Ennek utasítására indult el Tokajba Fjodor Sztyepánovics Visnyevszkij alezredes és kísérete, az úgynevezett orosz kolónia. A rezidens feladata az volt, hogy évente 11–15 ezer liter jó minőségű bort küldjön szekereken – Ukrajnán keresztül – Pétervárra. A termés jelentős részét felvásárolták, s emiatt a bécsi udvar számára sem maradt elegendő bor. Ráadásul az árakat is felverték – idézi fel a Tokaji borok a cárok asztalán című tanulmányában V. Molnár László.
A bizottság fennállásának 65 esztendeje alatt Tokaj, Tarcal, Tállya, Mád, Kisfalud, Tolcsva, Olaszi, Patak, Újhely és Zemplén vidékéről származó borokat importált a pétervári udvar számára. Megszűnésének legfőbb oka az volt, hogy a hazai és osztrák főúri vásárlókör nem nézte jó szemmel az oroszok árfelhajtó tevékenységét, ők ugyanis hajlandóak voltak megfizetni a magasabb minőséget, amit a termelők díjaztak ugyan, ám a fogyasztók már nem üdvözölték ugyanilyen lelkesen a magasabb árakat.
|
A tokaji borászok pincéiben jócskán van még eladó bor
Bódisz Attila |
Az ellenlábasoknak végül sikerült elűzniük az oroszokat Tokaj-Hegyaljáról, a borvidék azonban a tőkeerős felvevőpiacok hiányában „a saját borába fulladt.” Ha nem is ilyen plasztikusan, de a mai helyzet nyomokban azért emlékeztet a borfelvásárló bizottság kivonulása utáni időkre. A magasabb minőségű aszúknak nehezen találják a felvevőpiacát, s az európai borfogyasztóknál sem könnyű elfogadtatni, hogy a természetes édes borok magasabb árkategóriát képviselnek, mint a nagy tételben, különféle technológiákkal előállítottmesterséges „társaik”.
Az orosz kapcsolat azért is tűnik vonzónak, mert ott – miként Lengyelországban is – még sokak emlékében él a szamorodni és az aszú, még akkor is, ha ezek hajdanán nem a legjobb formájukban kerültek az ottani fogyasztókhoz. Mára azonban kialakult az a tehetősebb és magasabb igényszintű réteg, amely immár hajlandó megfizetni a luxust. Demeter Zoltán neves tokaji borász szerint egyelőre nincs szó arról, hogy az oroszok hatalmas tételekben vásárolnák fel az itteni borokat, de nem is a tömegtermékek eladása a cél.
Azt több helyi borász is megerősítette: sokuk pincéjében van „felesleg” – ezek nem olcsó vagy középkategóriás borok, hanem éppenséggel a legjobb termőhelyekről származó, legdrágább palackok, amelyre sem a magyar, sem az európai piacokon nincs jelenleg elegendő vásárlóerő. Tokaj polgármestere úgy vélte: semmi esetre sem ártana a borvidéknek, ha – felélesztve a hagyományokat – újból létrejönne egy orosz borfelvásárló bizottság, s akárcsak régen, a városi házak egyikében működne. Az első diplomáciai lépést megtették.
