– Tehát akkor megoldódott ez a dolog.
– Nem, mert vannak máig megválaszolatlan kérdések. Amikor 2014-ben felkérést kaptam az igazságügy-miniszteri poszt betöltésére, a meghallgatásom során azonnal jeleztem, hogy a közigazgatási bíráskodás helyzetével is foglalkozni kívánok. Tehát nem arról van szó, hogy előhúztunk valamit a kalapból, hanem kétéves előkészítő munka eredményeként születtek meg a most vitatott tervezetek. Ráadásul mindvégig törekedtem a jogalkotási folyamat transzparenciájára, tehát létrehoztam egy kodifikációs Nagybizottságot, amelynek munkájában a tudományos élet képviselői, közigazgatási szakemberek, ügyvédek, ügyészek és a Kúria, illetve az Országos Bírósági Hivatal (OBH) által delegált közigazgatási bírák is részt vettek. Az operatív munka irányítására pedig miniszteri biztost neveztem ki, akinek a tevékenységét a „nagybizottság" tagjai közül felállított „kisbizottság" segítette.
|
Fotó: Földi Imre / Népszabadság |
– De nem válaszolt arra, miért van szükség önálló közigazgatási perrendtartásra.
– A polgári törvénykönyv a magánjogi jogviszonyokat szabályozza, amikor egyenrangú partnerekről van szó, és a bíró a felek által beterjesztett bizonyítékok alapján ítélkezik. A közigazgatási pereknél egészen más a helyzet: ekkor a közhatalommal szemben egy állampolgár vagy jogi személy áll, aki például valamilyen tevékenység folytatására kér engedélyt, illetve akire nézve a hatóság kötelezettséget állapít meg. Egy ilyen eljárásban dől el egyebek mellett az, hogy valaki építkezhet-e, folytathat-e vállalkozói tevékenységet, de az is, hogy törvényes volt-e a kiszabott közigazgatási bírság vagy a megfizetendő adó. Az ilyen ügyeket meggyőződésem szerint nem a polgári perrendtartás szabályai szerint kell lefolytatni, hanem önálló közigazgatási perrendtartásra van szükség – Szlovákia kivételével az Európai Unión belül ez mindenütt így is van –, mert a bírónak ilyen ügyekben más a szerepe.
|
Fotó: Földi Imre / Népszabadság |
– Fogadjuk el ezt az érvelést, de ebből egyenesen következik, hogy a bírósági szervezet változására is szükség van?
– Azt sem rejtettem véka alá, hogy az önálló közigazgatási perrendtartás létrehozása szervezeti változásokat igényel. Tehát világossá tettem, hogy közigazgatási felsőbíróságot kell létrehozni, amelynek célja a közigazgatási ügyekben való ítélkezés szakmai színvonalának emelése, és ez nem politikai kérdés. A jogszabályok nyolcvan százaléka ugyanis e jogterülethez tartozik, miközben van olyan megye, ahol a közigazgatási és munkaügyi bíróságon egyetlen ember foglalkozik adó- és építésügyi, szociális igazgatási, környezetvédelmi és fogyasztóvédelmi ügyekkel. Nem hiszek benne, hogy vannak olyan univerzális bírák, akik mindenhez azonosan és magas színvonalon értenek. Ezért gondoltuk azt, hogy első fokon hét regionális közigazgatási bíróságot kellene létrehozni, tíz-tizenöt fővel, amely bíróságok egyúttal szakmai műhelyként is működhetnének. Meggyőződésem, hogy így jelentősen javulhat a munka színvonala, s egységesebbé válhat a közigazgatási ítélkezési gyakorlat.
– És mi a helyzet az ellenzék által csókosok testületének titulált felsőbírósággal?
