Mert mindenben neki kell döntenie, és mindennel hozzá fordulnak. Az elmúlt nyolc évben egymilliárd forint uniós támogatást nyert el a falu, s ennek köszönhetően iskola, gázhálózat, zöldség- és gyümölcsfeldolgozó épült, felújítottuk a templomot, az óvodát, utakat burkoltunk, kutat fúrtunk, szeméttelepet rekultiváltunk, és tartósan biztosítunk közmunkát a kertészetünkben. Az itt megtermelt zöldséget nyolc konyhára és 30 boltba szállítjuk. Most építünk egy hűtőházat, s tervezünk egy állattartó telepet. Ezeknek a munkáknak az irányítása teljes embert kíván. Jelenleg a nettóm 180 ezer. Ha lemegy 110 ezerre, nem csinálom.
|
Hernádszentandrás példája azt mutatja: kell egy jó vezető, hogy hosszú távon is életképes közösséget lehessen építeni egy faluból
Reviczky Zsolt |
Az egykor a helyi téeszben dolgozó, faluját négy ciklus óta irányító polgármester egyébként azt reméli, hogy 5-10 év alatt a közmunkások által művelt önkormányzati kert és feldolgozóüzem, valamint a tervezett állattartó telep rentábilissá válik. – De ha nem sikerül, akkor is csinálnunk kell! – csattant fel a hangja. – Mert ezeknek az embereknek ide senki sem hoz munkát. Ez egy szép feladat. – Ezek szerint mégiscsak folytatja – jegyeztem meg. Nagy János nyögött egyet, aztán ennyit mondott: – Mit tehetnék? Ha nem folytatom, a nyugdíj előtt válok állástalanná, és legfeljebb közmunkához jutok.
A polgármesterek egy része a fizetéscsökkentés esetén sem szállna ki a székéből. – Ha úgy döntök, hogy ennyiért már nem csinálom, akkor mihez kezdhetek? – kérdezte a 42 éves, három gyermekről gondoskodó Kosztics József, a 470 lelkes Siklósnagyfalu első embere. – Egykor építési vállalkozó voltam, de azt most reménytelen újrakezdeni. Mit tehetnék? Ha nyerek, csinálom tovább fél pénzért. Tulajdonképpen nem polgármester leszek, hanem a közmunkások brigádvezetője.
„Számításaim szerint rendkívül rossz helyzetbe kerülnek a kistelepülési polgármesterek, s velük együtt ezek a falvak is októbertől” – fogalmazott Köteles László, a zempléni Komlóska polgármestere egy közleményében. Mint írta, egy 500 fő alatti kistelepülés polgármestere októbertől nettó 86 006 forintot vehet majd kézhez havonta, miközben ugyanebben a faluban egy közfoglalkoztatott segédmunkás 77 300 forintot, egy szakmunkás pedig közel százezer forintot keres. De a polgármesteri tiszteletdíj kevesebb lesz a munka törvénykönyve szerinti segédmunkás-minimálbérnél is – tette hozzá.
Köteles László azt javasolta, hogy töröljék el az 500 fő alatti kategóriát és 1–1500 fő kategóriát alkalmazzanak, a helyettes államtitkári illetmény 40 százalékának megfelelő bér figyelembevételével, ebben az esetben nem olyan drasztikus a bércsökkenés. A korrekt módosítás egyébként szavai szerint az ötvenszázalékos arány lenne, a polgármesterek bérét ugyanis már két ciklus óta nem emelték.
Hernádszentandrás példája azt mutatja: ha van egy jó vezető a faluban, legyen az bármilyen hátrányos helyzetű kistelepülés, akkor lehet önfenntartó, hosszú távon is életképes közösséget, falut építeni. Csakhogy ehhez szükség volt a Miskolci Egyetemen végzett polgármesterre, Üveges Gáborra, aki nem aktatologató állást keresett valamelyik nagyvárosban, hanem visszament a szülőfalujába, s azt akarta fejlődőképessé tenni.
Pályázatokat írt, közösséget kovácsolt, így tudta feléleszteni halódó poraiból Hernádszentandrást. Tény: ennek érdekében nem napi nyolc órát dolgozik, hanem tizenkettőt, s gyakran a hétvégéket is beáldozza. Most viszont választás elé kerül, hiszen a családját neki is el kell tartania. Mint mondja, ha az eddigi munkát töredékbérért kell ellátnia, akkor két út áll előtte: vagy másod- és harmadállást vállal, s akkor nem jut idő, energia a településre, vagy itthagy csapot-papot, s olyan munkahelyet keres, ahol megfizetik.
