Magyarország a közös uniós energiapolitika fekete báránya és fő kerékkötője, valamint – az időközben kitört orosz–ukrán konfliktus ellenére – az orosz érdekek első számú európai uniós védelmezője lett, ami önmagában is jelzi, hogy az atomegyezménynek igenis vannak az üzleten jócskán túlmutató következményei. Ami pedig a korrupciót illeti: a Paks II Zrt.-nek egyelőre főként médiaköltései vannak, azok azonban olyan egyértelmű jobboldali dominanciát és pártkötődést mutatnak, mintha a Fidesz-székházban írnák alá a szerződéseiket – a legutóbbi tenderükön például a Habony-féle médiacsoport tarolt.
|
| Fotó: Valentyn Ogirenko / Reuters |
Jávor szerint az is tisztán látszik, hogy a tervezett paksi bővítés miatt teljesen leállt a magyar megújulóenergia-szektor – szélerőművek építését nem engedélyezik, a napelemekre büntetőadót vetettek ki, a háztartások energiahatékonysági beruházásait a korábbi ígéretek ellenére nem támogatják –, hiába ígérte ennek ellenkezőjét a kormány. – Vagyis lépésről lépésre haladunk az orosz hitelből épülő, az orosz függést évtizedekre bebetonozó elavult energiarendszer felé, miközben lenne lehetőségünk rá, hogy az EU támogatásaival fenntartható, a megújulókra alapozó energiaellátást alakítsunk ki magunknak – fogalmazott a politikus.
A most bemutatott új kiadvány „Az évszázad beruházása" címet viseli, és a korábban bevált kérdések-válaszok sémáját követve tájékoztat a 2013 óta történtekről, a bővítési projekt új tényeiről. Megállapítja például, hogy 2016 elején sok szempontból távolabb vagyunk a beruházás sikeres végigvitelétől, mint 2014-ben, amikor az egészbe belefogtunk. „Az Európai Bizottság a beruházási tender elmaradása miatt kötelezettségszegési eljárást, a tiltott állami támogatás gyanúja és a környezeti adatok titkosítása miatt vizsgálatot folytat. Bármelyik az Európai Bíróság előtt végződhet, ahol akár az eddigi szerződések felbontására és a beruházás leállítására kötelezhetik a kormányt. A projekt finanszírozására kijelölt Vnyesekonombank az orosz gazdaság mélyrepülése miatt a csőd szélére sodródott, valószínűleg képtelen lesz a 10 milliárd eurós hitel biztosítására. Ráadásul a bővítés gazdaságossága is végképp kérdésessé vált: még az orosz–magyar nukleáris együttműködési megállapodás tető alá hozásában szerepet játszó Rothschild-csoport tanulmánya szerint is az áramárak megduplázódására lenne szükség ahhoz, hogy a tervezett beruházás valaha megtérüljön, az árampiacot viszont a tartós árcsökkenés jellemzi, ami tovább rontja a kilátásokat.”
A füzetből kiderül, hogy a jelenlegi európai nukleáris projektek tapasztalatai alapján nem igazán érdemes egy ilyen beruházásba belevágni. „Jelenleg Nyugat-Európában mindössze két új, modern, nagy teljesítményű reaktor építése van folyamatban, mindkettő Areva-beruházás: a francia Flamanville-3-at és a finn Olkiluoto-3-at sem sikerült a tervezett idő- és költségkereten belül megvalósítani. Emellett 1986 óta további két, orosz technológiájú reaktorblokk építése van folyamatban a szlovákiai Mohiban, a befejezés időpontja bizonytalan.
A Flamanville-3 beruházási költsége menet közben 3,3 milliárdról 8,5 milliárd euróra nőtt. A legújabb becslések szerint a végösszeg 10,5 milliárd euró lesz – több mint háromszorosa az eredetileg tervezettnek. Az üzembe helyezés 2012-ről 2017-re halasztódott.
Az Olkiluoto-3 beruházási költsége 3,7 milliárdról már 8,5 milliárd euróra nőtt – ez több mint 2,25-szörös növekedés, és a következő három évben tovább emelkedhet. Az erőmű tervezett üzembe helyezése 2010-ről 2018-ra halasztódott – jelenleg 9 év késedelemmel számolnak. Nemzetközi gazdasági elemzők szerint az Olkiluoto-3 teljes fiaskó, a beruházást célszerűbb leállítani, mint befejezni.
|
| Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
A harmadik épülő atomerőmű Európában a szlovák Mohovce-3 és 4, de ez nem említhető együtt az új blokkok építésével, mert mintegy negyedszázada épül, és a nyolcvanas évek orosz technológiáját alkalmazza.
A tervezett brit Hinkley Point C atomerőmű-építés esetében Ausztria az Európai Bírósághoz fordult, mivel az osztrák álláspont szerint a kiemelt, garantált átvételi árra épülő finanszírozási konstrukció tiltott állami támogatást tartalmaz, és torzítja az egységes európai energiapiacot. A bírósági döntésig a beruházás előkészületeit leállították.