– A közigazgatási felsőbíróságot sem most varázsoltuk elő, mert a kezdetektől jeleztem: vannak olyan ügyek, amelyek elbírálásához speciális felkészültség kell. Ilyenek például az autonóm szabályozó hatóságok által hozott döntések elleni perek. Ezzel kapcsolatban hadd jelezzem: két lehetőségünk volt. Az egyik, hogy megbontjuk az igazságszolgáltatás egységét, és önálló közigazgatási bíróságot hozunk létre, ami például Franciaországban működik. Ezt nem tartottam járható útnak, ezért a felsőbíróság az igazságszolgáltatás jelenlegi szervezetébe illeszkedik bele. Ez a közigazgatási bíróságok hatáskörébe tartozó ügyekben fellebbezési fórumként jár el, míg a hatáskörébe utalt perekben első fokon dönt, a jogorvoslati kérelmeket pedig a Kúria bírálja el. Emellett – szűkebb körben – lehetőség nyílik rendkívüli perorvoslatra, felülvizsgálati kérelem benyújtására, és ez ugyancsak a legfőbb bírói fórum elé kerül. Mindez alapvetően szakmai kérdés, és ebbe a politikát belekeverni szerintem súlyos melléfogás. Nem vitatom persze, hogy felvetődhetnek politikai megfontolások is, de én elsősorban szakembernek tartom magam, és szerintem csak az a fontos, hogy hatékonyan működő rendszert hozzunk létre. Azt pedig nagyfokú vakmerőségnek tartom, ha valaki a két éve folyó munka eredményeként megszületett tervezetek kiragadott részeiről mond rövid időn belül sommás ítéletet. Úgy látom, most alkalom kínálkozik arra, hogy érdemi egyeztetést tartsunk erről a kérdéskörről – ezért kezdeményeztünk ötpárti egyeztetést is –, és a felelősen gondolkodók nem szalasztanak el egy ilyen történelmi lehetőséget.
|
Fotó: Földi Imre / Népszabadság |
– Ami csak négypárti lesz, hiszen az MSZP közölte, hogy nem akar részt venni az egyeztetésben.
– Nem az én dolgom, hogy ezt értékeljem. Arról viszont nem feledkezhetünk meg, hogy a bírósági szervezeti törvényt, illetve a bírák jogállásáról szóló törvényt is módosítani kell, és mindkettőhöz kétharmados többségre van szükség. Bízom abban, hogy ezek megkapják a szükséges támogatottságot, hiszen az eljárások ésszerűsítése, gyorsítása, a szakmai színvonal javítása a tét. Ugyanakkor segíteni kívánunk a jogkereső polgároknak is, így például formanyomtatványt bocsátunk a rendelkezésükre, hogy panaszukat ügyvéd közreműködése nélkül is előterjeszthessék.
– És mit kezdjünk azokkal az aggályokkal, amelyeket az ellenzék megfogalmazott? Például mit szól ahhoz, hogy sokak szerint a kormány a saját megbízható kádereit akarja a közigazgatási felsőbíróságba ültetni, s akkor a kényes ügyekben a hatalom számára kedvező döntések születnek.
– Az ellenzék dolga, hogy támadja a kormányt, és nekem ezzel nincs bajom. Ám most kifejezetten szakmai kérdésekről van szó. Vegyük ezeket sorra. Először is a bírói tanács tagjait maguk a bírák választják meg, ez bonyolítja le a versenyvizsgát, amelynek eredményei alapján egy bírójelölő bizottság állítja fel a rangsort. Ennek a testületnek tagja lesz a bíróságok két-két delegált tagja mellett a Kúria elnöke, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) vezetője, illetve a miniszter is, de egyikünk sem gyakorolhat meghatározó befolyást, tehát egyszerűen nem igaz, hogy a hatalom számára kedves embereket hozhatnánk helyzetbe. A versenyvizsga alapján egyébként is objektív szempontok alapján születhet meg a döntés. Az sem ördögtől való, hogy közigazgatási szakemberek kerüljenek be a bírói karba, mert ez másutt is bevett gyakorlat, sőt, hazánkban is van erre jócskán példa, hiszen a tapasztalataikat az ítélkezési munka során hasznosítani tudják. Így vissza kell utasítanom azt a feltételezést, hogy pártbíróságot hoznánk létre.
– Az általános szabályok szerint a bírák kinevezésében Handó Tündének, OBH elnökének meghatározó szerepe van, tehát az aggályok nem teljesen megalapozatlanok.
– Csakhogy ezúttal más a helyzet, és a hivatal vezetőjének nem lesz vétójoga.
– Egyébként hány emberről van szó?
– Nagyjából nyolcvan fős bővítésről beszélünk. Olyan bírókra számítunk, akik legalább öt éve dolgoznak e szakterületen, míg a felsőbíróságra az kerülhet, akinek tízéves szakirányú gyakorlata van. Ugyanígy szigorú feltételeket támasztunk azokkal szemben is, akik a közigazgatásból igazolnának át. Ma egyébként körülbelül száz közigazgatási bíró van, tehát nyolcvannal nőne a létszám, s közülük harminc-negyvenen a felsőbíróságon, a többiek pedig a regionális közigazgatási bíróságokon dolgoznának.
– Handó Tünde a sajtóhírek szerint a tervezet kapcsán alkotmányossági aggályokat is megfogalmazott.