A Rábaközben van három szomszédos kistelepülés, melyet általában együtt emlegetnek a környéken: „Gyóró, Cirák, Dénesfa, belefér egy szatyorba”. Gyóróban négyszázan laknak. Ötvös László polgármester azt mondja: őt nem érinti a polgármesteri fizetések csökkenése, mert eddig sem vett ki pénzt a közösből, díjáról lemondott a falu javára. „Ezt kizárólag pénzért nem lehet és talán nem is érdemes csinálni” – bizonygatja. Cirákon 580 ember lakik, polgármesterük, Tóth Sándor 2006 óta vezeti a települést. Költségtérítést vesz fel, illetve az őt megilletőnél lényegesen kevesebb tiszteletdíjat, aminek a tekintélyes részét visszaforgatja a falunap szervezésébe.
Vállalkozásából él, s ő is úgy látja: a tisztességes bér a munka elismerését jelentené, de a kis falvakban nem ez az első számú motiváció. Itt úgy kell dönteni, esetleg egyeseknek hátrányos intézkedéseket hozni, hogy másnap is bele kell nézni a helybeliek szemébe, megőrizni a bizalmat – magyarázza a tisztség nehézségeit.
Dunakiliti első embere, Szokoli Sándor szerint a fizetések csökkenése óhatatlanul kontraszelekcióhoz vezet, hiszen a feladatra alkalmas emberek bizonyos összeg alatt nem fogják vállalni a tisztséget, mert nem éri meg nekik. Ráadásul, minél kisebb a falu, annál szerteágazóbb a polgármester munkája – állítja.
Vas megyében több polgármester is azt panaszolja, hogy elveszítik a korkedvezményes nyugdíjra szóló jogosultságukat. Négy évvel ezelőtt még abban a tudatban mérették meg magukat, hogy három ciklus után, bizonyos életkor felett nyugdíjba mehettek. A polgármesterek azt tartanák tisztességesnek, ha a szigorítás csak az októberben megválasztandó új településvezetőkre vonatkozna.
Érdekelődtünk a jegyzőknél is Veszprém, Vas és Győr-Moson-Sopron megyében. Valamennyien állították: a kevesebb bér miatt valószínűleg nem marad polgármester nélkül egyetlen település sem, legfeljebb a legkisebb falvakban nehéz lesz alkalmas embert találni. Azt a félelmet azonban indokoltnak tartották, hogy a szakmai munka színvonala csökken, amennyiben kevesebb lesz a polgármesterek bére.
Nem kaphatnak kollektív büntetést
„Több mint ezer kistelepülést vezető kolléga nevében tisztelettel kérem miniszterelnök úr közbenjárását, hogy azon településvezetők élete ne válhasson egyik napról a másikra kilátástalanná, akik ma szinte egy személyben a hátterei és mozgatói annak a számos jó gyakorlatnak, robbanásszerű gazdasági fejlődésnek, annak a számtalan innovációnak, ami a vidék Magyarországán az elmúlt egy-két esztendőben markánsan tetten érhető. Minél kisebb egy település, annál nagyobb szerepe van a változtatásokban, a saját arculat megtalálásában és annak kiépítésében, fenntartásában a polgármester személyének.
Érthető, hogy vannak a rendszerben, és talán látványosabban a kisebb lélekszámú településeken olyan vezetők, akik főállásban tartása és versenyképes megfizetése pénzpazarlásnak, sőt emberileg is irritálónak tűnik. Ugyanakkor ez nem alapozhat meg egy kollektív büntetést minden kistelepülés számára. Egy kistelepülés vezetőjének többszörösen nehéz a helyzete, ugyanis nem támaszkodhat olyan szakmai csoportokra, akik javaslatokkal, sőt a megvalósításban is közreműködve előkészítik a vezető döntését – ezek egy nagyobb község vagy város esetében rendelkezésre állnak.
Hosszabb távon előrevetíthető, hogy megbecsültség híján eltűnnek majd a rendszerből azon – még egy-két vidéki településen üde színfoltként meglévő – vezetők, akik teljes emberként, hivatásszerűen álltak a feladatok elé, akik úgy gondolták, hogy a rendelkezésre álló – a piaci viszonyokhoz képest erősen alacsony színvonalú – fizetés mellett is vállalják a munkát, és hozzák összhangba a magánéletüket az emberpróbáló hivatással, s akik tevékenységükkel évről évre sokszorosát előteremtik azon összegnek, melybe a központi költségvetésnek kerülnek. Belépnek viszont a helyükre azok, akik eszköznek tekintik esetleg ezen pozíciót a meglévő profiljuk erősítéséhez, ügyfélkörük bővítéséhez. Továbbá megjelennek azon aspiránsok, akik a különböző szociális juttatásokhoz képest némiképp komolyabb jövedelmet várhatnak a polgármesteri tiszteletdíjtól.” (Részlet Üveges Gábor hernádszentandrási polgármester Orbán Viktor kormányfőhöz címzett nyílt leveléből.)
