A rendkívüli biztonsági intézkedések mellett megtartott rendezvény legnépszerűbb szereplői voltak a huszárok, és persze a felújított Kossuth teret vajmi kevéssé tisztelő huszárlovak. A nyalka vitézekkel a rendezvény után a látogatóközpont előtt lehetett fényképeket készíteni, ami a gyerekeknek különösen tetszett.
Az eső a beszédek alatt többször rákezdett, ami mókás helyzeteket eredményezett. Hende beszéde alatt például annyira esett, hogy a mikrofonon át ódon sercegést lehetett hallani. Ez jól illett a régiesre visszaépített Kossuth tér hangulatához.
Sok volt a külföldi, s a miniszoknyákból ítélve az ifjú hölgylátogató is, aki persze kicsit eltévesztette az évszakot. „Szent István nyugodtan alapíthatta volna az országot a júliusi kánikulában is" - mondta egyikük, és nejlonkabátba burkolózott. Megjelentek az alkalmi kitűzőárusok is, egy hölgy saját horgolású szép címereket árult ötszáz forintért, de nem ment valami jól az üzlet, még a háromszáz forintos zászlócskát se vették tőle.
Egy japán csoportnak egy Vanek úr kinézetű fickó - aki kockás strandnadrágban és gumipapucsban ácsorgott egy hársfa tövében - azt magyarázta tört angolsággal, hogy Stephen Kinget úgy képzeljék el, mint a legkitűnőbb szamurájt, aki még a saját nagybátyját is felnégyelte, de amúgy nagyon jó és igazságos király volt. Ettől a japánok megnyugodtak, és a kötelező villámfényképek elkészítése után rohanhattak tovább.
 |
Magyar igen, székely igen, EU nem
Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Szép és méltóságteljes ünnepség volt, amelynek üresjárataiban a hallgatóság a nap további részét szervezte telefonon az ismerőseivel. A beszélgetések java részében attól tették függővé a folytatást a budai kirakodóvásáron, az esti várbeli rendezvényen vagy a tűzijátékon, hogy az eső mit engedélyez és mit nem.
A 87 éves Szabó György Zürichből érkezett, ő is nyáriasra vette a figurát, a Balatonról ruccant fel Pestre, merthogy Szárszón nőtt föl, és dolgozott egészen 1956-ig, ám akkor hirtelen kénytelen volt elhagyni az országot. November 23-án, pont egy hónappal a forradalom kitörése után vette a nyakába a nagyilágot, és a Pinka patakban nyakig merülve célozta meg Ausztriát, majd Grazból ment tovább az alpesi országba. Ott jó ideig asztalosként és teherautósofőrként dolgozott, ma is levezet ezer kilométert minden fáradalom nélkül, amikor haza akar jönni. A Parlament gyönyörű, egyszer már benn is járt, még egy díszes székbe is beült, amire szívesen emlékszik. Az ünnepség tetszett neki, de megjegyezte, nem látta az EU-zászlókat, ami azért különös (Áder is utalt a kerek évfordulóra), mert Magyarország tíz éve tagja az európai közösségnek.
|
A további programot a legtöbben az eső engedélyétől tették függővé
Reviczky Zsolt / Népszabadság |
- Na, mindegy, ők tudják - mondta az 56-os magyar, és jókedvűen beállt a látogatóközponti sorba. Az ott állók leverten vették tudomásul, hogy csak déltől lehet bemenni. A sörisszák amiatt háborogtak, hogy a Néprajzi Múzeum tövébe telepített sátorban csak 11-től lehetett sört venni (650-ért, dobozost), az ernyő nélküliek pedig az eget kémlelve mosolyogtak azon az ajánlaton, hogy tíztől a Clark Ádám téren koncerteket hallgassanak.
A 8.30-kor kezdett ünnepség amúgy 9.20-kor katonásan véget ért, a tömeg szétszéledt, a gördülő kerekekre szerelt dísztribünt elvontatták. Lóbámulással egybekötött polgári sétálgatás vette kezdetét, a 2-es villamos nem járt, a járműforgalom az egész környékben szünetelt, kinyitottak a kávézók. Schiffer András, az LMP társelnöke békésen reggelizgetett a Café Smúzban, Geszti Péter vidáman csacsogott a kislányával a körúton, az eurót 317-ért váltották, a szezonon túljutott magyar dinnye kilóját 99 forintért mérték. Az esőben nem arattak vele nagy sikert.
