Juhász úgy válaszolt: lehet vitatkozni, hogy félig üres vagy félig teli a pohár, de szerinte a jelenlegi rendszer már nem nevezhető demokratikusnak, a kormány csak azért tartja fenn ezt a látszatot, mert pénzt remél az Európai Uniótól.
Azt mondta,
Magyarország ma egy még nem teljesen kiépült diktatúra.
Schiffer András, az LMP társelnöke egyéni definícióval állt elő: szerinte demokráciában élünk, de nem jogállamban. Schiffer egyébként a többi résztvevőnél alaposabban vázolta, mit tart szükségesnek ahhoz, hogy sikerüljön a Fidesz leváltása. Elsősorban azt, hogy a baloldalon megértsék a 2010-es és a 2014-es vereség okát.
|
Így reagáltak Tóbiás József mondandójára a többiek
Veres Viktor / Népszabadság |
– A magyar felzárkózási modell húsz év alatt csődöt mondott – mondta Schiffer, aki szerint Orbán Viktor ügyesen lovagolta ezt meg. Populistaként nemcsak könnyebb életet ígért, hanem képes volt trükkökkel időlegesen megteremteni azt a látszatot, hogy ez nem alaptalan ígéret, ha kicsivel is, de tényleg jobb lett az emberek élete. Miközben Schiffer szerint Orbán valójában gázt adott a zsákutcában.
Orbán: Jöhetnek a mélyütések
A miniszterelnök elvárja a Fidesz vezetőitől, hogy beleálljanak a harcba, ha a centrális erőteret bármelyik oldalról veszély fenyegeti. Információink szerint Orbán a jövőben odamondogatósabb szerepre készül... További részletek Csuhaj Ildikó cikkében.
Az LMP társelnöke úgy látja, az ellenzék csak akkor lesz versenyképes, ha képes kiutat kínálni a dolgozói szegénységből, és elszámoltathatóvá tenni a politikai elitet, ideértve a múltbéli bűnöket is.
A stabil demokráciához azonban ez sem elég – folytatta –, az csak akkor lehetséges, ha megszerveződik a gazdasági és szociális érdekeit képviselő „munkásmozgalom", képesek lesznek fellépni azok, akik „keményen megszívták az elmúlt húsz évet". Schiffer hozzátette: tömegmozgalomról, új szakszervezetekről beszél, nem kétezer fős tüntetésekről.
A görög Sziriza és spanyol Podemos példáját hozva megjegyezte: az ilyen mozgalmak rövid idő alatt akár milliós tábort is magukénak tudhatnak.
A bűnbakok éve
Emberi jogi szempontból lesújtó volt 2014 – állapította meg az Amnesty International éves jelentése. A magyar kormányt egyebek mellett azért bírálja a jelentés, mert lejárató kampányt indított számos civil szervezet ellen.
Szabó Tímea, a Párbeszéd Magyarországért társelnöke arról beszélt: a fő probléma, hogy az ellenzék nem kínál víziót az országnak. A különböző szakpolitikai intézkedéscsomagok nem tekinthetők annak, ahogy az sem elég, hogy elmondjuk,
„milyen szemét a Rogán, a Lázár, a Habony és a többiek"
– mondta. Szerinte ugyanakkor a PM elképzelése a mindenkit feltétel nélkül megillető 50 ezer forintos garantált alapjövedelemről megfelelő vízió.
Szabó itt korábbi szövetségesével, Juhász Péterrel bonyolódott vitába, utóbbi szerint ugyanis az sem tekinthető víziónak, hogy mindenki kapjon 50 ezer forintot, igazi jövőkép az lenne, ha arra tudnának válaszolni, hogyan lesz mindenkinek megélhetése. A PM társelnöke viszont hangsúlyozta: akik még a közmunkából is kiszorulnak, azok 22 ezer 800 forintnál többre nem számíthatnak, számukra a túlélést jelentené az alapjövedelem.
