galéria megtekintése

Övék volt a tér - Pillanatképek a tüntetőkről

4 komment

Kálmán T. Attila

Pillanatképek azokról, akik az oktatási rendszer jobbításáért tüntettek március 15-én.

A hol kérlelhetetlenül zuhogó, hol idegesítően szemerkélő eső ellenére március 15-én több tízezren vonultak keresztül Budapest belvárosán a közoktatási rendszer jobbításáért demonstrálva. Közülük beszélgettünk többekkel arról, miért érezték fontosnak, hogy ott legyenek a tüntetésen.

Összeállításunkból az a dühös férfi is választ kaphat kérdésére, aki magányosan pufogott  az Oktogonon a kígyózó sort látva:

„Nincs ezeknek jobb dolguk?"

 
Erős Tamás és Gáspár Botond
Erős Tamás és Gáspár Botond
Földi Imre / Népszabadság

Erős Tamás (19) és Gáspár Botond (17) A két barát Veresegyházról utazott a tüntetésre, és a közoktatás konkrét problémái vagy a túl sok tanulnivaló helyett egészen mással indokolta a jelenlétét: „Sokkal demokratikusabbnak kellene lennie az iskolának és az országnak is." Majd tapasztalt nyilatkozókat megszégyenítő gyorsasággal fűzték hozzá, hogy ehhez „többet kellene foglalkoznia mindenkinek politikával". Kis tanakodás után még annyival toldották meg a civil kurázsiról szóló alaptételüket, hogy „úgy egy órát heti szinten", de a lényeg mégiscsak az, hogy „aktívak legyenek az emberek". Elmesélték, hogy osztálytársaik sem tudják, mi történik jelenleg körülöttük: „Kétharmaduk felvette a kockás inget, de nem tudta mindenki, hogy mégis miért." Ahogyan arról is csak homályos elképzelése volt sok ismerősüknek, hogy a szülők miért nem engedték február 29-én iskolába a gyerekeiket. Ők viszont nagyon is tudják, és azt ígérték, hogy jönnek is majd minden tüntetésre, ha „még elérjük hazafelé az utolsó vonatot". A március 15-i tüntetésről reális képük volt, nem hisznek abban, hogy egy demonstráció önmagában eredményekre vezethet. Viszont „ez a mozgalom, ez a hullám" elindíthat szerintük komolyabb változásokat is, már ha „ki nem fullad idő előtt".

Lázár Lilla. Fotó: Földi Imre / Népszabadság

Lázár Lilla (42) A Hősök terén egyedül ácsorgó kétgyermekes édesanya szülői minőségében, gyerekei nélkül, de az ő érdekükben ázott az esőben. „Egyszerűen borzalmas dolgokat kell tanulniuk" – mondta, majd kifejtette, hogy egész pontosan arra gondolt, értelmetlenül tömik a fejüket végeláthatatlannak tűnő lexikális ismerettel. Tizennégy és tizenkét éves fiai között sem korban, sem képességekben nincs nagy differencia, de Lilla szerint tudásuk között az államnak köszönhetően egyre nagyobbra nyílhat az olló. Ugyanis az idősebbik fia az ­ELTE egyik gyakorlóiskolájába jár, míg a kisebbik egy állami fenntartású általános iskolába: „Elképesztő a különbség, amit az egyetemi fenntartású iskola pluszban nyújtani tud az államihoz képest" – mondta Lilla. Azt viszont természetesen nem szeretné, hogy a két gyerek életesélyeit pusztán az határozza meg, melyik intézmény tartja fenn a fiúk iskoláját.

Kovács Krisztina. Fotó: Földi Imre / Népszabadság

Kovács Krisztina (17) Az esztergomi gimnazista lány még csak jövőre érettségizik, de már most se látszik ki a tanulásból: „Évfolyamdolgozatok, osztályozó vizsgák, a rengeteg tananyag" – sorolta egy szuszra, hogy miért nincs ideje szinte semmire az iskolán kívül. Ezért is tartotta fontosnak, hogy vonatra üljön, és néhány órát tüntetésre szánjon a tanulnivaló helyett, hátha az utána következőknek már nem lesz ilyen nehéz dolguk. Nem egy gyakorlott demonstráló, de azt mondta, ha nem javul a helyzet, akkor újra és újra ott lesz, ahol a tömeg. Vagy éppen otthon, ha ismét az iskolai hiányzással tud tiltakozni.

Csepregi Zoltán. Fotó: Földi Imre / Népszabadság

Csepregi Zoltán (52) A tüntetésre három gyermekével és a feleségével érkező pedagógus nem tűnt vérbeli harcosnak, hiá­ba volt nála kockás csata­zászló. „Elég rossznak tartom, ahogy évek óta játszanak velünk" – kritizálta mosolyogva a kormány lépé­seit. Hosszan sorolta a saját bőrén érzett gondokat, de nem okozott neki problémát, hogy kiemelje azokat, amelyek a leginkább ösztönözték a tiltakozásra: „Botrány, hogy 32 fővel indulnak elsős osztályok. Meglesz még ennek a böjtje." Azon is elgondolkozna a döntéshozók helyében, hogy mennyire számít spórolásnak az ingyen tankönyv, ha azok nagy része a szemetesben landol, miközben a diákok fénymásolt könyvekből vagy kizárólag órai jegyzetekből tanulnak. Ez utóbbi gyakorlat miatt nem ajánlatos manapság betegeskedni, ugyanis könyv híján ilyenkor a hiányzó csak más diákok jegyzetéből ismerkedhet a tananyaggal.

Sólyomvári Ágnes
Sólyomvári Ágnes
Földi Imre / Népszabadság

Sólyomvári Ágnes (30) „Miatta vagyok itt" – mutatott a fiatal közgazdász anyuka az apán babahordóban szunyókáló, még jó ideig nem tanköteles gyerekére. Ágnes szülei mindketten tanárok, akiktől folyamatosan csak iskolai rémtörténeteket hall: a tornaterembe ömlő esővizet vödrökbe gyűjtik, egy-egy krétáért is kuncsorogni kell. Panaszkodni viszont nemigen mernek, mert az illetékes tankerületi igazgató úgy mutatkozott be: „Szívem szerint most azonnal feloszlatnám a szakszervezeteket és a közalkalmazotti tanácsot!" „Ennél a gyerekem és a szüleim is többet érdemelnek" – mondta Ágnes, hozzátéve, hogy ők nem félnek.

Hatvany István
Hatvany István
Földi Imre / Népszabadság

Hatvany István (66) „Végre nemcsak azt kiabálják, hogy Orbán, takarodj!, hanem van valami kézzelfogható – István ezzel indokolta, hogy hosszú idő óta először miért gondolta úgy, van keresnivalója egy tüntetésen. Azt mondta, egy ideje nem ért egyet „a dolgok folyásával", de kivárt addig, míg „az igazi problémákkal" foglalkozik valaki, és nem csak „színházasdit játszik". Szerinte a közoktatás mellett az egészségügyben vannak a legsúlyosabb gondok. Úgyhogy ha ezekről a témákról kellene népszavazással dönteni, akkor a nyugdíjas férfi biztosan nem bújna ki választópolgári felelőssége alól.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.