Megjegyeztem, hogy ettől még beleférne a szavazás, ám ő rázta a fejét: "Engem már mindegyik párt átvert. Mondom: szavazzanak a mazochisták!"
z általam délelőtt kérdezett pécsiek közül sokan hasonló tartalmú mondatokkal intézték el a választ.
- Nem voltam választani áprilisban sem – vallotta be egy szép arcú, 39 éves asszony, aki az egyik szupermarketben dolgozik eladóként. A lányát egyedül nevelő nő még hozzátette: - A szüleim eljárnak mindig, engem is biztatnak, de én meg a testvérem - aki már letelepedett Németországban - nem megyünk. Majd akkor, ha találok olyan pártot, ami a magamféléket képviseli.
- Mit kéne ahhoz tennie egy pártnak? - vetettem közbe.
- Emelje meg a minimálbért, hogy abból meg lehessen élni. Próbálják meg a politikusok, milyen annyi pénzből kijönni.
- Minimálbér-emelő programmal több párt is „házal" -jegyeztem meg.
- Nem hiszek nekik. Csak a fanatikusok hisznek ezekben a pártokban, azok, akik akkor is a pártjukra szavaznak, ha látják, hogy az általuk imádott politikusok hazudnak és lopnak.
A pécsi szavazókörökben a reggeli-délelőtti órákban szinte csak idős emberekkel találkoztunk. Hogy miért jöttek el voksolni, arra minden második azt felelte: „állampolgári kötelességből". Amúgy a voksolók többsége néhány kérdés után elismerte, hogy nem tudja megfogalmazni, mi is a tétje a mostani választásnak, ők inkább érzelmi alapon ikszeltek.
- Kicsi, viharos történelmű ország a miénk – meditált a 76 éves, cseh gyökerű, erdélyi származású, magyar neveltetésű grafikus, Faltis Róbert a pécsi Babits Gimnáziumban működő szavazókörből kilépve. - Úgy gondolom, hogy Európához kell tartoznunk, ezért jöttem el szavazni. Oda, ahonnan segítséget várhatunk.
Egy idős házaspár köszöntött rá Faltisra, aki megölelte az érkezőket. Egykor a pécsi horvát iskolaközpontban tanított a nyugdíjas pedagóguspár. A 71 éves asszony szlávos akcentussal osztotta Faltis gondolatmenetét:
- Kis ország vagyunk, szükségünk van Európára, én is ezt akarom kifejezni, amikor szavazok.
- Csak a szózatot idézhetem – bólintott rá férje : - „itt élned, halnod kell". És az „élned"-ben benne van, hogy szavaznod kell. Ezzel döntesz az országról.
Közbevetem, hogy a pécsi szavazók korfája a délelőtti tapasztalatok alapján elöregedni látszik. A házaspár őrlődött kicsit, hogy mit mondjon, aztán az asszonyból kiszakadt a véleménye:
- Mert a fiatalok látják, hogy szar van a palacsintában, nem lekvár. Már elnézést, hogy – tanár létemre – így beszélek. A fiatalok látják, hogy a politikusok lopnak, csalnak, harácsolnak. Ebből lett elegük, érted, szunce moje (napsugaram – U.T.)
- Értem, szunce moje – replikáztam horvátkodva –, de ezek szerint ezt önök is látják, mégis szavaztak.
- Igen, mert talán sikerül jó emberekre szavazni.
- Sok nálunk a megélhetési politikus – vette vissza a szót Foltis Róbert. - Több Széchenyire lenne szüksége a mai Magyarországnak.
- Talált olyan listát, amin a jelöltek között a Széchenyik vannak.
- Találtam.
- Melyik az?
- Ne haragudjon, de ezt nem árulom el. Ez magánügy, és nem akarok magamnak ellenségeket.
