Hozzátette: felvetődhet ezzel kapcsolatban a hanyag kezelés is: akit „idegen vagyon törvényen alapuló kezelésével vagy felügyeletével bíztak meg, és az ebből eredő kötelességének megszegésével vagy elhanyagolásával gondatlanságból vagyoni hátrányt okoz”, vétséget követ el. A történetnek tehát két szála is lehet, s az egyik az MNB vezetőinek felelőssége azért, hogy furán működő alapítványok létrehozásába fektettek közpénzt.
|
Magyar György
Kallus György / Mediaworks |
A konkrét feljelentést illetően pedig Magyar javasolta: a pártnak érdemes lenne könyvszakértőket felkérnie, hogy állapítsák meg, a jegybanki alapítványok valóban a saját alapító okiratukban megfogalmazott célokra költöttek-e. Ha nem, az biztosan megalapozhatja a hűtlen kezelés gyanúját, és amennyiben van olyan szakvélemény, amely ezt támasztja alá, azt érdemes mellékelni a feljelentéshez. Az ügyvéd szerint ehhez elég sok információ áll rendelkezésre, hiszen az alapítványi támogatásokról szóló dokumentumokat nyilvánosságra kellett hozni.
Másfelől maga sem biztos a dologban, mert a tapasztalatai szerint az alapító okiratok gyakran csak általánosságokat tartalmaznak. Így
esetenként elég nehéz bizonyítani – fogalmazott –, hogy az egyes költések összhangban voltak-e az alapítványok tényleges céljaival.
Ennek megítélése szerinte szakértők feladata lehet, a bíróság meg értékelheti a bizonyítékokat, ha egyáltalán eljut addig az ügy.
Arra a felvetésünkre, hogy a jegybanknak vagy az alapítványainak a profiljába hogyan illeszkedik például festmények vásárlása vagy az, hogy egy kormányhoz közeli civil szervezet egyik vezetője cikkgyűjteményének kiadását támogassák – 1,2 milliót adtak Fritz Tamás írásainak közkinccsé tételére – , Magyar úgy látja, valóban
elgondolkodtató kérdésekről van szó.
A pontos tényállás ismeretének hiányában azonban csak azt ismételte meg: ezeket az ügyeket mindenképpen érdemes napirenden tartani.
