Az ellenzéki pártban ennek megfelelően a tavaszi választásokat követő hivatalos nyilatkozatokban az szerepelt, hogy ősszel Budapest nem lesz prioritás, az LMP inkább az országos pártépítésre koncentrál, és az egész önkormányzati kampányt ennek a célnak rendeli alá.
Az már korábban eldőlt, hogy pártvezetőt vagy más emblematikus politikust nem indítanak a főpolgármesterségért (ezt a napokban Schiffer András és Szél Bernadett társelnökök is megerősítették). Bár a jelölés és a választás joga a július 20-án ülésező, budapesti küldöttekből álló kongresszusé – ugyanúgy, mint 2010-ben, amikor az utolsó pillanatig nyitott kérdés volt, hogy Jávor Benedek vagy Somfai Ágnes lesz a párt főpolgármester-jelöltje –, annyi már most tudható, egyelőre egyetlen komolyan vehető név merült fel.
 |
Abban bíznak, hogy jobbról is hozhat voksokat
Kocsis Zoltán |
Osztolykán Ágnesé, aki 2010 és 2014 között az LMP-frakció tagja, az oktatási és kulturális bizottság alelnöke, a parlament egyik jegyzője is volt.
Osztolykán jelölése, a párton belüli vélemények szerint, azért lehet telitalálat, mert a balliberális politikai elvek alapján sokkal jobb jelölt bárkinél, akit eddig az ellenzék bedobott, ráadásul azoknak a jobboldaliaknak – elsősorban nőknek, értelmiségieknek – is megfelelő lehet, akiknek Tarlós bárdolatlansága és akaratossága nem szimpatikus.
Osztolykán Ágnesről tudható, hogy csengersimai születésű első generációs értelmiségi, aki a budapesti Móricz Zsigmond Gimnáziumban érettségizett, tanári és politológusi diplomáját viszont már Miskolcon szerezte meg. Dolgozott a VIII. kerületben, volt a Soros Alapítvány jogvédő programjának munkatársa, 2002 és 2007 között pedig az államigazgatásban tevékenykedett, az akkori kormányok romaügyi államtitkárságán a Roma Integráció Évtizede Programot menedzselte osztályvezetőként.
Olyan balliberális szempont nem nagyon létezik, amelyre támaszkodva egy magasan képzett, nyelveket beszélő, jó kapcsolatokkal rendelkező roma nő támadható lenne
Utóbbi jobbról nézve akár kizáró ok is lehetne, Osztolykán ismerői azonban pontosan tisztában vannak vele, hogy a politikusnak a „létező baloldallal” kapcsolatos komoly fenntartásai éppen ezekből az időkből származnak, és az akkori kiábrándultsága vezetett oda, hogy 2009-ben belépett az LMP-be.
Így viszont a szakmai életút jobbról és balról nézve is vállalható, hiszen Osztolykán Ágnesről nehéz lenne azt állítani, hogy a Gyurcsány–Bajnai-korszakban a rendszer elvtelen kiszolgálója volt.
Ezt jelzi: az általa előkészített programot szinte egy az egyben továbbvitte a jelenlegi kormány is, így lett a magyar uniós elnökség egyik kiemelt, az Orbán-kabinetnek elismerést hozó témája a romastratégia. Olyan balliberális szempontrendszer pedig nem nagyon létezik, amelyre támaszkodva egy magasan képzett, nyelveket beszélő, az EU-ban és az USA-ban is jó kapcsolatokkal rendelkező, sokirányú – oktatási, jogvédő, társadalmi integrációs, családpolitikai, közigazgatási – gyakorlattal rendelkező roma nő főpolgármester-jelöltsége támadható lenne.
Bár a főpolgármester-jelölés korántsem lefutott az LMP-nél, azt forrásaink kizártnak nevezték, hogy a párt bármilyen formában becsatlakozna egy baloldali összefogásba.
