Mintha nem is ugyanarról a településről beszélnének. A szocialista Pintér Attila szerint 2006 óta helyben csak olyan magánberuházás történt, amit még a korábbi baloldali városvezetés készített elő, az elmúlt négy évben pedig már csak uniós forrásból tudott gyarapodni a város.
„A jobboldali városirányítás jórészt tűzoltó feladatokat lát el, egyetlen területen sem készített közép- vagy hosszú távú stratégiát. Súlyos gondok keletkeztek az intézmények államosításával is: az épületek ugyanis a város tulajdonában maradtak, ám folyamatosan romlik az állaguk. Eddig egy fillér sem jutott a felújításukra” – teszi hozzá.
Cserna Gábor inkább az eredményekről beszél. Az elmúlt ciklus legnagyobb sikerének a város adósságállományának állami átvállalását tartja. Mint mondja, nemcsak arról van szó, hogy 16,5 milliárd forintos tehertől szabadult meg Dunaújváros, hanem ezzel a lépéssel hosszú távra sikerült megteremteni a költségvetés egyensúlyát.
Pintér Attila szerint ez szemfényvesztés: az állam hiába vett át számos feladatot az önkormányzattól, ennél sokkal több forrást vontak el, így a városnak a jövőben is visszatérő anyagi problémákkal kell majd szembenéznie. Dunaújváros emblematikus cégének, a vasműnek a helyzetéről is eltérően vélekednek a politikai riválisok. Az ellenzék az Orbán-kormány kudarcának tekinti, hogy az állam hiába próbálta, mégsem tudta megvásárolni az orosz tulajdonosoktól a Dunaferrt.
Cserna Gábor viszont azzal érvel, hogy a vasmű tulajdonosai az egyes kohó felújításával (amit várhatóan még ebben a hónapban újra üzembe helyeznek), hosszú távra megmentették 3500 ember munkahelyét. Ami a leépítéseket illeti, a polgármester sikernek tartja, hogy a Dunaferr nem elbocsátásokkal, hanem egyes részfeladatok kiszervezésével csökkentette a dolgozói létszámot, így az embereknek legalább a munkájuk megmaradt.
Pintér Attila viszont arra hívja fel a figyelmet, hogy a kiszervezett munkások elveszítették a vasműben érvényben lévő kollektív szerződés előnyeit, az új cégekben a korábbi helyzetükhöz képest jóval védtelenebbekké váltak. Ami az októberi választási esélyeket illeti, mindkét oldal találhat kapaszkodókat a közelmúltból. Az áprilisi parlamenti voksoláson például a dunaújvárosi szavazókörökben (a választókerületen belül magában a városban) csak minimális különbséggel győzött a jobboldali jelölt, ám az EP-választáson – igaz, jóval szerényebb részvétel mellett – fölényes sikert arattak a kormánypártok.
Még nem tudni, mennyiben befolyásolja majd az októberi eredményeket, hogy nem sikerült tető alá hozni a teljes körű baloldali összefogást: a Párbeszéd Magyarországért – a korábban LMP-s Szabó Zsolt személyében – önálló polgármesterjelöltet indít, és valamennyi körzetben állított saját képviselőjelöltet is. Ha a polgármesterjelöltek küzdelmébe érdemben nem szólhat is bele, mindkét oldaltól jelentős számú voksot vehet el a jobbikos Pintér Tamás – aki épp az MSZP-s Pintér Attila unokatestvére.
Az MSZP, a DK és az Együtt közös képviselőjelöltjei között akad egy nagy visszatérő is: harcba száll az egyéni mandátumért Kálmán András, a város korábbi polgármestere. A városban csak „Dokiként” emlegetett népszerű szocialista politikus (akinek még a baloldal 2006-os bukásakor is sikerült megőriznie a polgármesteri székét) négyéves önkéntes száműzetés után vállalna ismét közéleti szerepet.
Kálmán András egyik legnagyobb városvezetői sikere a ma már közel 3000 embernek munkát adó Hankook gumiabroncsgyártó cég letelepítése volt, ugyanakkor a nevéhez fűződik az utóbb kudarcba fulladt élményfürdő-beruházás is. Pintér Attila kérdésünkre azt mondta, Kálmánnak már nincsenek városvezetői ambíciói, ám bekerülve a közgyűlésbe a tapasztalatával és a kapcsolatrendszerével sokat segíthet a város újraélesztésében.
