A felesége az MNB személyügyekért felelős ügyvezető igazgatója és felügyelőbizottsági elnök, illetve tag az MNB két alapítványában. Ennek fényében jogos lehet a kérdés, hogy indít-e az ügyészség eljárást az alapítványok gyanús költései miatt, s ha igen, vajon elfogulatlan lesz-e az eljárás?
– Eddig sem azon múlt, hogy indult-e eljárás vagy sem, hogy kik, vagy kinek a kijei dolgoztak egy adott helyen. Mindenkor a tények és a törvények határozzák meg, miből lesz ügy, és miből nem lesz. Egyértelmű a törvényi szabályozás, hogy mely esetekben melyik ügyészségeknek van hatáskörük és illetékességük eljárni.
Ez tény, de az ügyészség egy hierarchikus szervezet. Ki merne szembemenni a legfőbb ügyésznek akár csak a vélelmezett érdekével, véleményével is?
|
Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság
|
– Ez nem meri, nem meri kérdése. Egy ügyésznek mindenkor a törvénysértéssel kell szembemennie az ügytől és az abban érintettek személyétől függetlenül, ellenkező esetben maga is jogsértést követ el. Soha sem egy emberen múlik egy konkrét ügy kimenetele. Csapatmunka folyik nálunk, és szigorú ellenőrzési rendszereket is működtetünk. Nem hiszem, hogy bárki is úgy be tudna avatkozni egy ügybe kívülről, vagy a szervezeten belülről, hogy az ő akarata érvényesüljön a jogszabályokkal szemben. Egyébként folynak eljárások a kérdésében felvetett alapítványi ügyekben. Önök írtak az egyik alapítvány kifogásolt ingatlanvásárlásáról, amelyben az eljárást bűncselekmény hiányában lezáró rendőrséget további nyomozásra kötelezte az ügyészség, mert hiányosnak találta a nyomozati munkát. A napokban pedig törvényességi ellenőrzés kezdődött az alapítványok tevékenységével összefüggésben.
Nemcsak politikusok, jogászok is állítják, hogy az MNB tulajdonképpen létre sem hozhatta volna az alapítványait, és hogy ez ellen önök felügyeleti jogkörükben eljárva felléphettek volna, de nem tették. Miért nem?
– Közkeletű félreértés, tévhit, hogy az ügyészségnek bármiféle felügyeleti jogköre lenne a civil szervezetek, alapítványok felett. Ez már régen nincs így. Ellenőrzési jogunk van csupán, amivel most a szóban forgó alapítványokkal összefüggésben élünk is. Azonban a felügyeleti jogot a bíróság gyakorolja, amikor nyilvántartásba veszi a szervezeteket. Akkor vizsgálják meg, hogy az alapítói célok például megfelelnek-e a törvényeknek. Miután a bíróság bejegyezte az MNB alapítványait, nincs okunk azt feltételezni, hogy ne lenne joga az MNB-nek alapítványokat létrehozni. Akinek kifogása van ezzel kapcsolatban, forduljon a bírósághoz.
Miért is kezdtek el vizsgálódni az alapítványok körül?
|
Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság
|
– Az ügyészség az alapítványok működésének törvényességét vizsgálhatja, alapvetően kérelemre, hogy a bíróság által elfogadottak szerint tevékenykedik-e. Esetünkben érkezett egy beadvány, miszerint a közbeszerzésre vonatkozó előírásokat nem tartották be, ezért a Fővárosi Főügyészség elrendelte a törvényességi ellenőrzést valamennyi szóban forgó alapítvány tekintetében.
Mi lesz akkor, ha szabálytalanságokra bukkannak azoknál az alapítványoknál (is), amelyekben a felesége felügyelőbizottsági elnök, illetve tag?
