galéria megtekintése

Pártalapon sem lehet megszerezni, a világhír várja a négyszáz éves magyar tölgyet

– Ez egy jó buli! – csattan ki a nevetés a bátaszéki főutca barkácsboltjában dolgozó Anettből, amikor arról kérdezem, mi a véleménye az év fája versengésről. Aki nem tudná: a bátaszéki Szent Orbán-kápolnánál álló molyhos tölgy lett a 2015-ös esztendő fája Magyarországon, s a növénymatuzsálemnek komoly esélye van arra, hogy Európában is elnyerje az Év Fája titulust.

A kápolna mögött, a kereszt mellett áll a versengő fa
A kápolna mögött, a kereszt mellett áll a versengő fa
Mártonfai Dénes

Szavazni februárban lehetett a neten, így az eredmény már megszületett, csak még titok az április ­20-ai brüsszeli borítékbontásig. Február 22-ig nyilvános volt a voksolás állása, s akkor a bátaszéki fa vezetett 46 ezer szavazattal, a második egy csehországi villámsújtott hárs volt 32 ezer kattintással. Hogy mért jó buli a verseny?

 

– Bátaszék híres lesz – válaszolja a kérdésre Anett.

– Mint New York vagy Róma? – froclizom a 27 éves eladót.

– Annyira nem, de sokan megismerik a város nevét.

A fa miatt jönnek a városba a turisták meg a celebek szelfizni. Itt volt a Kokó is.

Az általam kérdezett bátaszékiek szinte kivétel nélkül hisznek abban, hogy a tolnai település egy ideig elhíresül a tölgy révén. A támogató szavazatok többsége nem innen jött, hisz Bátaszéknek 6200 lakosa van. Egy e-mailről csak egy szavazat küldhető, s bár volt, aki bevallotta, hogy két-három címről is voksolt, a kattintások 90 százalékát a városon kívülről indították, vagyis már most is több tízezer szimpatizánsa van Bátaszéknek. S mennyi lesz, ha még nyer is a tölgy!

A siker ráfér Bátaszékre, de kire nem. A kisváros nem lett nyertese a rendszerváltás utáni évtizedeknek, az 1990-ben még hétezres település ugyan sokat „pofásodott" az uniós csatlakozás óta, ám eközben elvesztette ambiciózus lakóinak jelentős részét. Ez a folyamat megállíthatatlannak tűnik,

az aktív korú bátaszékiek 15 százaléka külföldön dolgozik, és sokan eldöntötték, kint is maradnak,

a még itt élők közül pedig számos család tervezi az elindulást.

De térjünk vissza a fához! A Bátaszék feletti Orbán-hegy oldalának löszös talaját ma szőlők, gyümölcsösök gyökerei járják át, egykor makkoltatott sertéseknek eleséget adó tölgyes borította a 60-70 méter magasba emelkedő domboldalt. A délkeletre néző lankán – az 1738-as pestisjárvány túlélői – hálaadó kápolnát építettek. A tölgyest később kivágták, s csak két, a kápolna mellett magasodó fát hagytak meg. Az egyik 2-300, a másik 3-400 éves lehet. Az idősebb aspirál a díjra. Egészséges, hibátlan fa, 470 centi kerületű törzsét nyaranta terebélyes lombozat koronázza, alatta akár több száz ember árnyékba húzódhat. A fa alól panoráma nyílik a városra és környékére. Megcsodálható innen a bátaszéki templom, aminek mérete, díszessége, 84 méter magas tornya megidézi a módos mezővárosi múltat. Körbenézve elmélázhatunk azon, hogy

1526 augusztusának végén a domb alatti síkon vonult a magyar király serege Mohács irányába.

Persze az, hogy idegenként eszünkbe jut felkapaszkodni a tölgyhöz, a versenynek köszönhető. A versenybe meg azért nevezett be a város, mert a bátaszéki vezetők egy nagy lehetőséget láttak ebben a nemzetközi játékban. Bozsolik Róbert, Bátaszék független polgármestere nem titkolja, hogy igyekeztek a helybélieket szavazásra ösztönözni, ám nem az volt a legfontosabb cél, hogy a molyhos tölgy nyerjen, hanem az, hogy a fa körüli felhajtás, a tölgyhöz szervezett programok, a múltidézés, a szavazás, a beszélgetések közösségi élményt adjanak a település lakóinak. Főleg, hogy a tölgy pártalapon kisajátíthatatlan, így

nem osztja meg a város lakóit.

A terv bejött, mert a bátaszékie­ket összerántotta a tölgy kapcsán izmosodó sikerszomj és jókedv.

– Felénk nem sok történik, jó, hogy van ez a tölgy – morogja az utcát takarító, 56 esztendős Mihály, akinek nyolc éve nem jut más alkalmazás, csak a közmunka.

A tízesztendős Balázs részt vett a tölgy melletti mozgósítás okán rendezett iskolai rajzversenyen. – A kápolnát és a tölgyet rajzoltam le – mondja művéről a kék szemű fiú.

– A fa körül nyulak, rókák, őzek, medvék kézen fogva táncoltak, és nem bántották egymást.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.