A segélyezésre felhasznált pénz 80 százalékát Ukrajnában és Szerbiában költjük el a határon túli magyar közösségek támogatására, ami nemzetpolitikai szempontból helyes, de semmi köze az Európa felé tartó menekültáradat feltartóztatásához. A világ legszegényebb országaiba, ahonnan a menekültek többsége elindul, a hazai segélyezési ráfordítás alig néhány százaléka jut. Ebben a kormány nem is tervez változást: a külügyminisztérium honlapján olvasható, 2015–2017-re érvényes segélyezési stratégia szerint Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Ukrajna, Moldova, Etiópia, Kenya és Laosz a kiemelt célpont – a sorból legfeljebb Etiópia számít számottevő menekültkibocsátó országnak. Afganisztán, Irak, Szíria és Eritrea hiányzik a listából.
– Valódi fejlesztést, olyat, amikor odamegyünk a válságövezetekbe, és megoldunk valamilyen problémát, Magyarország alig végez. Ilyesmivel civil szervezetek foglalkoznak, de jellemzően ők sem állami forrásokból – hangsúlyozta kérdésünkre Gedeon Tímea, a hazai segélyszervezeteket összefogó HAND Nemzetközi Humanitárius és Fejlesztési Civil Szövetség munkatársa. Romhányi Tamás, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szóvivője példát is említett: évek óta végzik afrikai menekülttáborokban az ivóvízellátás biztosítását.
A fejlesztési segélyezés a külügy dolga lenne, ám épp a szakminisztérium költ a legkevesebbet egy konkrét országot célzó segélyprogramokra. A többi tárca fejezetében viszont a leggyakoribb támogatási forma a magyarországi tanulmányokhoz biztosított ösztöndíj, ami szintén nem segít abban, hogy kevesebben induljanak útnak Európa felé.
A HAND minden évben jelentést készít a segélypolitikáról és a források felhasználásáról. A legfrissebb, már a tavalyi adatokat tartalmazó, de egyelőre csak kézirat formájában elérhető összeállítás szerint a teljes ráfordítás 2015-ben a GNI 0,13 százalékára rúgott, ami 155 millió dollárnak (42 milliárd forintnak) felel meg. Az összeg nagy részét azonban multilaterális együttműködésre, azaz különböző nemzetközi szervezetekben való részvételre költöttük, a szaktárcánál maradó, ténylegesen segélyezésre fordítható hányadot pedig rendszeresen zárolások sújtják.
Az MSZP-s Mesterházy Attila kérdésére Szijjártó Péter külügyminiszter a napokban azt válaszolta, hogy a tárca 2015-ben 440 millió forintot fordított nemzetközi humanitárius segítségnyújtásra. A közölt számokat annak a fényében érdemes értelmezni, hogy a menekültek befogadásából sokat vállaló Svédország GNI-arányosan tízszer, Németország pedig ötször annyit költ nemzetközi segélyezésre, mint amennyit papíron az idegeneket elutasító Magyarország. Nem mellesleg: a kvótanépszavazás kommunikációs kampánya több mint 10 milliárd forintba került.
Csak beszédből jut sok
A kormány hetek óta arról beszél, a helyszínen kell elejét venni a menekültek elvándorlásának, ám semmit nem tesz azért, hogy ne kelljen elhagyniuk az otthonukat – mondja Szabó Tímea, a Párbeszéd Magyarországért társelnöke, aki egy évtizeden át foglalkozott nemzetközi fejlesztéspolitikával. Az előző ciklusban minden költségvetési vitában emlékeztették a kormányt ígéretére a fejlesztési források növeléséről, módosító javaslatokat adtak be, de sosem kaptak támogatást a kormánytöbbségtől. – A Közel-Kelet háborúi vagy az Afrikában a gyerekeket harcra kényszerítő milíciák elől menekülőknek nem ígéretekre van szükségük, hanem élelmiszerre, ivóvízre, gyógyszerre, iskolára és főleg békére.