– Csak a tisztánlátás végett szögezzük le: nem a felügyelőbizottság, hanem a kuratórium dönt egy alapítvány ügyeiben. A felügyelőbizottságnak ugyanakkor elsősorban azt kell vizsgálnia, hogy az alapítvány működése és a kuratórium döntései összességében megfelelnek-e az alapítói akaratnak. Ezek többnyire olyan kérdések, amelyek hatósági vizsgálata nem tartozik az ügyészség hatáskörébe.
Ha valahol százmillióval felalkudják a megvenni tervezett ingatlan árát, milliókat költenek el vitatható célokra, az szerintem hanyag vagy akár hűtlen kezelésnek is minősülhet, és akkor már önöknek is osztanak lapot!
– Önmagában az alapítvány gazdálkodását mi nem vizsgálhatjuk. Annak a célszerűségét sem. Egy nemrégiben elfogadott törvénymódosítás szerint ez az Állami Számvevőszék joga és feladata. Ha ők vagy bárki más bűncselekményre utaló adatokat tár elénk, természetesen megtesszük a szükséges és lehetséges lépéseket.
Ha a felesége által „felügyelt” alapítványoknál találnak valamilyen bűncselekményre utaló körülményt, amit a felügyelőbizottságnak észlelnie kellett volna, de nem tette, megkéri őt, hogy mondjon le?
– Erre a kérdésre térjünk vissza akkor, ha ez a helyzet esetleg előáll. Abban azonban biztos lehet, hogy ha törvénysértést észlel valahol az ügyészség, minden esetben teljesíteni fogja törvényben előírt kötelességét.
Itthon és külföldön egyaránt a korrupciót tartják az ország legnagyobb és legveszélyesebb problémájának. Ha ez így van, miért nincsenek korrupciós ügyek?
– Vannak, bár
kétségtelen jóval kevesebb, mint amennyi lehetne.
Egy olyan világjelenséggel állunk szemben, amely az egyre kifinomultabb elkövetési módszerek, valamint a vesztegetők és a megvesztegetettek érdekazonossága miatt igen nehezen deríthető fel. Meggyőződésem, hogy nem elsősorban büntetőjogi eszközökkel lehet igazán hatékonyan fellépni a korrupció ellen. Hatékonyabb tud lenni a megelőzés, amihez elengedhetetlen a döntési folyamatok egyszerűsítése, átláthatóvá tétele. Nem szabad lebecsülni, de eltúlozni sem a hazai korrupció mértékét és veszélyeit. És bár az efféle ügyekből egy is sok, látni kell, hogy a jogalkotók és a jogalkalmazók is sokat tettek az elmúlt években a visszaszorítása érdekében. Vannak szép sikereink is.
Ahogy az ellenzék szokott fogalmazni, személyre és ügyekre szabják manapság a törvényeket és törvénybe írják a korrupciót... Bár gondolom, nem erre célzott.
– Nem. Jogalkalmazóként a törvények végrehajtása a feladatom, és nem azok minősítése. És ugyanez igaz az ügyészségre is. Ha megkérdezik a véleményünket egy-egy jogszabály előkészítésekor, elmondjuk. Volt, amikor akceptálták az észrevételeinket, volt, hogy nem. Viszont, ha már hatályba lépett egy törvény, bármi legyen is róla a magánvéleményünk, egy panasz vagy feljelentés esetén már csak azt vizsgálhatjuk, hogy ami történt, törvényes volt-e.
Azt mondta, voltak szép sikereik is. A 2010 utáni elszámoltatások kapcsán indult büntetőeljárásokban eddig vagy felmentették a vádlottakat, vagy az ügyészi indítványhoz képest enyhe ítéletek születtek. Felmentették a korrupcióval vádolt Hiszékeny Dezsőt is...
|
Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság
|
– Nyilván nem ezekre gondoltam, de térjünk ide majd még vissza. Siker volt viszont a hazai futballcsalások elleni eljárássorozat. Ne feledjük: abban egy egész világra kiterjedő csalássorozat eszköze volt a korrupció. Nemzetközi együttműködésben sikerült a szervezet hazai kapcsolatait és a külföldi példát másolni próbáló csoportokat is felszámolni.
