Az alacsony, alig 61 százalékos részvételi arány egyértelműen a Fidesznek kedvezett, hiszen a kormányoldal stabil támogatói körrel rendelkezik. A 2002-es választás első fordulójában viszont a jogosultak több mint hetven százaléka adta le a voksát, tehát hétszázezerrel többen szavaztak. Az eddigi mélypontot pedig 1998 jelenti, amikor a polgároknak csak alig 56 százaléka élt a választójogával. Érdekes, hogy akkor is a mostani kormánypárt volt a befutó.
A választók mostani érdektelensége a lebutított kampánnyal is magyarázható, hiszen a kétharmad az ellenzéket igyekezett megfosztani annak lehetőségétől, hogy eljuttathassa üzeneteit a polgárokhoz. Tehát nem tehettek közzé politikai reklámot a kereskedelmi médiában, de még a közterületeket sem plakátolhatták ki.
|
A kormányváltás egy lista fantázianeve maradt
Reviczky Zsolt / Népszabadság |
A Fidesz fölényes győzelme már bizonyos, legfeljebb az a kérdés, hogy lesz-e kétharmad. A pillanatnyi adatok szerint ezúttal is megvan a minősített többség, de ez kevésbé meggyőző, mint 2010-ben. A kétharmadot a korábbi 386 fős parlamentben 258 mandátum jelentette, és a kormánypártok 262 képviselői hellyel rendelkeztek. Most azonban a 199 fős országgyűlésbe csak 133 főt küldhetnek, és ez éppen a minősített többség határát jelenti.
Egyelőre nincs azonban végeredmény, mert elvileg 16 egyéni választókerületben még más lehet a győztes. E körzetek közül kilencben a Fidesz vezet, hétben a baloldali kormányváltó szövetség, egy helyütt pedig – a miskolci 1. választókerületben – a Jobbiknak van esélye a fordításra.
A leginkább billegő körzet a budapesti 15. számú országgyűlési választókerület – ez a XVIII. kerület –, ahol 20.104 szavazattal vezet a fideszes Kucsák László, míg a Kormányváltók által támogatott Kunhalmi Ágnes mindössze 22-vel kevesebb, tehát 20.084 voksot kapott. Van azonban a körzetben egy kijelölt szavazókör, ahová a külképviseleti szavazók és a vidékre átjelentkezettek voksait is várják, így összességében kétezer emberről van szó. Ezeket a szavazatokat csak április 11-én összesítik.
Hasonló a helyzet a XV. kerületben is, ahol a fideszes László Tamás vezet 253 szavazattal, miközben csaknem 1800 voks még ismeretlen. Tehát még változhat is a helyzet, miként a miskolci 2. számú körzetben is. Ott Varga Lászlót, a Kormányváltók jelöltjét 360-nal többen támogatták, mint a kormánypárti Sebestyén Lászlót, de kétezer voksról semmit nem tudni.
Hasonlóképpen bizonytalan a Budapest VIII. kerületében kiosztandó mandátum sorsa. A baloldali jelölt, Pál Tibor nem egészen 450 szavazattal maradt el a fideszes Vas Imrétől, miközben csaknem 2500 választásra jogosult akarata egyelőre nem ismert.
|
| A magyar rendszer már 1990-ben is a győztes felé billent, ami a mandátumok számát illeti |
Elvileg az sem zárható ki, hogy a miskolci 1. számú választókerületben is fordulat következhet be. Ott 16.054 szavazattal Csöbör Katalin, a Fidesz és a KDNP jelöltje vezet, a második pedig 14.575 vokssal Badány Lajos jobbikos jelölt. A különbség 1479 voks, miközben 2100 szavazatot még várnak. Ekkora fordulatra reálisan persze nem lehet számítani.
A mostani választási eredmények mást is mutatnak. Például azt, hogy a Fidesz elvesztett több mint félmillió támogatót, hiszen 2010-ben a párt területi listáira akkor 2,7 milliónyian, most viszont az országos listára csak 2,1 milliónyian szavaztak. A Kormányváltók ugyanakkor nyertek több mint háromszázezer embert, hiszen a korábbi választáson az MSZP-re 990 ezren, míg most a baloldali összefogásra csaknem 1,3 milliónyian voksoltak.
Az viszont már a választási rendszer átalakításának következménye, hogy a jobboldal 2010-ben a voksok 53 százalékával szerezhette meg a kétharmados többséget, míg most ehhez 44 százalék is elég lehet. Egyébként 1994-ben ötven százalékkal is elsöprő győzelmet lehetett aratni: akkor az MSZP 31,2 százalékos listás szavazataránnyal a mandátumok 54 százalékához, míg az SZDSZ 18,6 százalékos támogatottság mellett a képviselői helyek 17,6 százalékához jutott. A két koalíciós partner tehát akkor a választók nagyjából felének akaratából a parlamentben hetven százalékot meghaladó többségbe került.
A szabályok különben mindig a győztest támogatták, hiszen 1990-ben a Magyar Demokrata Fórum – miután az egyéni körzetek többségében győzött – a szavazatok 24,7 százalékával megszerezte a mandátumok 42,5 százalékát, és így a 11 százalékos támogatottságot élvező Kisgazdapárttal, illetve a voksok hat és fél százalékát elnyert KDNP-vel együtt kormányt alakíthatott. Az akkori koalíció a parlamentben összességében 42 százalékos támogatottság mellett 58 százalékos többséggel rendelkezett.
