Az ünnepi tűzijáték nem csupán színes esemény, sokkal inkább rendszereken és évszázadokon átívelő jelenség.
Biczó Gábor filozófus (egyetemi docens, Debrecen) szerint ismeretes a tűzijáték mítikus magyarázata. A tűz mindig összehangolódott az ünneppel, mert az ember megszelídítette, védelmet jelentett számára, emellett az ételkészítés fontos eleme ősidők óta. A „lassú robbanású folyamatokkal égő tűz” a kínaiak találmánya, Európába mongol közvetítéssel érkezett, a velenceiek már a XIII. században ismerték. Erzsébet angol királynő beavatási szertartásán is használták, a XVII. században vált széles körben ismertté.
Nemzetközi népszerűségét John Adamsnek, a második amerikai elnöknek köszönheti, aki tűzijátékkal ünnepelte a függetlenségi nyilatkozat 1776. július 4-i kihirdetését. A filozófus szerint nem hanyagolható el az esztétikai funkció sem. – A látványra mindig azt mondták, hogy szép. Ez természetesen máig tartja magát.
– Nem is a tűzijáték a fő látványosság az ünnepen – felelte kérdésünkre Gerő András történész –, ez csak járulékos elem.
