„Egyre apróbb, mondhatni piszlicsáré ügyek kerültek fel a kormányülések napirendjére, azaz a miniszterelnök elé" – mondta egy kormányzati forrás a Népszabadságnak arról, hogy mi lehet az oka a kabinetrendszer kialakításának. Ennek következtében a kormányülések elhúzódtak, a miniszterelnök elveszett a részletekben, nem hozták döntési helyzetbe.
Az új kormányzati struktúra több minisztériumot is kettévághat, pedig a csúcsminisztériumokat formálisan nem fogják feldarabolni. Az viszont valószínű, a két kabinet között lesz átjárás, például meghívhatják adott terület képviselőjét a stratégiai kabinetből a gazdasági kabinetbe, ha finanszírozási kérdésekről esik szó. Az uniós fejlesztések felügyelete információink szerint a Lázár vezette stratégiai kabinetnél marad. Ez a terület egyébként is Lázárhoz tartozott, és a különféle uniós eljárások ellenére Orbán elégedett is volt minisztere teljesítményével, miután az előző uniós költségvetési ciklusban 100 százalékos arányt meghaladó forrást sikerült lehívni.
A gazdasági kabinetbe kerülnek a külgazdasági ügyek, magát a külpolitikát viszont a stratégiai kabinetbe fogják besorolni. Azaz a „stratégiai indokból" 2014-ben egy minisztériumba összevont területek ismét távolabb kerülnek egymástól.
Lázár a csütörtöki Kormányinfón arról beszélt, hogy a kabinetek jogszabályokat alkothatnak, márpedig az alaptörvény leszögezi: rendeletet a kormány alkothat. Tehát vagy alaptörvényt módosítanak – ehhez nincs meg már a kétharmados többsége a Fidesznek –, vagy a kabinetülésen kidolgozott rendelettervezeteket továbbra is a kormányülésen kell majd véglegesíteni.
Forrásaink véleménye megoszlik arról, mi vezetett ide. Egyrészt egyetértettek abban, hogy a csúcsminisztériumok – többek között a háttérintézmények bekebelezésével – hatalmas vízfejekké nőttek, a tárcavezetők már nem látják át az apparátusuk által feldolgozott ügyeket.
Lázár János például több mint száz feladatkört visz, az Emberi Erőforrások Minisztériumában 10 államtitkár, 17 helyettes államtitkár és 13 miniszteri biztos dolgozik. Információink szerint az is előfordult nemegyszer, hogy kormányülésen Orbán felvetett egy kérdést, amire az érintett miniszter nem tudott válaszolni, kénytelen volt azt mondani, hogy a következő alkalomig időt kér, addigra felkészül. A tárcavezetőknek kell kezelniük az igen kiterjedt minisztériumon belüli bonyolult személyi ellentéteket is: az elmúlt években többször is előfordult, hogy az államtitkár és a helyettese közötti versengés, intrikák miatt hónapokra leállt az ügyintézés.
Másrészt a túlhajtott politikai kormányzás visszafelé sült el. A miniszterelnök nem szereti a technokratákat, elvárja, hogy emberei a szakmai szempontokat képesek legyenek alárendelni a politikai elvárásoknak. Viszont megfelelő információáramlás hiányában gyakran még a politikai kinevezettek sem tudják, mi a kormányfő elvárása. Az egyik forrásunk elmondott egy történetet, amely illusztrálja az apparátus bénultságát. Az egyik középvezető azzal hárította az őt megkereső civil szervezet kérését, hogy az ellentétes lenne a minisztérium deklarált szakpolitikai céljaival. Csakhogy kiderült, a civilek már jártak Orbánnál, aki megígérte a segítségét. A hivatalnokot menesztették.
A kormányfő szereti versenyeztetni az embereit, sokszor az utolsó percig lebegteti, egy-egy vitában kinek a pártján áll. Éppen ezért a miniszterek, államtitkárok nem mernek dönteni, inkább még az apró ügyeket is feltolják a kormányülésre, nehogy hibázzanak. Pedig a csúcsminisztériumi szisztémát pont azért hozták létre, hogy a kormányfőnek csak a stratégiai kérdésekkel kelljen foglalkoznia.
Egy, a kormányból már távozott államtitkár azt mondta lapunknak, bár Orbánt régóta fárasztják az apró ügyek, de soha nem bírta ki, hogy ne folyjon bele a vitákba. A kormányfő a legváratlanabb pillanatban avatkozott közbe, mert úgy érezte, valakinek szüksége van erre. Orbán bizalmatlan is, tart attól, hogy megvezetik. Az első Orbán-kabinet volt minisztere, Katona Kálmán évekkel ezelőtt felidézte, hogyan talált rá főnökére egy vasárnap. A kormányfő papírhalmok közé temetkezve próbálta megérteni, hogyan működik az egészségbiztosítási rendszer. Bár 12 év múltán Orbán már igyekszik eltolni magától ezeket az ügyeket, a rendszerváltás után kialakult közjogi rend és hagyományok is megkötik a kezét. Mint azt Kukorelli István alkotmányjogász több tanulmányában is leszögezte, a kormány lényegében a miniszterelnökkel azonos, egyedül ő viseli a döntésekért a parlament előtt a felelősséget.
Forrásaink beszámolói alapján viszont úgy fest, a problémák nem csak a rendszer hiányosságaiból adódnak, sokkal inkább a hatalomgyakorlás módjából, a túlhajtott központosításból. Kérdés tehát, hogy a kabinetek beiktatása a kormányülések és az államtitkári értekezletek közé képes-e felpörgetni a munkát.
