Az „oda” a közeli újpesti iskola területén felállított óriásplakátot jelenti: a bevándorlókról tartott nemzeti konzultációhoz kapcsolódó kormányzati kampány részeként itt is hirdetik a külföldről érkezőknek azt, hogy „Ha Magyarországra jössz, tiszteletben kell tartanod a kultúránkat!”
A tanárok azért épp ezt az újpesti táblát szemelték ki, mert, miként egyikük fogalmaz, „nem elég, hogy aljas, elfogadhatatlan a szöveg”,
a táblát egy iskola udvarán helyezték el.
Hogy ezt meséli, alaposan felbőszíti magát a pedagógus, így jókora erővel dobja el az első tojást, ami terv szerint robban szét a feliraton. „A stílus is bántó. Milyen alapon tegezik a bevándorlókat!? Igazi csendőrpertu – mondja egy kollégája, majd nem sokkal később már záporoznak a tojások. Az akció végére a plakát ugyan nem lesz olvashatatlan, de az üzenet így is világos: vannak, akik nem kérnek ebből a kormányzati „szövegből”.
Szabadcsapatok terepen
Néhány kilométerrel odébb, de még mindig Újpesten, este kilenc után újabb plakát kerül a tiltakozók célkeresztjébe. Bár a „célpont” megközelítése során rendőrjárőr mellett is elhaladnak a tiltakozók, nem bizonytalanodnak el. Határozott léptekkel tartanak az óriásplakát felé. Amikor odaérnek, kis csalódás éri őket: – Húsz perce még érintetlen volt, azóta valaki megelőzött minket – mutat a srác a részben letépett plakátra, és mosolyogva fűzi hozzá. – Úgy tűnik, egymást érik a szabadcsapatok.
|
| Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság |
Bár megelőzték őket, a festésről nem tesznek le: a táskából két teddy-hengert és festéket vesznek elő, aztán munkához látnak. Ezen a plakáton is a már ismert felirat: „Ha Magyarországra jössz, tiszteletben kell tartanod a kultúránkat!". A srác úgy festi le a betűket, szavakat, hogy végül csak annyi marad a szövegből: „Tisztelet kell". Társa, egy fiatal lány pedig jókora, mosolygós szmájlikat fest fel. Elégedetten szemlélik művüket, s egyikük azt mondja: – Szerintem napok múlva nem marad érintetlen plakát a városban. Világos üzenet ez a kormánynak: sokan vagyunk még, akik nem nyelnek le mindent.
Amikor arról kérdezzük a tiltakozókat, hogy kik ők, mivel foglalkoznak, csak annyit mondanak:
két állampolgár, aki nem kér az uszításból.
A henger és a festék visszakerül a táskába, a tiltakozók pedig elindulnak hazafelé. Néhány sarokkal odébb újabb plakátot vesznek észre az egyik ház falán. A bevándorlók ellen harcot hirdető kormány ezen a plakáton azt üzeni: „Nem az számít honnan jövünk, hanem, hogy merre megyünk tovább."
Plakátfrontról jelentjük
A plakátháborúról szóló összes cikkünk gyűjteményét itt érhetik el
Keserű hajnal
Mindeközben egy másik „csapat” egy kerülettel odébb készül plakát-átalakító akcióra. Egy huszonéves fiú és lány este tizenegykor pattan kerékpárra: céljuk egy újpalotai plakát. A helyszínen azt konstatálják: nem ők itt az elsők. Az óriásplakátot – amelyet egy sarokház kertjében, rögtön a kerítés mellett lévő állványra ragasztottak – itt-ott már összekenték, alighanem festékbombával dobálták meg valakik. A fiatalokat ez nem tántorítja el: fának támasztják a bringákat, előkapják a teddy-hengert, a festéket, és munkához látnak.
Az utcáról benyúlva, két-három festékcsíkot húzhatnak csak, amikor a háziak észreveszik a mozgolódást.
Hangosan átkozódva, fenyegetőzve kiabálnak ki, üvöltik, kiengedik a kutyákat, hadd tépjék szét őket.
A fiatalok azonnal a bringákhoz futnak, és odébbállnak. Ezzel azonban nem ússzák meg: a házból hamarosan ketten lépnek ki – mint utóbb kiderül, egy idősebb meg egy fiatalabb férfi –, autóba ülnek, és nem sokkal később, néhány utcával odébb ki is szúrják a „festőket”. Rövid üldözés után beérik, feltartóztatják őket. A két kerékpár az út közepén eldőlve, a fiatalember keze, és az egyik üldöző lába véres. A srác akkor sérült meg, amikor lerántották a bicikliről: leszorították a kocsival, majd egyszerűen letépte a fiatalabb férfi a nyeregből. A másik, az idősebb ember pedig elesett a betonon, amikor a dulakodókhoz tartott. A két felháborodott férfi szorosan tartja a „graffitist”, indulatosan kiabálnak vele, fenyegetik. A rémült lány közben egyre csak segítségért és rendőrért kiált. A pattanásig feszült helyzetnek az vet véget, hogy lapunk munkatársa – a lány kérésére és a két férfi helyeslésével – értesíti a rendőrséget. Percek alatt befutnak a járőrök.
|
| Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság |
A hajnalig tartó adatfelvétel, meghallgatások során, ahogy lassan csitul a ház lakóinak indulata, az izgatottság,
úgy bontakozik ki a keserű valóság.
A férfiak állítják, nemrég betörtek hozzájuk, és hétfő este egyszer már elkergettek vandálokat a kertjükben lévő plakát közeléből, így rögtön ugrottak, amikor neszezést hallottak a kerítés felől. Ráadásul, a fiatalabb férfi időközben a helyszínre érő feleségével együtt, dühöng azért is: a történtek miatt járhatnak majd bíróságra, rendőrségre, és még azért is félhetnek, előveszik-e őket, amiért elkapták a „vandálokat”. A könnyebben megsérült fiatalok, akiket előállítottak, mert tettük „alkalmas (...) szabálysértési értékhatárt meg nem haladó kárt okozó falfirka elhelyezésével elkövetett rongálás vétség megállapítására”, viszont azt mondják: a festésért vállalják a felelősséget, ha nem rögtön „halálos fenyegetéssel” nyit a két férfi, akkor nem is fogják menekülőre. És biztosak abban: ha menekültek is, akkor sem teszi semmi sem elfogadhatóvá azt, hogy ilyen brutálisan léptek fel velük szemben.
