Ujhelyi a hétvégén Berlinben járt, órákig beszélgetett ott élő fiatalokkal, és úgy látta, többnyire nem boldogok, nem a céljaikat valósítják meg, nem a diplomájuknak megfelelő állást töltenek be, hanem küzdenek. Egy vele egykorú, negyven körüli asztalos példáját hozza, aki 1200 eurós fizetéséből 350-et egy kis szobára költ. Nem kalandvágyból ment ki, kényszerből, nemhogy félrerakni nem tud, szórakozni se jár. Ma még vissza lehet csábítani ezeket a fiatalokat, de ha a gyermekük ott kezdi el az iskolát, nem fognak hazajönni.
Pedig – mondja az MSZP-s politikus – nemcsak a családjuknak hiányoznak, hanem a nemzetgazdaságnak is, hiányzik a nem itthon fizetett adójuk, járulékuk. És persze hiányoznak az orvosok az itthoni rendelőkből, kórházakból.
A szocialista politikus egy felmérésre hivatkozik: négy éve 60 ezren, a ciklus közepén 250 ezren dolgoztak külföldön, ma viszont már 600 ezren. Ujhelyi szerint nekik semmilyen képviseletük nincs, ezen akar változtatni Brüsszelben, úgy, hogy üzenetüket a magyar kormány is meghallja. Azt is mondja, csak uniós támogatással, például a 25 éven aluliaknak munkát vagy képzést adó ifjúsági garanciaprogrammal lehet itthon tartani vagy hazahívni a fiatalokat.
Ujhelyi arra is többször visszatér, hogy a baloldalnak nem lakossági fórumokon kell politizálnia, ott kell lenniük az utcán, érintkezniük minél több emberrel, hogy ne csak saját, már meglévő szavazóik szavát hallják meg. Az ugyanis kevés, ahogy a választási eredmény is bizonyította. Ez időigényes, de máshogy nem megy.
A szegedi politikus ötlete, hogy minden találkozóra, kitelepülésre egy piros könyvet visz, abba gyűjti a véleményeket, elvárásokat. A szegedi professzorokétól a kofákéig. „Ez az én alkotmányom" – mondja Esztergomban, ahol egy mézet áruló férfi arról beszél neki a piacon, hogy az akác körüli vita csak vihar egy pohár vízben, és a Fidesz gerjeszti.
Baloldali fellegvár
A komárom-esztergomi kampányúton az is tapasztalható, hogy a baloldali szimpatizánsok szerte az egykor baloldali fellegvárnak számító megyében keserűek a parlamenti választás eredménye miatt. Esztergomban egy férfi így köszön el Ujhelyitől: „Több sikert!" Dorogon, amely azon kevesebb mint egy tucatnyi város egyike, ahol az összefogás nyerni tudott áprilisban – és ahol a polgármester is szocialista –, utcai hirdetőtáblán büszkélkedik az MSZP azzal a bravúrral, hogy a „kormányváltók" mind a tíz szavazókörben győztek.
De az egykori bányászvárosban is sokan panaszkodnak a szocialista kormányzás nyolc évére, és inkább az előző negyvenet sírják vissza. „Kádár azért mégiscsak Kádár volt" – mondja egy nő futólag, és bár nem részletezi, érezhető, hogy nosztalgikusan.
Tatabányán – ahol több szimpatizáns is arról győzködi Ujhelyit, nem szabad vitázni a Jobbikkal, ő azonban másképp látja – viszont éppen egy MSZP-tag beszél arról: új pártra, új névre van szükség, mert a jelenlegivel nem lehet nyerni, a fiatalok nem szavaznak az utódpártra. 53 éves, művelődésszervező, négy éve nincs munkája, azt mondja, önkormányzati intézményben nem alkalmazzák baloldali kötődése miatt. Segíti a baloldalt, ahogy tudja, és nem bánná, ha az valahogy viszonozná.
Tatabányán az összefogás alig százötven szavazattal maradt le a Fidesz mögött, de az egyéni versengést simán nyerte a kormánypárti Bencsik János, a választókerület egészében pedig – amelyhez a környező településeken kívül Tata is tartozik – esélye sem volt az ellenzéki szövetségnek.
Ujhelyi Esztergomban a helyi tévének nyilatkozva azt mondja az EP-választásról: azért is a szocialistákra kell szavazniuk a baloldaliaknak, hogy ne a Jobbik legyen a második, ráadásul fennáll a veszély, hogy Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon pártja is 4-4,5 százalék körüli eredményt ér el és nem szerez mandátumot, így 8-9 százaléknyi voks elveszhet. Hozzáteszi azonban: az EP-választás után újjá kell alakítani a baloldalt „a legjobb erőkkel", és folytatni kell az összefogást.
Kiderül a szavaiból az is, hogy részt akar venni ebben. Úgy számol, hogy hétfő reggelente megy majd Brüsszelbe és csütörtök este utazik haza, a családja nem költözik ki. Itthon is politizálni fog, mint mondja, már csak azért is, hogy az ötéves mandátum lejártával legyen hová visszajönni.