A Szőllősy Klára által vintnek fordított kártyajáték Tolsztoj leírása alapján nagyon hasonlít a mai bridzshez. Nem kell meglepődni. Bár tudjuk, hogy a bridzs elődeinek egyike a whist volt, és azt is, hogy egy igazi londoni gentlemannek – mint amilyen a minden idejét a klubjában töltő Phileas Fogg Jules Verne 80 nap alatt a Föld körül című regényéből – „két szórakozása volt: újságot olvasott és whistezett”, a modern bridzs mégsem angol, inkább orosz eredetű játék. Más kérdés, hogy első részletes szabálykönyve Biritch, or Russian Whist címmel Angliában jelent meg. És az angolszász világban váltak véglegessé a szabályai, miután a világ akkori tán leggazdagabb embere, Harold S. Vanderbilt 1925-ben egy többhetes tengeri hajókiránduláson barátaival olyan sikeresen dolgozta ki őket, hogy azóta kevesebbet változtak, mint a futballéi. Ekkorra már a biritch-ből bridge lett, ami nagyon szépen kifejezi, hogy az egymással szemben ülő partnerek között kialakuló szellemi híd minősége dönti el a játszmák sorsát.
Amerikából nagyon hamar hozzánk is megérkezett az új játék, és viharos gyorsasággal terjedt. A harmincas évek közepén már nevetség tárgya volt a társasági életben, aki nem ismerte, és minden valamire való újság indított bridzsrovatot. Meg volt ágyazva neki: a kártyázás addig is fontos része volt az úri és a polgári világnak is. Az 1898-ban megjelent Kártya Codexben például ilyen fejezetcímek olvashatók: „A tarokk. Írta: Jókai Mór, A Skíz, XXI. és I. Mikszáth Kálmántól, A tartli Bródy Sándortól, A ferbli Ambrus Zoltántól, Whist Rákosi Jenőtől, A gibicz vallomásai Herczeg Ferenctől.”
Kedvencem, ahogy Jókai az Egy ember, aki mindent tud című regényében így jellemzi a főhőst: „Megjegyzendő, hogy Ottó gróf is kitűnő tarokkjátékos volt: csakhogy azokon a napokon, amelyeken játszott, rendesen vesztett; amely napokon pedig nyert volna, azokon nem játszott.” És ne feledjük azt a pontos társadalomképet, a dzsentrivilág telibe találó leírását, amelyet Mikszáth ad a Tóth Marival végül pórul járó Noszty fiú esetéről a híres regény utolsó mondatában: „Ej, csak egészség legyen és egy kis tűrhető kártyajárás.”
A két háború közötti békeévek társasági konfliktusairól máig eleven és olvasmányos képet nyújtó Hunyady Sándor hősei gyakran ülnek a bridzsasztalhoz. A Kártyaaffér hölgykörökben című novella tehetséges, de szegény főszereplőjének bridzstudása ad esélyt a jó társaságba kerüléshez. Tragikusan érinti, hogy csalónak kiáltják ki, szerencsére valahogy tisztázza magát, sikerül jó férjet is találnia. Nem is hozzák szóba többé az esetet: „Hanem, ha elszánom magam rá, hogy leülök játszani, a parti megalakulása előtt mindig félrehív egyik-másik barátnőm, és felajánlja, hogy játsszunk közösen. Kétségtelen szívem, hogy csalónak hisznek, és mutyit akarnak adni a biztos üzletben valamennyien!”
Hunyady maga jó játékos lehetett, pontosan használja a bridzszsargont, amely több száz szóból áll, és csak játék közben lehet megfelelően elsajátítani. Úgyhogy biztosan jól ismerte a játék fortélyait József Attila is, akinek két verse is tanúskodik erről. Az 1935-ös Osztás után úgy keletkezett, hogy a költő a Japán kávéházban fogadást ajánlott: tíz pengőért negyedóra alatt bármely meghatározott témában a végzet hatalmát kifejező szonettet ír. Darvas Róbert, a Színházi Élet bridzsrovatának vezetője fizette ki végül az összeget, azaz József Attila teljesíteni tudta a percenként egy sor plusz a cím elkészítésének feltételét. Két évvel előbb pedig írt egy rögtönzött költeményt Az új honőrhöz (Egy jól sikerült játszma emlékére) címmel: „Megszülettél lábbal, kézzel, / távirati rövidséggel. / Szlemmet szoktak így csinálni: / nem tudtak kilicitálni. / Te sem győzted jószíveddel – mi? – / a mamának kibicelni, / untad a sok link bemondást, / pikk helyett a káróbontást. / S fölvisítál, mint a bíbic: / „Nem leszek itt tovább kíbic! / Mamád, kis rönonsszal élve, / így ütött egy robbert nyélbe.” Tessék elhinni, akkoriban még tudták, mi a honőr, a szlemm, a robber, mit jelent a káróbontás, és azt is értették, hogy a szóban forgó hölgynek most egy időre le kell mondania a kártyázásról, mert az eddig a hasából kibicelő gyermekét kell gondoznia.
