Ha nem csökken jelentősen a migrációs nyomás, a határon ezzel a módszerrel rövid idő alatt sokezres tömeg gyűlik majd össze. Kezelhetetlenül sok ember.
A Miniszterelnökséget vezető miniszter múlt héten mást ígért. Azt mondta, hogy a menedékkérőket regisztrálják, majd nyitott befogadóállomásokra szállítják, ahol ügyük lezárásáig maradhatnak. Ehelyett születhetett meg a döntés, hogy
áttoljuk az egész problémát Szerbiára.
A menekülők kisebb csoportokban megpróbálhatnak a műszaki záron át Magyarországra jutni, ám aki ezt teszi, bűncselekményt követ el. Emiatt őrizetbe vehetik, előzetes letartóztatásba helyezhetik, felfüggesztett börtönbüntetéssel sújthatják, kiutasíthatják. Ezzel ügye elintézve.
Lehetséges az is, hogy megváltoznak a migrációs útvonalak, tehát a menekülők nem a magyar–szerb határt célozzák meg, hanem másutt próbálkoznak. Románia felé nem érdemes kerülniük, mert még messzebb lennének Nyugat-Európától, marad Horvátország, de akkor valahogyan át kell jutniuk a Dunán. Igaz, többnyire keltek át ők már tengeren is, egy folyó nemigen lesz leküzdhetetlen akadály. Talán itthon is erre számítanak, ezért vetődhetett fel, hogy Dél-Baranyában kellene befogadóállomásokat építeni, ahová a horvátoktól érkező menekülők kerülhetnének.
Szakértők és civil jogvédő szervezetek számára is nehezen értelmezhető, hogy mi lesz keddtől a jogi helyzet.
Ami biztos: aki magyar területen tartózkodik, annak a menedékkérelmét vizsgálni kell. Akkor is vizsgálniuk kell, ha az igénylő a hazai törvények szerint bűncselekményt megvalósítva lépte át a határt. Lehet ugyan a határsértés miatt büntetőeljárást indítani, ám azt mindaddig fel kell függeszteni, amíg a menedékjog megadásáról vagy a beadvány elutasításáról jogerős döntés nem születik.
Az ENSZ menekültügyi egyezményével ellentétesen jár el tehát a magyar állam, ha a határsértőkkel szemben például a határzáron való áthatolásra hivatkozva úgy születik ítélet, hogy a kérelem megalapozottságát érdemben senki nem vizsgálja.
Az ügyintézési pontok kapcsán is nagy a bizonytalanság,
olyat ugyanis még senki nem látott, hogy a menedékkérelmet egy ablak előtt állva más ország területéről kell benyújtani.
Pardavi Márta, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke szerint a tranzitzónák esetében is érvényes, hogy a sérülékeny csoportok esetén nincs helye kivételes eljárásnak. A gyermekek, a terhes nők és a beteg emberek idetartoznak, őket tehát mindenképpen be kell bocsátani Magyarország területére. Úgy látja, az érkezők fele-harmada is ebbe a csoportba sorolható, tehát az esetükben biztosan elfogadhatatlan, ha nem léptetik be őket.
Másfelől úgy látja, aki menedékjogért folyamodik nálunk, azt általában is be kellene engedni. Ha ezt mégsem teszik meg, a magyar kormánynak a jogerős döntésig biztosítania kell a minimális megélhetési feltételeket, tehát legalább a szállást és az élelmezést. Ha nem ezt tesszük, illetve nem biztosítjuk a beadványok tisztességes és hatékony elbírálásának feltételeit, szembemegyünk nemzetközi egyezményekkel és az uniós joggal is.
|
| Fotó: Veres Viktor / Népszabadság |
Eddig idén több mint 190 ezer menekülő lépte át a magyar határt, miközben a hétfői adatok szerint nagyjából 1300-an tartózkodnak a befogadóállomásokon. A többiek elmenekültek – innen is.
A számok azért is érdekesek, mert az osztrák és a német határra rendre több menekülő érkezik, mint amennyi a hivatalos magyar adatok szerint nálunk megjelent.
Például egy hete szombaton az osztrák állami vasúttársaság szerint 11 ezer menekültet szállítottak tovább Németország felé, miközben a magyar hivatalos adatok alapján ennyien a korábbi négy-öt napban összesen érkeztek.
Az utóbbi néhány hétben ez általában is igaz. A németek számai rendre meghaladták az osztrákokét, amelyek felülmúlták a hazai adatokat. Erre egyelőre senkinek nincs hivatalos magyarázata, miközben a különbség napi sok ezerben mérhető.
