfeledt szórakozás közben mindenki két marokkal fogja és őrizze a poharát, javasolják az együtt szórakozó baráti társaságoknak, hogy legalább valaki mindig maradjon józan (józanabb a többieknél), aki ha úgy adódik, ki tudja szúrni a csapat és az asztaluk körül sündörgő ismeretleneket, és aki – ha mégis történik valami – segítséget tud hívni. Mert, mint az Úri-muriban történt eset is mutatja, az ismeretlen segítsége korántsem mindig önzetlen.
