A lány senkivel sem beszélt ezután a történtekről, pedig az erőszak rendszeressé vált. Magát hibáztatta – "idővel elhittem, hogy nem vagyok több, mint egy kurva" –, és nem bízott senkiben.
Az áldozat hallgat, a hatóság kételkedik
Esete nem egyedi: amerikai tanulmányok szerint 18 éves korukig a lányok negyedét-harmadát, a fiúk nyolcadát-hatodát éri valamilyen szexuális abúzus. A magyar statisztikák szerint minden tizedik gyermeket bántalmaztak vagy bántalmaznak szexuálisan. A látencia azonban óriási, egyes kutatások szerint Magyarországon 24-szeres. Az esetek többségét nem jelentik, mert az áldozat fél, szégyelli magát, vagy az elkövető manipulálja őt.
A hatóságok pedig gyakran kétségbe vonják vagy elutasítják a vádakat, és az áldozatot hibáztatják. (A helyzetet jól jellemzi a Nógrád Megyei Főügyészség május 16-án "Tilosba tévedt férj" címmel kiadott közleménye, amely ezzel a címmel adta közre az esetet, amikor egy 61 éves férfi egy 11 éves kislányt csókolgatott, majd a bugyijába benyúlva fenekét és nemi szervét fogdosta – erről bővebben itt olvashat.)
– Ha csupán a hivatalos statisztikából indulunk ki, akkor minden egyes érettségiző osztályban ott ül három szexuálisan bántalmazott fiatal – mutat rá Fábián Andrea gyógytornász, a Beszélj róla! projekt egyik elindítója.
– A bonyolult és szövevényes testi-lelki traumát átélő gyermekeken nem segít a társadalom struccpolitikát folytató közönye: a gyermekkori szexuális abúzusról, bár igen gyakori jelenség, alig beszélünk. A gyerekek így egyedül élik a maguk poklát, és nem tudnak arról, hogy sorstársaik is vannak, hogy valójában párhuzamos poklokat élnek – fogalmaz Fábián Andrea.
Az elkövető családtag vagy barát
A honlap célja éppen ezért a csend megtörése. A beszeljrola.hu oldalon eddig több mint egy tucatnyian osztották meg gyermekkori szexuális bántalmazásuk történetét.
A forgatókönyv mindig nagyon hasonló: az elkövető a legtöbbször családtag (apa, báty, nagybácsi) vagy közeli ismerős (szomszéd, családi barát), akiben a gyermek megbízik. A felnőtt ezzel a bizalommal és kiszolgáltatottsággal él vissza: a szexuális abúzus szó nem jelent mást, mint szexuális visszaélést.
A közhiedelem egy, a pedofíliához kapcsolódó hamis mítoszhoz köti a gyermekek elleni szexuális erőszakot, holott az esetek 97 százalékában valamely hozzátartozó követi el azt, aki nem feltétlenül minősíthető klinikai értelemben mentálisan betegnek.
– A felnőttnek a szexuális abúzushoz nem szükséges fizikai erőt bevetnie, gyakran csupán felnőtt mivoltából adódó hatalmi helyzetét használja ki a gyermekkel szemben – magyarázza Víg Sára gyermekpszichológus. Hozzáteszi: éppen ez a hatalmi helyzet adja, hogy az elkövető azt hiszi, bármit megtehet a gyermekkel.
Egészen ártalmatlannak is tűnhet
– A szexuális abúzus megnyilvánulhat egészen ártalmatlannak tűnő formában is, mint például egy tinédzser intim testrészére tett szexuális tartalmú megjegyzés, vagy pornográf tartalmú videók együttes nézése. Megvalósulhat különböző módú testi érintkezés, simogatás formájában is, egészen a konkrét nemi aktusig, noha ez utóbbi nem mindig része a szexuális abúzusnak – mutat rá a szakember.
– A gyermek számára egy ilyen helyzet mindig érthetetlen és értelmezhetetlen, hiszen a bántalmazó egy olyan személy, akire felnéz, akit tisztel, és akitől szeretetet várna. A gyerek érzi, hogy rossz dolog történik vele, de mivel azt titokban kell tartania – ezt az elkövetők fenyegetéssel vagy bűntudatkeltéssel könnyen elérik –, a bántalmazójával együtt "cinkos párt" alkot, így bűnösnek érzi önmagát is – magyarázza a pszichológus.
A trauma egész életen át kísért
Ahogyan egy másik áldozat – akit 9 éves korától 13 éves koráig rendszeresen molesztált bátyja – fogalmaz: "Azóta férjhez mentem, van egy kisfiam, de érzem, hogy egyre nehezebb eltitkolni ezt. De hogyan beszélhetnék róla? Mindenkit megbántanék, és nincs is hozzá elég bátorságom."
A gyermekkori szexuális abúzusnak súlyos, az áldozat egész életére kiható következményei vannak. "Általános iskolában felső tagozatig egyetlen barátom sem volt, senkivel nem beszélgettem, rettegtem megszólítani az osztálytársaimat, a többi gyereket, és egyáltalán az embereket." ... "Máig van erőszak-fóbiám: gyerekként, ha kimentem az utcára, papírt, vagy zsebkendőt tömködtem a bugyimba, mert rettegtem tőle, hogy meg akarnak majd erőszakolni. Azt akartam, hogy azt higgyék, fiú vagyok." ... "Senkiben és semmiben nem bízom, nekem minden ember egy rejtőzködő gonosz, aki akkor fog rám támadni, mikor a legközelebb engedem magamhoz" – számol be érzéseiről egy 32 éves nő.
A gyermekpszichológus szerint a leggyakoribb következmények a depresszió, a szorongás, a poszttraumás stressz szindróma, az antiszociális viselkedés, egyéb pszichés zavarok.
– Az óvodás és kisiskolás korú gyermekeknél a túlzott szexuális érdeklődés és tudás lehet figyelmeztető jel, amelyhez szorongásos és szomatikus viselkedésmódok társulhatnak, mint például az alvás- vagy evészavar. Ez utóbbi az idősebb gyermekeknél akár kórházi kezelést igénylő evészavarrá is fajulhat – magyarázza Víg Sára. A pszichológus szerint ugyanakkor van kiút: az első lépés a hallgatás megtörése.
Beszélni kell róla
A „felejtsd el", „lépj tovább", „éld az életed" segítő szándékú baráti tanácsok valójában nem segítenek, sőt, inkább rontanak a helyzeten, mert csak növelik a továbblépni nem tudó áldozat kudarcérzetét. A felejtés helyett inkább meg kell próbálni szembenézni a történtekkel.
A 2013-ban megjelent Bűn vagy bűnhődés című könyv nyíltan mesél a gyermekkori szexuális abúzusról. A szerző, Anoni Mara és a mellé szerveződött, különböző korú és foglalkozású emberekből álló önkéntes csapat – az Anoni Mara Társaság – által létrehozott honlap lehetőséget nyújt arra, hogy mindenki szabadon, név nélkül és a saját tempójában haladva mesélhesse el a borzalmat, amely megesett vele.