Éppen csak nem dicsérték meg a vádlottakat a bíróságon. Már ne haragudjon, röhejes ítéleteket kaptak. Felfüggesztetteket, pénzbüntetéseket. Ilyen a siker?
– Mi sikeresen elvégeztük a magunk feladatait. Én sem tartom úgy általában túl szigorúnak a hazai ítélkezési gyakorlatot, de az ügyészség, bármi is legyen a véleménye, azt a fellebbezésében fogalmazza meg. Szinte minden ügyben súlyosításért fellebbeztünk. Még ennél is nagyobb sikernek tartom a Vizoviczki-ügyet, mert az egyik legveszélyesebb korrupciós jelenség, amikor az alvilág a bűnüldöző szervekbe épül be. Ugyancsak az egyes ügyeken túlmutató jelentőségű az a sikersorozat, amelyet a határátkelőkön értünk el az utazókat és a fuvarozókat megsarcoló hatósági korrupcióval szemben. És amióta a Nemzeti Védelmi Szolgálat új jogosítványokat kapott, ritkábban hallani zsebre bírságoló rendőrökről is.
Tény, a zsebre bírságoló kisrendőr hamarabb megbukik, mint régen, de mi van a százmilliós, milliárdos korrupciógyanús ügyekkel?
– Régóta mondogatom, hogy
korrupciós ügyeket titkosszolgálati eszközök és módszerek nélkül szinte lehetetlen ma már felderíteni és bizonyítani.
Nem egy ügy azonban még a vádemelésig sem jut el, mert jellemzően formai okok miatt a bíróság előzetesen kirekeszti a bizonyítékok közül az így szerzett adatokat. Két olyan elv létezik jelenleg, amelyeknek túlzottan szigorú szabályozása, illetve alkalmazása gyakran ellehetetleníti a felelősségre vonást. Az egyik a célhoz kötöttség, a másik a haladéktalanság. A célhoz kötöttség azt jelenti, hogy például hiába folytatnak a rendőrségi törvény szerint engedéllyel telefonlehallgatást, mondjuk egy kábítószerügyletben, ha közben egy ettől elkülönült vesztegetésre derül fény, az arra szerzett adatok nem használhatók fel. A haladéktalanságnál pedig a bíróság könnyen dönthet úgy, ahogy az a gyakorlatban elő is fordul, hogy a lehallgatást végző szervezet nem tette meg időben a kötelező feljelentését, és ezért az egyébként technikailag kiváló bizonyítékok semmit sem érnek. Meggyőződésem, hogy van olyan megoldás, amely az emberi jogok tiszteletben tartása mellett is segíti, egyszerűsíti az efféle bizonyítékok felhasználását a bíróságok előtt, és látok is ilyen törekvéseket, de idő kell, hogy a törekvések törvénnyé váljanak.
Addig marad a mai gyakorlat, ahogy mondani szokás: „a kis korruptokat lecsukják, a nagyokat kitüntetik”.
– Rendkívül hatékony eszköznek bizonyult a Nemzeti Védelmi Szolgálat megbízhatósági vizsgálata a rendvédelem és bizonyos köztisztviselői körök ellenőrzésére. Amikor a kilétüket eltitkoló nyomozók kapcsolatba lépnek velük, és közben azt figyelik, hogy kísérletet tesznek-e megvesztegetésükre. Többször felvetettem már, hogy ezt ki kellene terjeszteni másokra is. Minden olyan közmegbízatást ellátó hivatalos személyre, akiknek a tevékenységével összefüggésben reális veszélyként vetődhet fel a korrupció lehetősége.
|
Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság
|
A parlamenti képviselőkre is? Olykor ők is tagjai, elnökei olyan testületeknek, ahol milliárdok sorsáról döntenek.
