A csúcsot a Jobbik tartja: a programjuk alapján 2015-ben 12 százalékra nőne a deficit. Ha nem változnának a jogszabályok és a nyugdíjon, családtámogatásokon, munkanélküli segélyen és táppénzen kívül a kiadások csak az inflációval emelkednének – vagyis az úgynevezett alappálya valósulna meg –, akkor a KFIB számításai szerint 2014-ben 3,5, 2015-ben pedig 3,1 százalék lenne a GDP-arányos deficit.
Ha nő a hiány, nő a gazdaság is?
Sajnos nem – állapítja meg a TI. A legoptimistább forgatókönyv esetén sem nőne a gazdaság 2,5 százaléknál többet 2015-ben. Az ellenzéki programok alapján ugyanis az állam egyre aktívabb lenne, és ez kiszorítaná a magángazdaságot. Vagyis a gazdaság centralizációja és az állami szerepvállalás újabb csúcsokat döntene. A DK, az MSZP és az Együtt-PM (vagyis a Kormányváltás szövetség) programjának megvalósulása esetén a magánszektor gazdasági teljesítménye a 2014–2017 években az alappályánál csak enyhén gyorsabban, a Jobbik és az LMP programjának esetében az alappályánál lényegesen lassabban növekedne.
Így tehát – az ellenzéki programok megvalósulása esetén – lényegében kizárható, hogy a magángazdaság növekedése ellensúlyozni tudná a várhatóan nagyobb hiányt, vagyis 2015 és 2017 között bizonyosan nőne az államadósság. Három év múlva a szocialisták programja 89 százalékra vinné fel – a GDP-arányában – az államadósságot. Összességében tehát az a kép rajzolódik ki, hogy az ellenzéki pártok 1 százalék GDP-növekedésért 2 százalék adósságráta-emelkedést is hajlandók lennének tolerálni. Ez egyébként tökéletesen ellentmond annak, amit kommunikálnak: nyilatkozataik alapján mindegyik ellenzéki párt – és természetesen a kormánypártok is – a növekedés beindulásától várja az adósságráta csökkenését.
Legalább átlátható lesz-e a költségvetés?
|
| A költségvetést terhelő ígéretekben a jobbik vezet - Móricz Simon / Népszabadság |
Most nem az, és a programok alapján valószínűleg nem is lesz az. A költségvetési átláthatóság kérdésével az LMP egyáltalán nem foglalkozik. A DK és az MSZP mindössze a Költségvetési Tanács visszaállítását tervezi, a Jobbik és az MSZP az átlátható és reális/szakszerű költségvetési tervezés célját deklarálja. Az Együtt-PM az egyetlen párt, amely a költségvetési rendszer hatékonyságát javító intézkedést („programalapú költségvetés") és a fiskális fegyelem erősítését célzó intézkedést (a Költségvetési Tanács visszaküldési joga minden törvény esetében) is ígér.
Egyik párt sem foglalkozik azzal, hogy mit terveznek akkor, ha a programjukban ígért intézkedések veszélybe sodornák a költségvetési egyensúlyt. Márpedig, miként elemzésünk rámutat, ha a pártok ígéretei megvalósulnak, mindenképpen szükség lesz „váratlan" kiigazító csomagokra, megszorításokra. „Ha a pártok úgy gondolják, hogy ez a helyes irány, vagy úgy vélekednek, hogy a magyar választók ezt szeretnék, akkor a költségvetési felelősség vonatkozásában semmi nem változott az elmúlt 12 évhez képest" – mondta Romhányi Balázs, a KFIB igazgatója az pártígéretek elemzésének budapesti bemutatóján.
A makrogazdasági pálya pártprogramok alapján
Sem az alappálya, sem bármelyik program megvalósulása esetén európai felzárkózás a következő négy évben nem várható. Nem vezetjük be az eurót, és az várható, hogy továbbra is a térség gyengébben fejlődő országai között leszünk. „A pártok megnyilvánulásaiból az látható, hogy nem a kormányzást előkészítő felelős programokon dolgoznak, hanem kizárólag a vélt választói akaratnak kívánnak megfelelni, a választópolgár pedig azt szeretné hallani, hogy az állam gondoskodik róla. Ahol van némi előrelépés: a közpénzek tisztességes felhasználására több figyelem jut – mondta Bod Péter Ákos, a Budapesti Corvinus Egyetem közgazdászprofesszora, a Mit választunk? projekt védnöke.
Szalai Ákos, a program másik védnöke a programok kapcsán elmondta, hogy „a közgazdasági kutatások szerint a racionális választók nem pártprogramok alapján választanak – és amíg ilyenek a pártprogramok, addig jobb is, hogy így van".
Tisztul a korrupciótól Magyarország?
Sajnos ez sem várható. A TI vizsgálta a pártok korrupcióellenes ígéreteit is, az erről szóló elemzés a mitvalasztunk.hu oldalon található. Ezt megelőzően, 2014 januárjában a TI átfogó tanulmányt tett közzé a magyarországi közpolitikai intézményrendszer átláthatóságáról, amelyben azt vizsgálta, hogy a jelenlegi állami-kormányzati rendszer képes-e ellenállni a korrupciónak. Ebből kiderül, hogy Magyarország kormányai a rendszerváltás óta igen gyenge korrupció elleni teljesítményt nyújtottak.
