Az említett megyék közül négyben szolgáltat a Magyar Kémény Kft. A két hazai magánvállalkozó tulajdonában lévő, fővárosi székhelyű cég ügyvezetője, Korom Norbert szakmáját idéző neve miatt időnként céltáblája a kollégák tréfáinak. A viccelődésre hamarosan nem lesz ok, hisz az ügyvezető cége az elmúlt hónapokban százmilliós nagyságrendű veszteséget halmozott fel, s így Korom kénytelen lesz hátat fordítani a kéményseprésnek.
A kft. vezetése – még a rezsicsökkentés előtt – másfél milliárd forint árbevételt és húszmillió nyereséget tervezett a cégnek 2014-re. Az előbbiekből adódik, hogy a 200 emberével csaknem kétmillió kéményt tisztító kft. nem számolt extraprofittal. Azt követően, hogy a rezsiharc szellemében megszületett jogszabályok 2014 áprilisától megfelezték a kéményseprők 3200 forintos rezsióradíját, a kft. mínuszba futott. Korom Norberttől megtudtuk, van olyan kémény, amit korábban 1050 forintért, most meg 450-ért ellenőriznek és tisztítanak a kft. alkalmazottai. Az árban benne van az előzetes egyeztetés, a kiszállás, a tetőre mászás, a beavatkozás, a jegyzőkönyvezés. A kéményseprők sosem voltak túlfizetve, keresetük 10-30 százalékkal haladta meg a minimálbért. A bevétel csökkenése miatt ez a sovány bér is „necces”. A kft. fizeti még a dolgozóit, a bankokkal és a beszállítókkal szembeni tartozásai viszont növekedtek, így idő kérdése, mikor dől be a cég, véli az ügyvezető.
Mindamellett Korom Norbert még nem jelezte a négy megyében, hogy cége feladja a szolgáltatást, csak arról tájékoztatta az érintett önkormányzatokat és a katasztrófavédelmet, hogy kompenzáció nélkül június végéig tudják felelősséggel ellátni a feladatukat. Attól fogva késhetnek a munkákkal, s ha a hitelezők megelégelik elmaradásaikat, akkor végük. Biztató válasz sehonnan nem érkezett. Amúgy a kft. vezetése felajánlotta megvételre a céget az államnak, ám az illetékes fejlesztési tárca eddig nem reagált.
Korom Norbert – aki egyébként alelnöke a kéményseprők ipartestületének – nem érti, hogy miért akarják tönkretenni a magáncégeket, hisz ez az államnak pénzbe kerül. Tudomása szerint Budapesten, az önkormányzati tulajdonú Fővárosi Kéményseprőipari és Tüzeléstechnikai Szolgáltató Kft. több mint egymilliárd forint támogatást kap, pedig ott a munka sokkal kisebb önköltségű, mint a falvakban vagy a tanyavilágban. Mellesleg, ha valahol egy kéményseprő magáncég nem bírja tovább, és helyette a katasztrófavédelem egy másik vállalkozást jelöl ki, akkor az a cég már jogosult az állami támogatásra, még ha magánkézben van is. Erre a célra 100 milliót különített el a költségvetés. Ám ez a pénz csak az igények töredékét fedezi.
Így nem meglepő, hogy ott, ahol a kéményseprő cégek már közölték, feladják, egyelőre senki sem tudja, hogyan tovább. Hajdú-Biharban 130 ezer háztartásban szűnik meg néhány nap múlva a szolgáltatás, mivel a Füt-M Kft. nem képes tovább finanszírozni a kiesett bevételt. Az ellátás rendezéséről a debreceni önkormányzat felelőssége dönteni, ám a megyeszékhely polgármesteri hivatalában semmit sem tudtak arról mondani, ki söpri júliustól a kéményeket. Megkerestük az ügyben Bodó Sándort, a megyei önkormányzat elnökét, ám ő jelezte, semmit sem tehetnek, mert a törvényi szabályozás a megyeszékhelyet teszi illetékessé. Ezt a megyei elnök nem tartja jónak. Bodó megjegyezte: fura, de Debrecen a saját területén képes megoldani a szolgáltatást, a megyében meg nem.
Egerben az önkormányzat a korábbi szolgáltatóval, a Heves Megyei Tüzeléstechnikai és Kéményseprő Kft.-vel tárgyal a folytatásról – tájékoztatta lapunkat a cég igazgatója, Marosvölgyi György. Üzleti érdekekre hivatkozva Marosvölgyi nem adott információt arról, hogy mekkora adósságot halmoztak fel a hatósági ár csökkenése óta, s mi lesz a vállalkozás dolgozóinak sorsa, ha nem sikerül megállapodni. A városháza hivatalosan annyit közölt, hogy még folynak az egyeztetések.
Szolnokon is teljes a bizonytalanság. A jelenlegi szolgáltató leáll, s a városháza még nem döntött arról, mit tesz: saját céget alapít-e a kéményseprés megyei szintű ellátására, vagy valamelyik meglévő vállalkozására bízza a munkát. Az is lehet, hogy a városháza nem erőlködik tovább, hanem a katasztrófavédelemre lőcsöli a probléma megoldását.
A történethez tartozik, hogy több kisebb kéményseprő magáncég egyelőre nem jelezte leállási szándékát. Adódik a kérdés: ők hogyan bírják kompenzáció nélkül? A leállók úgy vélik: törvénykijátszó (elsősorban számlázási és adózási) trükkök nélkül ez aligha sikerülhet. Megkérdeztük a még talpon lévő magáncégek vezetőit, ők ezt a feltételezést tagadták, ám azt elismerték: veszteségesek, és a mostani árak mellett nem jut pénz fejlesztésre, amortizációra, továbbképzésre. Ráadásul, mivel az alacsony fizetések és a perspektívátlanság pályaelhagyásra ösztönzi a kéményseprőket, az ebből következő létszámhiány kapkodóbbá teszi a munkát. Egyik cégvezető megjegyezte: a szakmát sújtó bizonytalanságok, a létszámhiány miatt elhalasztott munkák és a kapkodás odavezethet, hogy megszaporodnak a halálos áldozatokat követelő szén-monoxid-mérgezések és kéménytüzek.
Csak egyet kívánhatunk: ne legyen így!
