Az mindenesetre tény, hogy a small talk bajnoka Schmidt. Köves Slomó rabbi szerényen meghúzódik valahol, alig barátkozik, Schmidt viszont szinte minden társaságban feltűnik pár másodpercre, mindenkinek jut tőle egy mosoly, tényleg jó ránézni. Kertészékkel is vált pár szót, akárcsak a szintén mosolygós Lévai Anikó. Az író derűsnek és nyugodtnak tűnik, el lehet kapni egy pillanatot, amikor felesége gyengéden tarkón simogatja, az talán a legszebb momentuma a mai napnak.
|
A felolvasottaktól és önmagától kissé meghatódva. Kertész azt mondja, a megbékélést kereste
Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Aztán elkezdődik az esemény, súlyos hangon, minden egyes szót megnyomva, a felolvasottaktól és önmagától kissé meghatódva ismerteti Kertész és Rubik pályáját a ceremóniamester. Az van a papírjában, hogy Kertész az egyén kikezdhetetlen, elvehetetlen belső szabadságáról szól műveiben, és azt kívánjuk, bárcsak így volna, bárcsak tudnánk még hinni ebben. Kertész ugyanis valójában ennek az ellenkezőjéről tudósít többnyire, de az igaz, hogy azzal a kivételesen pontos és kegyetlen tudással, amelyet a könyveiből meg lehet szerezni, valóban nem volna célszerű elrontani a mostani ünnepet.
Rubik pedagógusi munkáját különösen hosszú méltatást kap: a bűvös kocka is eredetileg tanítási segédeszköznek készült a térbeli mozgások szemléltetésére, majd kiderült, hogy milyen ragyogó, világhódító játék is egyben.
|
Rubik az elimeréssel. Szemléltető eszközből világhódító játék
Reviczky Zsolt / Népszabadság |
A díjak átadása után Áder János köztársasági elnök tartott korrekt, bár kissé lapos beszédet. A fényről beszélt, amely lehetővé teszi, hogy tájékozódjunk a világban, meglássuk, mi az, ami igazán fontos számunkra, és felismerjük azt, ami másokkal összeköt minket. A Szent István Rendről szólva azt tartotta fontosnak kiemelni, hogy olyanok kaphatják, amik olyasmit alkottak, ami túlmutat önmagán. Fontos mondat volt (és derék dolog), amikor megvallotta, büszke arra, hogy olyan közösséghez, olyan nemzethez tartozhat, amely a Kertészhez hasonló alkotókat is tagjaként tarthatja számon, hogy a magyar nemzeti önismeret felmérhetetlenül sokat köszönhet Kertész kíméletlen tisztánlátásának.
Rubik köszöntésénél, persze, képtelen volt kihagyni a magyarokra eltéveszthetetlenül jellemző csavaros észjárást, amelynek terméke és emblémája volna a Rubik-kocka, lehetett sejteni, hogy e nélkül nem fog menni. Előtte viszont a játékról ejt szót, az ember legtisztább és nemesebb szenvedélyéről, úgyhogy ezzel a csavaros észjárás is lecsúszik valahogy.
|
Családi kör Nobel-díjas íróval
Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Bár két nagy életművet díjaztak, a 70 évesen is fiatalos és lendületes Rubik még nagyon is aktív, a tolószékben ülő, 85 éves Kertésznek pedig szeptemberben jelenik meg afféle nagy zárszámadást sejtető könyve, A végső kocsma, amelyen régóta gondolkozik és dolgozik. Azokat a 2001 és 2009 közötti feljegyzéseket rendezi el a kötet, amelyek egy végül meg nem születő regény meg nem írásának körülményeit és dilemmáit idézik fel.
Kertész a közmédiának azt nyilatkozta, hogy a konszenzuskeresést, a megbékélést akarta segíteni azzal, hogy átvette a kitüntetést. Igaza volt. Legyen úgy, ahogy ő szeretné.
