Az árkülönbségekről megkérdeztük az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságot. A válasz szerint egyedi esetekben, egyetlen jármű esetében előfordulhat, hogy a gyártó vagy a forgalmazó például egy önkéntes tűzoltóság számára nagyobb kedvezményt ad. Ezért az OKF szerint az árakat célszerűbb az uniós közbeszerzési értesítők alapján elemezni. Jelezték, hogy ha a nettó árakat vesszük figyelembe, akkor a Heroséhoz hasonló modell az unión belül általában drágább. Példaként cseh, német, spanyol és svájci tendereket hoztak.
Ezeket áttanulmányozva arra jutottunk: négy esetben az adott jármű nettó 1–7 millió forinttal olcsóbb volt az Aquadux-X 4000-nél, három alkalommal pedig a kínált tűzoltókocsi a magyarnál drágább volt, két esetben nagyjából 15 millióval. Az OKF ezzel együtt hangsúlyozta, az összehasonlításnál érdemes óvatosnak lenni a gyártmányok részletes adatai, a pontos felszereltség ismerete nélkül.
A katasztrófavédelem figyelmeztetett arra is: az import-tűzoltóautók esetén a magasabb hazai áfa miatt csaknem tíz százalékkal többet kellene fizetni. Ezt az érvet gyengíti viszont az, hogy a „magyar" járművek több fődarabját is külföldről importálják, a Renault szállítja például az alváz egyes részeit és a motort, s készen érkezik az erőátvitel is. (Bővebben lásd keretes írásunkban.)
Az OKF hangsúlyt helyezett arra is, hogy a hazai gyártás hozzájárul a munkahelyek megtartásához és újak létrejöttéhez is. Ez az importalkatrészek sora ellenére igaz lehet, hiszen a futómű és a fékrendszer a Rábától származik, a felépítményt pedig a Heros készíti el. Továbbá – állították – számos magyar fejlesztésű részegységet szerelnek be a gépjárműfecskendőkbe, s több mint negyven hazai beszállító működik közre. Az ár nagy részét egyébként a csupasz alvázra szerelt – nagyrészt hazai gyártású – „doboz" és az abban található tűzoltó szakfelszerelés teszi ki – írta az OKF.
További előny a katasztrófavédelem szerint, hogy ezek az autók jobban alkalmazkodnak a hazai sajátosságokhoz, a járművek kialakítása és felszerelése megfelel az itteni terepviszonyoknak, és igazodik a leggyakoribb káreseményekhez. Érvként hozták fel, hogy a nagyszámú autó beszerzésével egységessé válik a gépjárműpark, ami azért lényeges, mert a heterogén járműállomány üzemeltetése, karbantartása és javítása sokkal költségesebb. Nem mellékes az sem, hogy a tűzoltóknak minden olyan típusra külön vizsgát kell tenniük, amelyen bevetésre küldik őket: ha egyféle autó van, elég egyetlen vizsga.
Mindez jelentős megtakarítást eredményez a katasztrófavédelem szerint. Vagyis úgy látják, ha ugyanazt kapnák is több millióval olcsóbban egy külföldi gyártótól, akkor is megéri a magyar járművet választani.
Francia és német alapokon
Miközben az OKF büszkén hirdeti, hogy magyar gyártású tűzoltóautókkal bővül a flotta, valójában csak hazai összeszerelésű járművekről van szó. A kocsikat a francia Renault DXi7 típusú hathengeres, 290 lóerős dízelmotorja hajtja. A sebességváltót a nagy múltú német gyártótól, a ZF-től vásárolták, a hatsebességes Ecolite 6 S1000 TO típusra esett a választás. A francia motor és a német sebességváltó között a szintén német ZF-Sachs gyártmányú, MFZ 395 típusú, egytárcsás száraz tengelykapcsolója teremt kapcsolatot. A jármű alvázának alapját a Renault Midlum alváza adja, ezt alakították át a Rábánál. A vezetőfülke a Renault Midlum-sorozat négyajtós, dupla Medium típusa. A tűzoltószivattyú és a habkeverő az osztrák Rosenbauertől származik. B. A.–B. J.