A bolgár Belene beruházást a költségek elszaladása és a bolgár kormány, illetve a Roszatom közötti jogvita miatt ugyancsak leállították. A Roszatom a genfi bírósághoz fordult, és 1,25 milliárd eurót követelt, amire válaszul Szófia hasonló összegű ellenpert indított az orosz állami vállalattal szemben.
Csehországban a szintén állami CEZ (a magyar MVM Zrt. ottani megfelelője) pályázatot írt ki az atomerőmű bővítésére, azaz két új, 1200 MW-os reaktor építésére. A pályázaton az amerikai Westinghouse és a cseh–orosz MIR.2000 konzorcium maradt versenyben, ám a CEZ 2014 áprilisában úgy döntött, hogy megvalósíthatatlan a bővítés, mivel az állam nem vállalt garanciát a finanszírozásra.
Oroszország pillanatnyilag a saját atomprojektjeinek továbbvitelét sem tudja finanszírozni. A World Nuclear News beszámolója szerint az orosz gazdaságfejlesztési minisztérium jóváhagyta az országban épülő új atomerőművek befejezésének elhalasztását. A lépés a Leningrádi Atomerőmű bővítését, a novovoronyezsi és a szmolenszki beruházást érinti.”
|
| Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság |
Komoly problémák mutatkoznak a kiadvány szerint az áramárak alakulásában, ami veszélyeztetheti a paksi bővítés megtérülését. „Az Európai Bizottság 2014. tavaszi elemzése a jelenlegi 30-50 euró/MWh európai átlagárhoz képest 2020-ig évi 2,4 százalékos emelkedéssel számol, de utána már enyhe csökkenéssel, ami a Paks II üzemelési időszaka alatt valójában csak 10 százalék körüli szintemelkedésnek felel meg a jelenlegi árakhoz képest. Ehhez képest a kormány Energiastratégiája 90 euró/MWh feletti árat jósol 2030-ra. Jelenleg a villamos energia ára túl alacsony az új termelőkapacitások beléptetéséhez. Konzervatív megközelítés szerint a villamos energia nagykereskedelmi árai várhatóan stagnálni vagy esetleg enyhén növekedni fognak. A jelenlegi árszintet kétszeresen meghaladó áramár – ami Paks II. megtérüléséhez szükséges – nem valószínűsíthető.”
A kormány igyekezett a beruházás minden részletét titokban tartani – ami viszont mégis kiszivárgott, az riasztó. „A kitartó nyomásgyakorlás eredményeképpen 2015 őszén az Európai Bizottság közel 200 oldalnyi dokumentumot juttatott el Jávor Benedek EP-képviselőnek, aki a magyar kormánytól hiába kérte ezeket az információkat. A dokumentumok közt megtalálhatók belső feljegyzések, a Bizottság és a magyar kormány közti levelek, illetve a Bizottság hivatalos kérdései és az arra adott magyar válaszok. A Bizottság belső feljegyzései külön felhívják a figyelmet arra, hogy Finnországban a paksihoz hasonló technológiájú blokkokat megrendelő Fennovoima az orosz alapkonstrukcióhoz képest számos ponton a biztonságot növelő módosításokat kért a Roszatomtól. Így például belső és külső kockázatok, többek között áradások és tűz esetére; az irányító központ és a létesítmény szeparálására; független első körös nyomásleeresztő kialakítására; repülőgép-rázuhanás esetére; a baleseti menedzsment tekintetében, illetve a passzív biztonsági rendszerek tesztelése érdekében. Azt azonban nem tudjuk, hogy Magyarország vajon kérte-e ugyanezeket a módosításokat.
Komoly zavarok vannak a dokumentumokban a kihasználtságra, illetve a menetrendkövetésre vonatkozólag is. Amikor arról van szó, hogy hogyan fog megtérülni a beruházás, akkor az új erőmű a kötelező karbantartásokat leszámítva folyamatosan, teljes kapacitáson pörög – Aszódi Attila következetesen 95 százalékos kihasználtságot emleget. Más helyen, ahol a rendszerbe illesztés vagy a dunai hőterhelés kérdése van soron, kiderül, hogy ugyanaz az erőmű ugyanabban az időszakban természetesen menetrendkövető módon – tehát az aktuális igényeknek megfelelően, változó teljesítménnyel – fog működni, és környezeti határértékek betartása érdekében rendszeresen le is állíthatják.
Felülmúlhatatlan állami válaszok
A biztonság kedvéért megnéztük, milyen válaszokat ad a Jávorék által föltett kérdésekre a Paks II projektcég. A beruházást előkészítő állami vállalat honlapján is van egy igen tanulságos, korrekt és elfogulatlan kérdés-válasz szekció, ebből idézünk:
„Mi a garancia arra, hogy a tervezett határidők és a tervezett költségigények betarthatóak lesznek?
Az utóbbi évek atomerőmű-építési projektjeinél előfordult problémák tanulságait itthon is le kell vonni, az ott megismert kockázatok figyelembe vételével megfelelően elő kell készíteni a beruházást. A szükséges engedélyek időben történő beszerzése, valamint a beruházó és a kivitelező felelősségi köreit egyértelműen rögzítő, körültekintően megkötendő szerződések hivatottak szavatolni, hogy a határidők és a költségigények a tervezettek szerint alakuljanak.
