Politikamentes közmeghallgatás Rogánnal

Noha az írott és az elektronikus sajtó igen nagy erőkkel vonult ki, Rogán több ízben világossá tette, hogy a közmeghallgatás nem „politikai" fórum, hanem a lakosság mindennapjait befolyásoló kérdések megvitatásának terepe. Vagyis – ha akarjuk – töredelmesen bevallotta végre az ország egyik legbefolyásosabb politikusaként, hogy a hagyományos politikai osztály krémje általában nem a magyar lakosság problémáinak kezelésével, együttélésük szabályainak kialakításával stb. van elfoglalva, valamiért nem ezt értik „politikán". Ezt persze eddig is lehetett sejteni bizonyos jelekből, mégis jól jött a magas megerősítés.

A kerületiek nyitókérdéseit a polgármester ügyesen használta fel arra, hogy a fővárossal kapcsolatos neheztelését nyilvánossá tegye, számos területrendezési, forgalomszervezési kérdést hárított el azzal – jogilag különben indokoltan –, hogy ez a főváros kompetenciája, és azzal biztatta a hozzá fordulókat, hogy a következő közgyűlésben már ott fognak ülni a kerületi polgármesterek, akik jobban tudják érvényesíteni a kerületük érdekeit, forduljanak majd hozzájuk bizalommal.

Rogán ismét becsületes volt tehát, pontosan elmondta, mi az egyik legsúlyosabb gond a frissen átvert szabályozással: hogy egy fontos jogalkotó szerv, a fővárosi közgyűlés a kerületi polgármesterek szimpla lobbieszközévé válik miatta. Őszinteségi rohamában gondosan elmagyarázta azt is, miért nem lehet kitiltani a személyautókat bizonyos területekről jogszabályi felhatalmazás hiányában: azért, mert közel vannak a bíróságok épületei, vagyis sok jogvégzett ember jár arrafelé, akiknek esetleg eszébe juthatna jogaik érvényesítése, ha jogtalanul megbüntetnék őket – hát ezért.

Steiner Pált, aki Rogán MSZP-s elődje volt a polgármesteri székben és – a „politika letiltása ellenére" is – szót kért, hogy a kerületben épülő megszállási emlékművel kapcsolatos fenntartásairól beszámoljon, a közönség heves ellenszenve fogadta. Kérdésére Rogán a hivatalos kommunikációs panelekre épülő választ adta, tudniillik hogy a szobor minden áldozatra egyformán kíván emlékeztetni, egyebekben kölcsönös, tisztelgő oldalvágásokat váltottak régi, nemes bajvívásuk keretében.

Teknős Miklós / Népszabadság

Az egyszerre lelkes és elkeseredett résztvevők ezt megelőzően és ezt követően is betegségről, nélkülözésről, az ellátórendszer hiányosságairól szóltak, ugyanakkor nem győzték hangsúlyozni, hogy ez a kerület gondoskodik a legpéldásabban az idősekről.

Az első perctől napirenden volt természetesen minden közmeghallgatás kötelező kelléke, a hangoskodó fiatal polgártársak, szórakozóhelyeik, és persze a különösen rémesen viselkedő külföldiek, továbbá a Petőfi Irodalmi Múzeum köznyugalmi és közcsendvédelmi célzatú feljelentése, a jegyzői hatóság figyelmének felhívása az adóelkerülőkre, a bizonyára bejelentés nélküli lakásszálloda-üzemeltetőkre és feketézőkre, valamint Rogán ígéretei, hogy természetesen mindennek alaposan utánanéz ő is, és jegyző úr is körmére néz majd az esetleg könnyelműen kiadott engedélyeknek.

Közösen szomorkodtunk továbbá azon polgármester úrral, hogy sajnos nem tiltható meg, hogy ki-ki rendelkezzen saját tulajdonával, és belátása szerint bérbe adja. Ezenkívül – fájdalom – még sok hasonló csúnya dolgot nem áll módjában Rogánnak betiltania, pedig nem győzte hangsúlyozni, hogy igazán szívesen megtenné, és mi habozás nélkül el is hittük neki. Amikor az egyik hozzászóló arról beszélt – előzetesen megemlítve, hogy élt Kanadában is egy darabig –, hogy a parkolás szabályozásában szerinte át lehetne venni bizonyos általa látott nyugati módszereket, szinte koncerthangulat alakult ki, olyasmi, mint amikor az előzenekar az istennek sem akar levonulni.

Néhányan úgy látták, hogy ha ennyire meg van elégedve a tisztelt lakos azzal a nyugattal, akkor menjen csak szépen vissza, minek kellett hazajönnie az V. kerületbe. Ennél több „politikára" aztán valóban nemigen került végül sor, amit többen láthatóan némi csalódottsággal vettek tudomásul. Pedig így sem volt tanulság nélküli ez a kora este.