– Egykori alkotmánybíróként is állítom: olyan tervezettel nem állnék elő, amelynek kapcsán alkotmányossági aggályok merülnek fel. Így a hivatalnak a bíróságok igazgatásával kapcsolatos jogköreit sem vonjuk el, csupán egyetlen változás van: a bíróvá válás feltételeit módosítjuk, de ezt az alaptörvény nem zárja ki. A közigazgatási felsőbíróság létrehozása sem ellentétes az alkotmánnyal, miként az sem, hogy annak elnökét egy négytagú, az OBH vezetőjéből, az Alkotmánybírság, illetve a Kúria elnökéből, valamint az igazságügyi miniszterből álló bizottság jelölje legalább három igen szavazattal. A jelöltet különben az Országgyűlés igazságügyi bizottságának is meg kell hallgatnia, ami megint csak az átláthatóságot segíti elő.
– Akkor mi a gondja az elképzelésekkel Handó Tündének?
– Azt gondolom, hogy az OBH elnöke is fontosnak tartja a közigazgatási bíráskodás megújítását. Olyan komoly kérdésekről van szó, amelyekben a szakmai vélemények eltérhetnek.
– Az ön elképzeléseit tükröző tervezeteket a kormány honlapján áprilisban nyilvánosságra hozták, tehát mindenki jó ideje tudhatta, hogy mire készülnek. A most vészharangot kongató ellenzéktől érkezett azóta bármilyen észrevétel?
– Nem. Az egyeztetések során voltak viszont a kormányon belül észrevételek, illetve a Kúria is előállt a maga javaslataival, és ezeket zömében elfogadtuk. Így változik a perorvoslati rendszer, és aki közigazgatási pert kezdeményez, annak általában kétfokú jogorvoslatra, illetve bizonyos esetekben felülvizsgálati kérelem benyújtására is lehetőséget biztosítunk. Ez a mai helyzethez képest különben előrelépés, mert a közigazgatási perekben ma általában nincs lehetőség a bírósági döntés ellen fellebbezés benyújtására.
– Egyes vélemények szerint ma a közigazgatási bíróságok gyakran úgy járnak el, hogy bekérik a támadott döntést hozó hatóságok véleményét, és kellő szakismeret hiányában arra alapozzák a döntést. Vagyis: például egy adóügyben zömében a hivatal nyer. Változhat ez a helyzet?
– Ezt a vélekedést sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudom. Az viszont bizonyos, hogy amennyiben a közigazgatási bíróság nem egyetlen emberből áll, hanem szakmai műhelyként működik, jobbak az esélyei annak, hogy szakmailag megalapozott ítélet születik.
– A gyakorlatban hogyan fog működni ez a rendszer?
– Ha valamelyik ágazat kéri, lesz belső jogorvoslat – egyfajta önkorrekciós lehetőség, amelynek keretében házon belül felülvizsgálhatják a hibásnak bizonyuló döntést –, másutt pedig azonnal bírósághoz lehet fordulni. Ebben az esetben a feleket az eljárás során is egyezségkötésre lehet majd felszólítani. A bíró jogosítványait egyébként bővíteni kívánjuk, tehát számos ügyben lehetővé tesszük, hogy ne csak a döntést semmisíthesse meg, hanem ügydöntő határozatot hozzon.
– Milyen ügyek kerülhetnek a felsőbíróság elé?
– A szabályozó hatóságok, például a médiahatóság, a versenyhivatal, az energiahivatal vagy a köztestületek döntései elleni perek olyan szakértelmet igényelnek, hogy ezeket nem a regionális közigazgatási bíróságnak kellene tárgyalnia, hanem olyan emberekre érdemes bízni a döntést, akik járatosak ilyen ügyekben. S ha ők kívülről jöttek is, bírói esküt tesznek, és ugyanazok az alapelvek kötik őket, mint a többi bírát, beleértve a pártatlanságot és a bírói függetlenséget is.
– Mi történik a közérdekű adatigényléssel – ami sokak szerint az egyik sarkalatos kérdés –, a választási ügyekkel, a gyülekezési jog gyakorlásával kapcsolatos perekkel?
– A gyülekezési joggal kapcsolatos perekben a felsőbíróság járna el, amit azért is fontosnak tartok, mert az ítélkezési gyakorlat e tekintetben ma korántsem tekinthető egységesnek. A választási ügyekben viszont alapvetően továbbra is a Kúria járna el. A közérdekű adatigénylésekkel összefüggő kereseteket pedig a polgári perrendtartás szabályai szerint kell majd megítélni, ezért ilyen ügyekben a közigazgatási felsőbíróságnak nem lesz dolga.