Szabó Tímea azt mondta, az ellenzéki együttműködést nem önmagában érdemes nézni, hanem minden esetben azt vizsgálva, hogy mi a tét. Ezért támogatták Veszprémben a kétharmados többség lebontásában Kész Zoltánt, noha gazdasági nézeteivel nem értenek egyet. A PM társelnöke volt az egyetlen, aki aggodalmát felemlegetve szóba hozta az ajkai-tapolcai időközi választást. Szerinte a veszprémi voksolás bebizonyította, hogy egy független jelölt alkalmasabb a választók megszólítására, mint a Jobbik, szerinte azonban félő, hogy a baloldali pártokról ez nem mondható el, és a Fideszből kiábrándult szavazók ebben a körzetben inkább fogják a Jobbikot választani, mint az MSZP-t és a DK-t.
Míg Szabó a nincstelenség felszámolását nevezte olyan célnak, amely összeköthetné az ellenzéket, Kerék-Bárczy Szabolcs, a DK elnökségi tagja a jogállam és a demokrácia helyreállítását, valamint a nyugatias berendezkedést tartotta közös platformnak. Ahogyan Fodor Gábor is elsősorban az illiberális állam elleni fellépést emelte ki közös célként.
Tóbiás József, az MSZP elnöke arról beszélt: a hatalmi térben kialkudott összefogás nem volt vonzó a civileknek és a választók többségének, ezért ősszel változtattak a stratégiájukon, és helyben beágyazott jelölteket keresnek, akár van pártkötődésük, akár nincs. Mint mondta, nem akarnak rátelepedni a civilekre, ráugrani a tüntető tömeg fejére, az a cél, hogy a pártok és a helyi közösségek is részt vegyenek a Fidesszel szembeni alternatíva felépítésében.
Tóbiás szerint
az ajkai-tapolcai győzelem tovább bővítené az ellenzék mozgásterét, ám 2018-ra is csak az lehet a stratégia, hogy mind a 106 körzetben a legesélyesebb jelöltet találják meg.
Az MSZP elnöke szerint ez előválasztással lehetséges, a pártok közötti megegyezés erre nem alkalmas.
Schiffer András erre azt mondta, értelmezhetetlen, ahogy az MSZP elnöke helyi és civil világról beszél, az pedig, hogy Tóbiás 106, a helyiek akaratát megtestesítő képviselőt vizionál, valójában „az illiberális demokrácia hangja". Tóbiás ellenben azt bírálta, hogy a többi ellenzéki politikus csak most kezdi felismerni a szervezetépítés, a helyi jelenlét fontosságát.
Az LMP társelnöke egyébként Fodornak is beszólt, amiért a Liberálisok elnöke árnyalni igyekezett azt a véleményt, hogy az elmúlt húsz év csődöt mondott, mondván ez a leegyszerűsítés a Jobbikot segíti. Schiffer szerint viszont nem csoda, hogy Fodor másképp látja, mert politikusként szerves része volt annak a két évtizednek, és olyannyira elégedett ezzel a teljesítményével, hogy a legutóbbi választás előtt is „felkéredzkedett az MSZP listájára".
A konferencia délutáni részére az utóbbi időszak tüntetéseinek szervezőit, illetve civil aktivistákat hívtak meg, Gulyás Balázst, Gulyás Mártont, Lang Andrást, Papp Réka Kingát és Vágó Gábort. Gulyás Márton már az elején megjegyezte: nem vitatja a szervezők jó szándékát, mert felvetődött a politikusok és a civilek egy asztalhoz ültetése, de ez mégsem történt meg, az elkülönülő „gettópolitizálás" pedig nem vezet sehová. „Nézzük meg, hány politikus maradt itt" – javasolták ekkor az asztalnál. Nos, egy sem. Igaz, a civilek is elismerték, hogy ők is csak a második szekcióra érkeztek.
