Gyülekeztek sorban állva az állandó parlamenti belépő nélkül az ülésre igyekvő újságírók is. Az országgyűlési őrök ellenőrizték, rajta vannak-e a kiváltságosok listáján, akik ezen a szombati munkanapon a Házban dolgozhattak. Ekkor érkezett Lázár János, a Miniszterelnökség vezetője, egyelőre államtitkári rangban (abból is csak ügyvivő). A következő kormányban már miniszter lesz, még nagyobb hatalommal.
 |
Ünnephez méltónak kell lennie mindennek
Földi Imre / Fotó |
Lázár mindenesetre feleségével együtt beállt a sor végére. Hiába mondták neki, menjen nyugodtan előre, őket nem kell ellenőrizni, hárított: nem előzi meg az újságírókat, nem haragítja őket magára, a végén még rosszat írnak róla. Rutinos. Aztán két-három perc várakozás után csak meggyőzték, hogy előremenjen.
Odabent alig egy óra alatt lezavarták a miniszterelnök-választást: Himnusz, villámgyors szavazás, eskü, Orbán-beszéd. A kint várakozók kivetítőn nézték, nem bánták – és akkor még óvatosak voltunk –, hogy az ellenzék nem reagálhat a kormányfő felszólalására. Nyilvánvaló, hogy a parlamenti ülés csak arra szolgált, hogy felvezesse a Fidesz nagygyűlését. Díszlet.
Ehhez képest meglepő, hogy a négy órai kezdésre is csak a Parlament előtti díszburkolt térrész telt meg, az is szellősen. A tér távolabbi részén legalább annyi volt a turista és a nézelődő, mint ahányan a gyűlésre érkeztek. A fűre senki sem lépett, a villamossínen elvétve álltak, a Néprajzi Múzeum előtt és az Alkotmány utcában senki sem maradt.
Sehol a békemenetek százezres közönsége, úgy látszik, a Fidesz-tábor megnyugodott: Orbán győzött, nem kell már megvédeni, nem kell erőt mutatni.
|
A kormányfő mögött nem véletlenül az EP-listavezető, Pelczné Gáll Ildikó vezethette fel a kormánypárti sort
Földi Imre / Fotó |
Semjén Zsolt és Szájer József sem tüzelte fel a közönséget: sokan inkább leültek az árnyékba. De amikor Orbán érkezett, immáron teljes valójában, felálltak és újra a színpad elé siettek a hívek. A miniszterelnök azzal kezdte: „Szűk, családi körben” ideje köszönetet mondania. Nehéz volt eldönteni, ironizált-e, hiszen sokszor ennyi ember előtt is beszélt már ugyanitt.
Ezt követően ébresztőt fújt, mert két hét múlva újabb választás, vége az ünneplésnek, ismét csatába kell menni. Végre egy újabb háború! Ez bejött: amikor a baloldalt szidta – amiért mindig kész arra, hogy Magyarország ellen uszítson, Tavares-jelentést írjon, elgáncsolja az országot – helyenként felhangzott: „Vesszenek!” A közönség is jobban szeret harcolni, mint ünnepelni.
A harcnak nincs vége. „Három a magyar igazság, most jön a második” – biztatott Orbán, már az őszi önkormányzati választásra is készítve híveit.
|
Ajándékzászlóval a nyakában búcsúzik Orbán a tömegtől
Földi Imre / Fotó |
A hívek közül többen a Kossuth-nóta alatt hazaindultak. „Sokan voltunk. Nézd, hogy hömpölyög a tömeg” – mondta párjának egy Fidesz-dzsekit viselő hatvan körüli nő, igazolva, hogy a politikai nagygyűlések résztvevőit nem befolyásolja az objektív igazság.
Mindenesetre aki itt volt, jól érezte magát. „Feltöltődtünk” – lapogatta valaki az éppen távozó Kontrát Károly belügyi államtitkárt. Aztán máris a szocikat szidta, szégyelljék magukat, amiért nem tudnak ünnepelni (az MSZP frakciója nem hallgatta meg a miniszterelnök ülésteremben elmondott beszédet sem – a szerk.). Igaz, nem nagyon van nekik mit ünnepelni. Egy férfi a beszélgetéshez csatlakozva annak örült, hogy amikor az a sok ember, Orbán és kísérete, kijött az Országházból, nem volt köztük egy kommunista se.
Már elkezdték bontani az emelvényt, s vitték el a hangfalakat, amikor egy csoport Fazekas agrárminiszterrel készített közös képet. Egy orosz turistacsoportnak azt magyarázta az idegenvezető, hogy a miniszterelnök beiktatásáról maradtak le. A régi-új miniszterelnökéről.