Hogyan befolyásolná az új blokkok felépítése a megújuló energiaforrások hazai alkalmazását?
Az Országgyűlés a Nemzeti Energiastratégia elfogadásával, és a benne lefektetett „atom-szén-megújuló” forgatókönyvvel is kinyilvánította, hogy a megújuló energiaforrásokra is nagy hangsúlyt kíván fektetni a jövőben. Az új atomerőművi blokkok létesítése szilárd, biztonságos alapot szolgáltathat Magyarország villamosenergia-ellátásához. Nem hátráltatja, hogy a megújuló energiatermelés kiváltson elavult, környezetszennyező, üvegházhatású gázokat kibocsátó hagyományos erőműveket. Sőt, éppen hogy lehetővé teheti, hogy a rugalmatlanul termelő megújulók a jelenleg nem üzemelő gyors indítású gázerőművek kiegyensúlyozó kapacitására építve csökkentsék a környezetterhelést.
Hogyan alakult az elmúlt évtizedben Európában az új atomerőművi és megújulós beruházások aránya?
A Nemzetközi Energiaügynökség 2013-ban kiadott előrejelzése (World Energy Outlook 2013) szerint 2035-ig több mint 70 százalékkal nő majd a világ villamosenergia-termelése, ezen belül a nukleáris energiatermelés részaránya stabil marad, ugyanakkor abszolút értékben több mint 60 százalékkal bővül.”
Egyértelmű helyzet olvasható ki a dokumentumokból a Központi Nukleáris Pénzügyi Alap (KNPA) sorsát illetően. A kormány számtalan alkalommal, nagy határozottsággal válaszolta a Bizottság kérdéseire azt, hogy az erőmű leszerelésének és a hulladékok ártalmatlanításának költségeit a KNPA fedezni fogja. Az EB ugyanis csak azzal a feltétellel járul hozzá az építkezéshez, hogy a KNPA folyamatos feltöltésével megteremtik a hulladékelhelyezés és az üzemidő végi bontás költségeit, és azokat majd nem az aktuális költségvetéseknek, vagyis az adófizetőknek kell állniuk. Mindebből az is következik, hogy ha a kormány mégis valóra váltja az elmúlt időszakban többször is felmerült szándékát az Alap forrásainak eltérítésére, illetve az új blokkok a központi nukleáris alapba történő befizetés alóli mentesítésére, hogy ezzel alacsonyabban tartsa a termelői árat, azzal egyben meg is akadályozza Paks II uniós jóváhagyását.”
Új, nagyon fontos információ a füzetben, hogy a kormány olyan atomerőművet kíván fölépíttetni Pakson, amelynek nincsenek referenciái. „A környezeti hatástanulmány szerint a tervezett reaktorblokkok műszaki feltételrendszere már megvalósult hasonló blokkok referenciaadatain alapul. Azonban VVER-1200-típusú blokk sehol sem működik a világon, az elsők még csak most épülnek Oroszországban a Leningrádi és a Novovoronyezsi Atomerőművekben, üzembe állásuk 2018-2019 körül várható. Ezeknek így tehát egyelőre nincsenek üzemi referenciái, és még néhány évig nem is lesznek. Vagyis az ismert adatok alapján nem látszik bizonyítottnak, hogy a paksi atomerőmű bővítésére irányuló beruházás mentes lenne a prototípus alkalmazásának kockázataitól.”
|
| Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
A kiadvány számos érvet és számítást sorakoztat föl azon álláspont mellett, hogy Paks II. sosem fog megtérülni. „A tervezett új paksi blokkokból származó áram a horribilis beruházási összeg magas tőkeköltsége miatt mindenképpen drágább lesz a jelenlegi átlagárnál. Az Energiaklub modellje alapján Paks II-nél 100,86 euró/MWh lesz az áram előállítási ára, ami 310 forint/euró árfolyam mellett 31,26 forint/kWh-s árat jelent. Mindez az esetleges költségnövekedést és a szükséges paksi beruházásokat is beleszámolva 35,95 forint/kWh is lehet. Ebből az üzemeltetési, üzemanyag-, hulladék- és bontási költségek 9,57 forint/kWh-t tesznek ki (30,87 euró/MWh). Összehasonlításul a brit Hinkley C erőműblokk LCOE-költsége 119 euró/MWh, azaz – az euró árfolyamától függően – 37-39 forint/ kWh.
Ugyancsak 100 euró/MWh körüli árat becsült korábban a Corvinus Egyetem Regionális Energiakutató Központját vezető, az első Orbán-kormány idején a Magyar Energia Hivatal elnökeként tevékenykedő Kaderják Péter.
Az Energiaklub szimulációja szerint Paks II állami támogatások nélkül nem tud majd működni: a legvalószínűbb esetben évente átlagosan 100 milliárd forint közpénzzel kellene támogatni az erőműtársaságot a működés első húsz évében ahhoz, hogy működőképes maradjon.”
