A rendszerváltozás euforikus hangulatában a világon szinte egyedülállóan széles hatáskörökkel ruházták fel a települési önkormányzatokat, a Fidesz az utóbbi négy esztendőben viszont egészen más irányba indult el. A helyhatóságok feladatainak jelentős részét az állam vette át – és a folyamatnak még nem értünk a végére –, ugyanakkor jókora szeletet kihasított a vagyonukból is. Ezzel együtt tovább csökkentették a szabadon felhasználható forrásaikat, s jelentősen korlátozták a gazdasági önállóságukat.
Más tehát az önkormányzati választás tétje az idén, mint korábban volt, hiszen a legjobb polgármester, a legfelkészültebb képviselő-testület sem tud gúzsba kötve táncolni. Igaz, a miniszterelnök Makón néhány napja világossá tette: mégsem közömbös, hogy ki lesz a településvezető. Ha ugyanis az ottaniak „helyesen" döntenek, azzal Orbán Viktor szerint új korszakot nyithatnak a város életében, mert a mostani szocialista polgármester reménybeli fideszes utóda olyan jó programmal állt elő, hogy amellett a kormány hajlandó lesz húszmilliárdos értékben elkötelezni magát.
 |
| Orbán Viktor miniszterelnök Tarlós István budapesti főpolgármesterrel tavaly. Inkább a centralizáció Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
A nemzeti kerekasztal mellett 1989-ben még senki nem vonta kétségbe a helyi közösségek önkormányzáshoz való jogát. Arra pedig talán gondolni sem mertek, hogy a központi hatalom egyszer majd a zsarolástól sem riad vissza, ha azt a rövidtávú politikai érdekei így kívánják. Így maradéktalanul érvényesítették az egy település – egy önkormányzat elvét: az 1990 előtt működő nagyjából 1100 tanács helyett – amelyek jelentős része községi közös tanács volt – csaknem 3200 helyhatóság állt fel, s azok többé-kevésbé azonos jogosítványokkal rendelkeztek.
Igen nagyvonalúan biztosították a települések működtetéséhez, a közszolgáltatások biztosításához elengedhetetlenül szükséges javakat is, hiszen egy 1991-es törvény alapján az állami tulajdonban levő vagyontárgyak jelentős részét a helyhatóságoknak adták át. E körbe tartoztak többek között a lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek, a beépítetlen földterületek, a közüzemek. A kilencvenes évek derekára nagyjából minden a települési, illetve részben a megyei önkormányzatok tulajdonába került: oktatási intézmények, orvosi rendelők, kórházak, a közművek egy része, de még levéltárak és múzeumok sora is.
