– Bátaszék híres lesz – válaszolja a kérdésre Anett.
– Mint New York vagy Róma? – froclizom a 27 éves eladót.
– Annyira nem, de sokan megismerik a város nevét.
A fa miatt jönnek a városba a turisták meg a celebek szelfizni. Itt volt a Kokó is.
Az általam kérdezett bátaszékiek szinte kivétel nélkül hisznek abban, hogy a tolnai település egy ideig elhíresül a tölgy révén. A támogató szavazatok többsége nem innen jött, hisz Bátaszéknek 6200 lakosa van. Egy e-mailről csak egy szavazat küldhető, s bár volt, aki bevallotta, hogy két-három címről is voksolt, a kattintások 90 százalékát a városon kívülről indították, vagyis már most is több tízezer szimpatizánsa van Bátaszéknek. S mennyi lesz, ha még nyer is a tölgy!
A siker ráfér Bátaszékre, de kire nem. A kisváros nem lett nyertese a rendszerváltás utáni évtizedeknek, az 1990-ben még hétezres település ugyan sokat „pofásodott" az uniós csatlakozás óta, ám eközben elvesztette ambiciózus lakóinak jelentős részét. Ez a folyamat megállíthatatlannak tűnik,
az aktív korú bátaszékiek 15 százaléka külföldön dolgozik, és sokan eldöntötték, kint is maradnak,
a még itt élők közül pedig számos család tervezi az elindulást.
De térjünk vissza a fához! A Bátaszék feletti Orbán-hegy oldalának löszös talaját ma szőlők, gyümölcsösök gyökerei járják át, egykor makkoltatott sertéseknek eleséget adó tölgyes borította a 60-70 méter magasba emelkedő domboldalt. A délkeletre néző lankán – az 1738-as pestisjárvány túlélői – hálaadó kápolnát építettek. A tölgyest később kivágták, s csak két, a kápolna mellett magasodó fát hagytak meg. Az egyik 2-300, a másik 3-400 éves lehet. Az idősebb aspirál a díjra. Egészséges, hibátlan fa, 470 centi kerületű törzsét nyaranta terebélyes lombozat koronázza, alatta akár több száz ember árnyékba húzódhat. A fa alól panoráma nyílik a városra és környékére. Megcsodálható innen a bátaszéki templom, aminek mérete, díszessége, 84 méter magas tornya megidézi a módos mezővárosi múltat. Körbenézve elmélázhatunk azon, hogy
1526 augusztusának végén a domb alatti síkon vonult a magyar király serege Mohács irányába.
Persze az, hogy idegenként eszünkbe jut felkapaszkodni a tölgyhöz, a versenynek köszönhető. A versenybe meg azért nevezett be a város, mert a bátaszéki vezetők egy nagy lehetőséget láttak ebben a nemzetközi játékban. Bozsolik Róbert, Bátaszék független polgármestere nem titkolja, hogy igyekeztek a helybélieket szavazásra ösztönözni, ám nem az volt a legfontosabb cél, hogy a molyhos tölgy nyerjen, hanem az, hogy a fa körüli felhajtás, a tölgyhöz szervezett programok, a múltidézés, a szavazás, a beszélgetések közösségi élményt adjanak a település lakóinak. Főleg, hogy a tölgy pártalapon kisajátíthatatlan, így
nem osztja meg a város lakóit.
A terv bejött, mert a bátaszékieket összerántotta a tölgy kapcsán izmosodó sikerszomj és jókedv.
– Felénk nem sok történik, jó, hogy van ez a tölgy – morogja az utcát takarító, 56 esztendős Mihály, akinek nyolc éve nem jut más alkalmazás, csak a közmunka.
A tízesztendős Balázs részt vett a tölgy melletti mozgósítás okán rendezett iskolai rajzversenyen. – A kápolnát és a tölgyet rajzoltam le – mondja művéről a kék szemű fiú.
– A fa körül nyulak, rókák, őzek, medvék kézen fogva táncoltak, és nem bántották egymást.