Már a szocialista–szabad demokrata kormányzás időszakára (2002–2010) intézményesült a korrupció, amit a jelenlegi kormány azzal tetézett, hogy a hatalmát korlátozni hivatott fékek és ellensúlyok rendszerét szétzilálta, valamint a jogalkotást a napi hatalmi érdekek alá rendelte. „Mindennek az a következménye, hogy a közpolitika és az állami intézményrendszer átláthatósága ma Magyarországon siralmas" – emelte ki Martin József Péter, a TI ügyvezető igazgatója.
Egy kis fék, egy kis ellensúly
A pártprogramok vizsgálatából az látszik, hogy a Kormányváltás szövetség (vagyis a DK, az MSZP és az Együtt-PM), továbbá az LMP egyaránt helyreállítaná a fékek és ellensúlyok rendszerét, például visszahelyeznék jogaiba az Alkotmánybíróságot, és újra parlamenti ombudsmanra bíznák az információszabadság védelmét. Véget vetnének a visszamenőleges és személyre (vállalatra) szabott jogalkotásnak is. A Kormányváltás a közpénzügyi alkotmányosság jegyében a Költségvetési Tanács jogosítványait – a maihoz képest – megnövelné.
A legradikálisabb elképzeléseket – a 2010 előtti állapot teljes visszaállítását – a DK fogalmazta meg, míg az LMP a közjogi rendszer részleges korrekcióját ígéri. Ha az ellenzék demokratikus pártjain múlik, szélesedni fog a kötelezően nyilvánosságra hozandó adatok köre, és nehezebb lesz az adatokat államtitokra vagy üzleti titokra hivatkozva visszatartani. Az állami szerződéseket egytől egyig mind nyilvánosságra hoznák.
Kampányfinanszírozás, közbeszerzés
A Kormányváltás pártjai a kampányfinanszírozást a TI szakmai javaslatai alapján szabályoznák újra. Az LMP rendet vágna a közterületi óriásplakátok piacán. Korlátozná az állami vállalatok hirdetési jogát, és előírná, hogy az állam csak nyilvános közbeszerzés útján vásárolhasson médiafelületet. A Kormányváltás törvényerőre emelné a TI-nak azt a régi követelését is, hogy naprakész, kereshető internetes közbeszerzési adatbázist hozzanak létre. Ez nyomon követhetővé tenné a közpénzköltést. Az LMP a versenyeztetés nélkül, gyorsított eljárásban elbírált kiemelt beruházásokat szüntetné meg.
A Kormányváltás a közérdekű bejelentőket a 2009-ben kidolgozott szabályozással védené meg, ezt az MSZP új és átfogó korrupció elleni stratégiával fejelné meg. Az LMP szigorítaná a politikai elitet érintő ügyek nyomozását, és évente nyilvános színvallásra kötelezné a kormányt, úgynevezett „fehér könyv" formájában. A korrupció elleni harc jegyében az Együtt-PM és az MSZP kivizsgálná a dohány-kiskereskedelmi koncessziók odaítélését és az állami termőföldek haszonbérbeadását. A „trafikmutyi" és az állami földügyek elszámoltatásán túl az MSZP a takarékszövetkezetek államosítását sem hagyná szó nélkül. Az elszámoltatás igazi bajnoka azonban a Jobbik. A korrupció elleni küzdelemre nem sok szót vesztegető ellenzéki párt elszámoltatná a gazdasági és a politikai elitet, a földbárókat és rendőri vezetőket is, csendőrséget vezetne be, valamint betiltaná az „offshore-ozás"-t.
Jól hangzó ígéretek, de megkérdőjelezhető hitelesség
A Kormányváltás korrupció elleni elszántságának hitelességét megkérdőjelezi, hogy a korábbi baloldali kormányok nem sokat valósítottak meg abból, amit újra kormányra kerülve megtenni ígérnek, igaz nem zilálták szét a fékek és ellensúlyok rendszerét. A TI szerint a Kormányváltás pártjai – amikor hatalmon voltak – nem léptek fel az átlátható párt- és kampányfinanszírozásért, a korrupció elleni tevékenységük pedig siralmas volt. Azt is számos kutatás bizonyítja, hogy a közbeszerzések terén a baloldali kormányzás idején is a baráti cégek javára lejtett a pálya, bár ezt akkor még nem iktatták törvényekbe.
Az is igaz azonban, hogy a jelenlegi kormány hivatalba lépése után a korrupció ugyanúgy megoldatlan probléma maradt, amely gyengíti Magyarország versenyképességét és rombolja a közbizalmat. A kampányfinanszírozás jelenlegi, cinikus és igazságtalan rendszere, a 2010 előtti megoldáshoz hasonlóan, továbbra sem képes megszüntetni a kampánykorrupciót. Nem véletlen, hogy a TI mind a Gyurcsány-kormány, mind pedig a jelenlegi kormány alatt kivonult a kormányzat korrupcióellenes munkacsoportjából.