– Nem feltétlenül rájuk gondoltam, hiszen az ő jogállásuk több szempontból is más, mint a köztisztviselőké, vagy a rendőröké. Mindenesetre érdemes volna az alkotmányos keretek között végiggondolni és mérlegelni, hol érdemes meghúzni ezt a kört. És még valami! Ma már gyakran megesik, hogy egy feljelentéshez titokban készült képfelvételeket csatolnak a feljelentők. Minden technikai feltétel adott ehhez. Polgári perekben is előkerülnek ilyen felvételek. Ezeket a bíróság sokszor elfogadja bizonyítékként. Felmerül a kérdés, hogy akkor az állami hatóságoktól miért nem vagy miért csak sokkal szigorúbb feltételek mellett fogadja el a bíróság a hasonló bizonyítékokat.
Ne feledkezzünk meg a Hagyó-perről, Molnár Gyuláról, és a többi elszámoltatási (ellenzéki szófordulattal: politikai) ügyről és Hiszékeny Dezsőről se!
– Tény, hogy egyes ügyekben első fokon enyhe, illetve részben vagy egészben felmentő ítéletek születtek a kérdéses ügyekben. Én azért javasolnám, hogy várjuk meg a jogerős ítéleteket, ahol ilyen még nem született.
Politikai ügyek pedig az ügyészségen nincsenek.
A Hagyó-ügyben vált a nokiás doboz a korrupció szinonimájává. Aztán a bíróságon kiderült, hogy nem is volt olyan. Egy hazugságon alapult az ügy, vagy utóbb kifarolt maguk mögül a koronatanújuk?
– Bízom benne, hogy a végére kiderül az igazság, és választ kap ezekre a kérdésekre. Nem tehetem meg, hogy jóslásokba bocsátkozzam. Azt viszont megígérhetem, hogy akiről bebizonyosodott, hogy hazudott, alaptalanul vádolt meg másokat, annak meglesznek a következményei.
Ibolya Tibor fővárosi főügyész világszínvonalúnak minősítette a bravúros gyorsasággal lefolytatott nyomozást a Quaestor-ügyben. A bíróság viszont nem volt olyan elégedett a vádirattal, kilátásba helyezte, hogy megszüntetik az eljárást, ha nem pótolják a hiányzó iratokat.
– Természetesen szó sincs az ügy megszüntetéséről. Lesz tárgyalás. Igaz, a megszüntetést kilátásba helyező fordulat belekerült a bírósági végzésbe is, amit aki akart, félreérthetett, de ez más ügyek határozataiban is olvasható. Az is tény, hogy ilyen monstre ügyben ilyen gyors nyomozásra még nem volt példa; gondoljon vissza az elmúlt évtizedek nagy gazdasági ügyeire, évekig tartott mindben a nyomozás. Ebben szerepe volt a Nemzeti Nyomozó Iroda és az ügyészség jó együttműködésének, és például annak a speciális szoftvernek, amelyet ennek az ügynek a támogatására vásároltunk. A bíróság nem is vitatta a vád törvényességét, csupán kellékhiányosnak minősítette azt. Hiányzott „a tárgyalásról értesítendők” listája, továbbá azt kérte, hogy a több millió elektronikus adatot egyenként párosítsuk azokhoz a cselekményekhez, amelyeknek a bizonyítására szolgálnak. Itt alakult ki egy elvi vita. Szerintünk elég az adathordozókat a cselekményekhez rendelni. A bíróság ezzel nem értett egyet. Mivel az erről kiadott végzés nem támadható meg, a technikai lehetőségek és a törvényi keretek között eleget teszünk a döntésnek.
Ibolya úr azt mondta, nem hajtja végre a bíróság döntését.
– Szerintem ő pont arra gondolt, amit most én mondtam: amennyire csak lehetséges, igyekszünk teljesíteni a bíróság kérését. Megjegyzem, nemrég a Buda-Cash-ügyben pontosan ugyanazon a módon nyújtottuk be a vádiratot, ahogy korábban a Quaestor esetében. Abban az ügyben a bíróság nem emelt kifogást a módszerünk ellen, és szó nélkül befogadta a vádiratot.
