A pénzek elosztásáról döntő 1956-os Emlékbizottság elnöke Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, társelnöke pedig Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, az emlékév kormánybiztosa. A fővédnök Kövér László házelnök, védnök Wittner Mária.
Az emlékbizottság honlapján sorjáznak azok a nyertes pályázók, amelyek már támogatási szerződéssel rendelkeznek. A romkocsma kategóriában viszont csak egy ilyen van. A sikeres pályázat rövid leírása így szól: „Tedd magad szabaddá – emlékfaültetés és ’56-os megemlékezések támogatása a szentpéterfai romkocsmában”. A megítélt összeg: egymillió forint.
Pályázatok Angyal Istvántól Sinkovits Imréig
A szakmai előkészítést a bírálóbizottság végzi. Információnk szerint minden pályázat a bírálóbizottság két tagjához kerül, akik egymástól függetlenül alakítják ki véleményüket. A támogatás megítéléséről vagy elutasításáról aztán az emlékbizottság mondja ki a döntő szót.
A novemberben alakult 1956-os Emlékbizottság hat pályázatot hirdetett meg. A romkocsmapályázaton kívül országos és országhatáron átnyúló programok megvalósítására kiírta az Angyal István-; tudományos, ismeretterjesztő és irodalmi alkotások létrehozására a Mansfeld Péter-; emlékhelyek állítására a Büszkeségpont; filmes művekre a Zsigmond Vilmos-; kulturális és tudományos programokra a Sinkovits Imre-pályázatot.
Arra, hogy pontosan mi is az a romkocsma, nehéz lenne egzakt definíciót találni. Az e-nyelv.hu meghatározása szerint például az ilyen helyek berendezése eklektikus, szándékoltan hanyag, romos. A kezdetben csupán egy rétegkultúrának, underground szerveződéseknek helyet adó budapesti (eredetileg a hajdani gettó területén lebontásra ítélt gangos házakban, vagy tűzfalakkal körbevett foghíjtelkeken létrejött) kocsmáknak valóságos kultusza alakult ki. Magukat romkocsmának nevező létesítmények megjelentek nagy vidéki városokban is. Szentpéterfa azonban nem nagyváros, hanem egy jórészt horvát nemzetiségűek lakta, nem egészen ezerlelkes falu Vas megyében. A pályázaton nyertes kisvendéglőnek is horvát neve van: Nazdravlje Kisvendéglő. (Magyarul: Egészségedre!)
Úgy éreztük, megfelelünk a feltételeknek – indokolta Wágner Csaba, a parasztházból kialakított szentpéterfai kisvendéglő egyik tulajdonosa, miért indultak az ötvenhatos pályázaton. 1956-ban a horvát falu lakosainak több mint fele elhagyta az országot, sokan közülük Amerikába emigráltak. Az étterem falain olyan fotók is láthatók, amelyek a helybéliekről készültek a kivándorlás előtt.
Ami a pályázati feltételeket illeti, elég sok formai követelménynek kell eleget tenni, de a romkocsma mibenlétéről nem kapunk eligazítást. A kiírásban mindössze annyi olvasható: a bírálóbizottság „megállapítja, hogy a vendéglátóegység valóban úgynevezett romkocsmának minősül”. Romkocsma tehát az, amit az ötvenhatos bizottságban annak tartanak.
Minden pénz korrumpál
Nem kis kavarodást okozott a romkocsmák körében az ötvenhatos pályázat. Év elején, a kiírás megjelenése után feltett körkérdésünkre akadtak, akik hajlottak rá, hogy elindulnak a pályázaton, a többség gondolkodási időt kért, vagy elutasította a lehetőséget.
A Tűzoltó utcai Élesztő úgy reagált: sohasem pályázik semmire, mert tulajdonosai úgy gondolják, hogy minden pályázati pénz elfogadása korrumpál ideológiailag, szakmailag és emberileg. A közpénzből osztogatott támogatások minden esetben idomítják a pályázaton indulók céljait a pályázatkiíró céljaihoz. „Mi enélkül is pontosan tudjuk, hogy mit akarunk, és nem szeretnénk, hogy a többi adófizető finanszírozza a kísérletezéseinket, jobb szeretjük a kockázatokat és a következményeket is magunk vállalni. (...) Ennyit általánosságban, a konkrét kiírást nem minősítjük” – közölték.