De nem minden ilyen szép.
Déry Tibor A befejezetlen mondat című regényében nem éppen a legpozitívabb színben tűnnek fel a kávéházi bridzsezők: „A békés nyári este csendjét néha egy röfögő vagy sápadtan gágogó hang szakította meg, amely híven kifejezte a bridzsezők emberi ábrázat mögé rejtett igazabb természetét.”
Ottlik Gézáról a Népszabadság olvasói nyilván tudják, hogy ő írta Hugh Kelsey skót mester közreműködésével a világ egyik legjobb bridzskönyvét, amely magyarul Kalandos hajózás a bridzs ismeretlen vizein címmel jelent meg. Nem jelentett problémát neki, hogy a hetvenes években angolul vesse papírra zseniális ötleteit, amelyek előtt még ma is tiszteleg a bridzsvilág. Haláláig nem is akarta a magyar változatot, csak végrendeletében engedélyezte a fordítást. A bridzs amúgy többször is feltűnik regényeiben. A Hajnali háztetőkben van egy jellegzetes bridzsjelenet, a Budában pedig számtalanszor előkerül, és megint egyszer kiderül, hogy ez nagyon is a nők játéka: „Anyám baráti köreiben a társasélet egyre jobban átalakult bridzsösszejövetelekké. Annak is hamar híre ment, hogy milyen kitűnő játékos. Amit róla nemigen képzelt volna senki – már csak azért sem, mert a bridzsjátéktechnika éles, gyors gondolkozása, vaslogikája nehezen illik egy bájos szép asszonyhoz, aminek a társaságban eddigelé Évát ismerték.”
Nők Nádas Péter Párhuzamos történetekjében a Pozsonyi úti lakásban összejövő bridzstársaság tagjai is, akik jól tudják: „A jó játékos soha nem azt a kártyát játssza ki, amelyre az ellenfele számít, és végképp nem azt a kártyát, amelyikkel győzelemhez segíthetné az ellenfelét.”
A tegnap eltemetett Kertész Imrét többen látták bridzsezni különféle társaságokban, egyszer-kétszer még valami versenyfélére is lemerészkedett. A Kudarcban hosszas leírását adja annak, ahogy a könyve kiadatásának gondjait magáról lerázni akaró főhős egy bridzspartin töri a fejét: „Az öreg (…) – bármilyen meglepő is – bridzsezni készült. A bridzsezéshez ugyanis négy személy szükséges (nem több, és nem kevesebb). A bridzs angol fejjáték – szokta mondani (gyengébbek kedvéért) az öreg. Lényege, mondhatni specifikuma, hogy két szemközt ülő partner ellenfélként játszik a másik két szemközt ülő partner ellen (ezért is hívják bridzsnek) (angolosan bridge-nek) (ami magyarul hidat jelent) (noha e túlontúl egyszerű magyarázatot) (s vele a játék angol eredetét is) (a legújabb hazai kutatások) (egyetértésben a külhoniakkal) (kétségbe vonják).
Így tehát – mi egyebet is tehetett volna? – az öreg egymaga képviselte a hiányzó másik három személyt, vagyis az egész partit, szakszerűen szólva úgy a felvevő-, miként az ellenjátékot is; aminek kétségkívül megvoltak a maga előnyei – amennyiben például jelentősen csökkentek a partnerek közti megértési nehézségek –, hátrányul róható fel viszont, hogy az öreget feszélyezték a nyílt lapok.”
|
Ottlik Gézát is lefotózták a bridzs- asztalnál
Petőfi Irodalmi Múzeum |
A továbbiakban Kertész azt mutatja be, hogyan gondolkozik egy konkrét játszma lehetséges megoldásain a jó bridzsező (aki ennek alapján kétségkívül ő is volt). A lapokat ugyan nem adja meg, de jól tudható, milyen esélyeket vet össze. Mintha az életkonfliktusok variációin töprengene.
Azt ígértem, hogy nem tulajdonítok különösebb jelentőséget ennek az egy oldalnak a Kertész-életműben. De abban nyilván az olvasó is egyetért: jellemző, hogy a Nobel-díjas író egész életében meglévő kívülállásának, kudarcként megélt magányának kifejezésére itt is megtalálta a hatásos megoldást.
