Miután a kormánytöbbség megszüntette a politikusok, sőt az egyenesági politikuspereputtyok vagyongyarapodásának vizsgálhatóságát is, a hirtelen támadt közfelháborodás nyomán a kormányfő azt találta mondani, „kiválaszthatnánk valami tisztességes demokráciát", és megnézhetnénk, hogyan birkóznak meg ott a problémával.
Hogy rövidre zárjuk: Svédországban például úgy, hogy az eleve nyilvános adóbevallásban szereplő adózott jövedelemnek mindig összhangban kell lennie a vagyon alakulásával, ha pedig még sincs így, akkor lehet indulni a böribe, függetlenül attól, hogy kormánytagról vagy migráns hátterű taxisofőrről van szó. Ennél egyszerűbb és hatékonyabb módszer aligha létezik. A svéd rendszer honosítása esetén nem kellene magától növekedő Pasa parki csodalakásról meg medencés luxusvillát fialó családi összefogásról hadoválni: ha van papír a pénz eredetéről, és az adót is kicsengették utána, akkor minden rendben, egyébként pedig jár az állami koszt-kvártély, de nem a Béla király úton, hanem a Kozma utcában.
Természetesen mi is tisztában vagyunk vele, hogy egy hasonló szabályozás bevezetése esetén egyszerűbb lenne a képviselői irodaház adekvát emeleteit berácsozni, mint minden érintettnek férőhelyet biztosítani a meglévő ellátórendszerben. De azért ne menjünk el szó nélkül amellett sem, hogy a fentiek szerint Orbán Viktor sem látja annyira tisztességes demokráciának Magyarországot (különben minek szaladgálna a valóban tisztességesekhez mintáért), és a rá egyébként nem jellemző, ám dicséretes szerénységgel viszonyul a kérdéshez, valószínűleg nem ok nélkül.
