Léderer Gertrúd mellett állok az emlékező rendezvényen. Ő a haláltáborba elhurcolt csaknem kétezer soproni zsidó közül az egyetlen túlélő.
- Ortodox hívőként ebbe a zsinagógába jártam – mutat rá az öreg épületre. - 1944 június 29-én aztán a környékbeli gettókból és a sárga csillagos házakból ide tereltek bennünket, a zsidók nagy többsége innen indult utolsó útjára. Nézze csak azt a házat, ott motoztak meg bennünket utoljára, az volt a legmegalázóbb, mert az utolsó személyes emlékeinket is elszedték tőlünk. Aztán sorfalat álltak: egyik oldalról a csendőrök, a másik oldalról a soproniak, és kígyózott a sor a halálba.
- Meg tudja, meg lehet ezt bocsátani? – kérdem tőle.
- Muszáj – feleli. - E nélkül nem tudnánk tovább élni. A Németországból minket megkövetőkben megvan a bátorság a szörnyűségek beismeréséhez, kimondásához és az őszinte bocsánatkéréshez. Jó volna, ha Magyarországon is felnőne egy olyan nemzedék, amelyik szavakkal és szobrokkal nem meghamisítani akarná a történelmet, hanem szembenézne történelmi múltjával.
- Hatvanhat éves vagyok – kezdi a beszédét Sándor Péter, a zsidó hitközség vezetője. - Életemben először egy magyar ember megkövetett azokért a bűnökért, amiket nemcsak németek, hanem magyarok is elkövettek ellenünk.
Az ember, akire Sándor Péter utal, ugyancsak Németországban él. Császár Józsefnek hívják.
|
A menet elindul Abdára
Hajba Ferenc / Népszabadság |
- Az én családom néhány tagjában is élt a zsidógyűlölet, elődeim számára is természetesnek tűnt az antiszemitizmus – mondja. - Vallásos, hívő emberként ez számomra vállalhatatlan, gyűlöletben, nyílt sebekkel nem lehet élni. Ezért csatlakoztam a menethez.
Jobst Bittner úgy fogalmaz: azoknak a tetteseknek a leszármazottjaiként hajolunk meg a zsidók előtt, és kérünk tőlük remélhetőleg gyógyító bocsánatot, akik hatmillió ember halálát okozták. A beismerés és a megkövetés mellett ez a menet összefogás határozott kiállás a zsidógyűlölet és a rasszizmus ellen.
A gyülekezet alapítója arról is beszél: a németek felelőssége mellett nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ez a szörnyűség a magyar közreműködők nélkül nem történhetett volna meg.
A menet magyarországi szervezője Simonyi Andrea keresztény nevelésben részesült. 13-14 éves korában egy utazás során szembesült a haláltáborok világával. Magyar-angol szakos tanár lett, s önként vállalt kötelezettségének tartja a gyűlölet, a rasszizmus, az antiszemitizmus elleni fellépést.
- Keresztény emberként döbbenten és fájdalommal hallom, hogy egyházi szószékekről is elhangozhatnak antiszemita mondatok Magyarországon – jegyzi meg.
Gabnai Sándor soproni evangélikus lelkész viszont egyértelműen fogalmaz: jelképesen én is odateszem a cipőmet azoknak a zsidóknak a lábbelijei közé, akiket halálba sodort a gyűlölet. Ez azonban nem elég. A bocsánatkérés mellett meg kell ígérnünk, hogy – csak úgy, mint bennünket az Isten – minden embertársunkat egyformán szeretni fogjuk.
A Menetelés az életért elindult Győr felé. Az elkövetők leszármazottjai együtt mentek az áldozatok utódaival. Egy csoport megállt Balfon, ahol a világháború idején 184 munkaszolgálatost lőttek egyenként főbe. Csütörtökön Abdán is emlékeznek, ahol Radnóti Miklós költőt lőtték agyon. Április 26-án és 27-én érkeznek Budapestre.
A menetelőkhöz bárki csatlakozhat. Pontos program a menetelesazeletert.hu honlapon olvasható.
