De nem tagadja: nehéz eltalálni a támogatás helyes arányát, amely még nem működik szegénymágnesként, de azért hatékony. Józsefváros (egy jellegzetes épülete a nagyképen) egyébként két, egymástól és a szomszédos Ferencvárosban alkalmazott módszertől is eltérő városrehabilitációs programot indított egy évtizede.
A Corvin sétány projekt keretében a Corvin mozitól az Akadémia kutató épületéig terjedő húszhektáros területen csaknem ezer lakást bontottak el. A program közel 2000 családot érintett, és költségvetése elérte a százmilliárd forintot.
A terület újjáépítésére pályázaton talált befektetőt a kerület. Az elbontott ingatlanok 70 százaléka önkormányzati tulajdonban volt, a korábbi lakók többsége a kerületen belül kapott az előzőhöz hasonló méretű, de komfortos bérlakást. Az önkormányzat még a projekt indítása előtt döntött arról, hogy aki maradni akar, az maradhat. (Ez részben pénzügyi kényszer is volt, hiszen Budapesten kevés, a VIII. kerületinél olcsóbb lakás található.)
A pénzbeli megváltást közel kétszáz – főként nagyobb lakásban élő – család választotta. A városrehabilitációs program az eredeti koncepciónak megfelelően teljes lakosságcserével végződött: a lebontottak helyére újak épültek, de az eredeti tulajdonosok egyike sem vásárolt ezekből.
Magdolna-negyed: maradtak az eredeti lakók
|
| Fotó: Földi Imre / Népszabadság |
Mintegy ellenpólusként indította útjára az önkormányzat a Magdolna negyed programot, amelynek fő célja éppen a lakók megtartásával történő rehabilitáció volt. A 2005-ben indult első ütemben főként a közösségépítésre koncentráltak. Ekkor nyílt meg a Kesztyűgyár Közösségi Ház, valamint több civil szervezetet is „betelepítettek”, irodát biztosítva működésükhöz.
2008-ig összesen négy épület újult meg. A második ütem az épített környezet rekonstrukciójára fókuszált. A projekt során 23 házat és számos közteret újítottak fel és két sportpálya is létesült. 2013-ban 3,8 milliárd forint uniós támogatást nyert el Józsefváros, ami lehetővé tette a 12 ezer embert érintő harmadik ütem elindítását. Ennek során 41 épület szépül meg, de a hangsúly a közbiztonság, a köztisztaság javításán, valamint a krízishelyzetben lévő családok megsegítésén van.
– A mélyszegénységben élők teljes problémacsomagját nem tudjuk levenni a vállukról, de legalább néhány terhet átveszünk tőlük – összegez Alföldi, aki reméli, hogy a program az Orczy negyedben folytatódhat.
Ferencváros: új házak, új lakók
Más utat választott a szomszédos Ferencváros. A rendszerváltozással egy időben, a magántőke bevonásával elindult városrehabilitációs program elsősorban az épített környezet megújítására törekedett. Ennek érdekében mérnöki pontossággal haladtak előre a körúttól kifelé, házról házra. Az új házakba új lakók költöztek. A régi lakók közül csak kevesen térhettek vissza a felújított épületek némelyikébe.
A régi lakók többségét a kerület számos esetben a város más, külső vázat korábban évente átlagosan 100-120 lakást vásárolt, ebből mintegy ötvenet, más kerületben. A csere lakások legfeljebb 10-20 százaléka maradt önkormányzati bérlemény, többségüket el is adták a benne élőknek, akik rendszerint azonnal továbbértékesítették az ingatlant.
A 2013-ban indult új ütemre 2,8 milliárd forint uniós támogatást kaptak. A korábbiaktól eltérően jóval több jut szociális programokra, köztük bűnmegelőzésre, drogprevencióra. Az eddigi rehabilitáció eredményeképpen a komfort nélküli lakások aránya a területen 61 százalékról 16 százalékra csökkent, még 40 lakóépület vár felújításra.
