Az ügyvédnő fölhívta az okmányirodát, hogy mit lehet tenni. Azt felelték, kényszerkijelentésre van jogi lehetőség. Vinni kell az ingatlan tulajdonosának személyi igazolványát, lakcímkártyáját, adókártyáját és 30 napnál nem régebbi tulajdoni lapot. Igen? És ezeket miért nem kérték akkor is, amikor az ismeretlen egy hamisított adatlappal bejelentkezett? – kérdezte az ügyvédnő. Kiderült, hogy a tulajdonos, aki az okiratai szerint a Nyírfa utca 23.-ban lakik, nem „kényszer kijelentheti” a Tölgyfa utca 6.-ba illegálisan bejelentkezett személyt. Semmi köze hozzá, ki lakik egy másik címen!
No de hát ez ugyanaz a ház! – méltatlankodott az ügyvéd és ügyfele. Az iratok szerint viszont nem ugyanaz: az egyik a Nyírfa utca 23., a másik pedig a Tölgyfa utca 6. Így azután az okmányirodában arra a kérdésre sem voltak hajlandók válaszolni, hogy nem jelentkezett-e be valaki más is illegálisan a Tölgyfa utca 6.-ba. Egy ismerős segítségével hozzáfértek az országos lakcímnyilvántartó adatbázishoz, megnézték, és kiderült, hogy bizony a Tölgyfa utca 6.-ba egy másik idegen is be van jelentve. Az első 2011-ben, a második 2012-ben jelentkezett be. A Facebookról kiderült, hogy ezek az emberek – vagy legalábbis éppen ilyen nevűek – ismerik is egymást.
A földhivatalnál arra is fény derült, hogy az ingatlan-nyilvántartásban valamilyen digitalizáláskor eltűnt a Tölgyfa utcai cím a házról. Szerencsére a tulajdonosnak még volt egy nagyon régi tulajdonilap-másolata, amelyre egykor ceruzával ráírták a Tölgyfa utcai címet is. Erre hivatkozva fölhozatták a pincéből a papíralapú térképet, azon rajta volt a Tölgyfa utca is.
Hatezer-hatszáz forint eljárási illeték fejében jegyzik be újra, hogy ugyanannak az ingatlannak két címe van.
A polgármesteri hivatal építési hatósága háromezer forintért hozott egy határozatot, hogy a sarokháznak két címe is van, és kötelezték a tulajdonost, hogy mindkét házszámot tűzze ki a házra.
Ezek után már be lehetett adni a kérelmet a kényszerkijelentésre. Beszélgettek erről a szomszédokkal is, utánajártak, és kiderült, hogy szinte minden sarokháznak van illegálisan bejelentett lakója. Arra is fény derült, hogy a szomszédos sarokház tulajdonosának minden személyi okmánya a másik utcára szól – nem arra, amelyik a tulajdoni lapján szerepel. Egy másik sarokházban felszólítást hagyott egy pénzintézet – amelyik kis pénzt szokott nagy kamattal hitelezni – szintén egy ismeretlen személy nevére.
Az általuk felfedezett illegális bejelentések mindegyike arra a trükkre épült, hogy egy olyan ingatlanba, amelynek két címe is van, de a törvényes lakói csak az egyiket használják, észrevétlenül be lehet jelentkezni. Amikor valaki bejelentkezik, a kormányablaknál szinte semmit sem kérnek, de amit kérnek, azt sem ellenőrzik. Sem azt, hogy létezik-e az adott cím, sem azt, hogy hiteles-e a tulajdonos hozzájáruló aláírása. Nemcsak sarokházba és nemcsak magánszemélyeket, hanem bárhová cégeket is be lehet így jelenteni – a törvényes tulajdonosnak esetleg fogalma sincs, hány idegennel vagy egy egész cégtemetővel „él” egy fedél alatt. Aki így jelentkezik be, azt a hatóságok sohasem találják meg, csekély kockázattal felhalmozhat nagy összegű adósságot, követhet el bűncselekményeket. Az ilyen viszonyok választási csalások elkövetésére is kiválóan alkalmasak.
Ha kijön a végrehajtó, és mondjuk egymilliós mobiltelefon-adósság miatt foglalni akar, a jogszabály szerint nem kell neki meggyőződnie, hogy kié a lefoglalt tárgy.
A legális lakó később végrehajtási kifogást adhat be, viaskodhat a bürokráciával, hogy ne vigyék el a tévéjét vagy a mosógépét, mert az nem azé, aki ellen a végrehajtást elrendelték. Lakcímet bejelenteni könnyű, a kényszerkijelentés nehéz és költséges.
Maróti Edit ügyfelének az eset kiderülése óta van egy kényszerképzete. Hallott már olyat, hogy a kommandósok ilyen téves nyilvántartás miatt rátörtek valakire, de nem azt vitték el, akit kerestek. Megeshet az is – kérdezi –, hogy egy hajnalon rájuk törik az ajtót valamilyen speciális alosztály fegyveresei, a két kisgyerek szeme láttára leteperik a férjét, megbilincselik, és magukkal hurcolják, ők pedig sírva bizonygatják, de hiába, hogy nem azt viszik, akiért jöttek?
